mszp.hu

Nem lesz előrehozott választás

Belföld | Forrás: mszp.hu/Inforádió | 2009. június 26.

Beszélgetés Lendvai Ildikóval az Inforádió Aréna című műsorában

Műsorvezető: Üdvözlöm Önöket! - a mikrofonnál Mong Attila, a vendégünk pedig a stúdióban Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke. Jó estét kívánok!

Lendvai Ildikó elnök, MSZP.: Jó estét kívánok!

Műsorvezető: Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Már több mint két héttel vagyunk az EP választások után és lassan egy hét sem marad az MSZP július 4-re kitűzött kongresszusa előtt, mégis még mindig nagyon sok a vita azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi is fog történni ezen a kongresszuson, vagy mi is ennek a kongresszusnak a tétje. Eredetileg úgy indult, hogy ez egy pártértekezlet lesz, amin kibeszélik a múltat, kibeszélik az EP választás eredményeit. Aztán most már kongresszusról van szó. Van, aki teljes tisztújítást sürget, mások bizalmi szavazást mondanak. Szóval, mi most az állás a mai napi állás szerint?

Lendvai Ildikó: Hadd kezdjem a műfajjal, bár talán ez a kevésbé érdekes. A kongresszus és a pártértekezlet között az a különbség - és ezért választottuk a két forma előnyeinek egyesítését - hogy a pártértekezleten több embernek van módja vitatkozni, hiszen oda nemcsak a választott kongresszusi küldöttek, hanem egyéb párttagok, pártaktivisták is jöhetnek, a kongresszus viszont kötelező határozatot is hozhat. A helyzet komolysága és feladatok meghatározása érdekében választottuk ugyan a kongresszus műfaját, de a résztvevői kör egy pártértekezleté, tehát nemcsak a küldöttek szólhatnak, hanem sokmindenki más, aki a párt életében fontos szerepet játszik. De talán ez a kevésbé érdekes.

Műsorvezető: Mi az Ön terve ezzel kapcsolatban? Tehát mi az Ön verziója? Mondjuk ideális esetben az Ön szándékai szerint, mi történne ezen a kongresszuson?

Lendvai Ildikó: Ezen a kongresszuson az én szándékaim szerint négy feladatot végzünk el, és úgy tűnik, hogy ez nemcsak az én szándékom. Nyilvánvalóan szembe kell néznünk a közelmúlt értékelésével. Erre nemcsak az EP választás tanulságai intenek, hiszen azok a párttámogatás szempontjából nem hoztak újat - persze más, ha az ember orrát beleverik a helyzetbe, mintha közvélemény kutatást néz -, hanem erre ösztönöz minket az a folyamat, ami hát a támogatottságunk nagyon erős csökkenését mutatja.

Műsorvezető: Igen, tehát volt pécsi polgármester választás is, voltak időközi választások.

Lendvai Ildikó: Persze. De hát őszintén szólva már hónapok óta látjuk ezt a közvélemény kutatásokban. Az EP választások ezt a számot igazolták vissza, hát valahogy úgy, mint ahogy a mennydörgés után jön a villámlás - nem fordítva, a villámlás után jön a mennydörgés, de attól még nem tetszik nekem a hangja. Tehát ha tudtam, hogy körülbelül 4-5 mandátum várható, azért mégiscsak komolyabban veszi az ember, amikor látja is ezt a szavazatokban. Tehát az értékelés önmagában azért is meg kell hogy történjen, mert a kormányzásban már nyitottunk új szakaszt, van egy új kormányunk, de végig kell gondolni, hogy milyen kötelezettségekkel jár ez a párt vonatkozásában. Ez tehát az első feladat.

A második feladat az ezzel szorosan összefügg: végig kell gondolnunk, mi az a pártkarakter, ami felé menni akarunk, mindent meg akarunk-e változtatni (én nem volnék ennek a pártján), semmit sem akarunk megváltoztatni (ennek a pártján se volnék). De ha nekem igazam van, hogy se egyik, se másik véglet nem jó, akkor a kongresszus feladata megnézni azt, hogy mi az, amiben esetleg korrigálni kell a párt magatartását, programját, társadalmi irányultságát. Ez a második feladat összefügg azzal, hogy el kell indítanunk egy választási program készítését, amiben a párt nyilván a saját értékeit kívánja fölmutatni a választóknak.

Van egy harmadik feladat is, ami nem a későbbi programmal és egy hosszú távú karakterkorrekcióval függ össze. A 2010-ig kormányzó Bajnai-kormánynak nyilván kezdeményezéseket kell tennünk, mi mit szeretnénk még 2010-ig, egyáltalán milyen munkamegosztást kívánunk párt és kormány között kialakítani.

És végül a negyedik feladat: ki kell alakítanunk azt a pontos menetrendet, hogy a választásokig mit, mikor csinálunk, például különböző személyi kérdésekkel mikor nézünk szembe. Hogy ezt a négy feladatot el tudjuk végezni, ebben biztos vagyok ebben nincs is vita. Hogy külön, az értékelésben melyik vélemény jut többségre, hogy ennek megfelelően milyen pártkaraktert, pártprogramot tervezünk, hogy mit kívánunk a kormánypárt szereposztásban pártként a kormánytól kérni vagy kezdeményezni, illetve hogy a politikai menetrendben mi mikor történik olyan fontos dolgok, mint miniszterelnök-jelölés például, ebben persze hogy van vita. De hát éppen erre való ez az alkalom.

Műsorvezető: Ami ezekről a különböző megbeszélésekről, amelyek az elmúlt héten is zajlottak, illetve az elmúlt napokban is zajlottak, kiszivárgott, abból azt lehet leszűrni, hogy az Ön változatához képest azért vannak talán radikálisabb megoldást szorgalmazók is, akik azt mondják, hogy ezen a kongresszuson bizalmi szavazást kell az elnökségnek tartani a választási vereség után. Van, aki még ennél is továbbmegy, és azt mondja, hogy mindenképpen tisztújítást is kell, vagy legalábbis dönteni kell egy tisztújításról. Ezt Ön ellenzi ezek szerint, hogy ilyen ne legyen?

Lendvai Ildikó: Szerintem az én változatom a radikálisabb. Az én változatom az, és nem is nagyon hagyom, hogy ezt a sorrendet fölcseréljük, hogy az MSZP-nek el kell végeznie azt az értékelést, amelyek mentén, vagy amelyeket követően a személyi döntéseket meg kell hoznia.

Műsorvezető: És azt nem lehet egy kongresszuson meghozni, Ugye akik ezt szorgalmazzák, hogy ott legyen, vagy kerüljenek legalábbis a személyi kérdések, azok azt mondják, hogy itt egy bizalmi szavazást is kell tartani.

Lendvai Ildikó: Annyiban szerintem is kerüljenek elő, hogy a kongresszus határozza meg azt a menetrendet, hogy melyik személyi kérdésről mikor akar dönteni. De amit fontosnak érzek, és ahogy látom, mindenki ezt érzi fontosabbnak, hogy a személyi kérdések eldöntése ahhoz képest történjen, hogy mit akar az a párt magával és a választóival tenni. Szerintem ez a logikus sorrend. A menetrendben már most kell dönteni. Ennek különböző formái lehetnek: ki lehet tűzni holnaputánra a személyi kérdések eldöntését meg egy kicsit későbbre is, de hogy a dolog lényege az, hogy milyen a kabát, amilyenre fazonírozni akarja egy új magyar baloldal programját, működését az MSZP, és hogy ehhez keressük a gombot, a megfelelő személyeket, ebben a sorrendben biztos vagyok. De még egyvalamiben

Műsorvezető: Tehát Ön mindenképpen ellenállni fog minden olyan kezdeményezésnek, ami azt mondja, hogy ezen a kongresszuson személyi kérdések is ilyen vagy olyan formában jöjjenek elő

Lendvai Ildikó: Ellenkezőleg

Műsorvezető: és bizalmi szavazást is tartson az elnökség?

Lendvai Ildikó: Ellenkezőleg. Híve vagyok, és talán ebben még radikálisabb vagyok, mondjuk így, az átlagnál, hogy ezen a kongresszuson el kell döntenünk, hogy a személyi kérdéseknek milyen menetrendjét alakítjuk ki. Tehát igenis

Műsorvezető: De nem fog bizalmi szavazást kérni az elnökség magával szemben, vagy magáért ezen a kongresszuson, vagy igen?

Lendvai Ildikó: Hát nézze! Nem ennek látom értelmét, de annak igen, hogy az elnökség, illetve a kongresszus kitűzze a tisztújítás időpontját. Ez ugyannak a kérdésnek szerintem egy tartalmi megválaszolása. Azt pontosan

Műsorvezető: Ezt én értem, csak kérdés, hogy elég lesz-e ez azoknak, akik azt mondják - és most lehet őket fiataloknak vagy a más véleményen lévőknek minősíteni, nagyon sok fiatal MSZP-s politikus is van ezek között, akik azt mondják, hogy ezt már ezen a kongresszuson elő kell szedni.

Lendvai Ildikó: Ebből a szempontból én fiatalpártibb vagyok, mint a fiatalok. Azt mondanám, hogy az MSZP-nek mindenképpen új és fiatal miniszterelnök-jelöltet kell keresnie (pedig mondhatnám azt, hogy hát van ilyen a régiek között) egyszerűen azért, mert ha valamit változik az MSZP - márpedig változnia kell, nem egyszerűen a választási eredmények miatt, hanem azért, mert a világválság után egyik párt sem mondhatja ugyanazt, mint amit korábban mondott, akkor ehhez új hitelesítő arc kell. És azt is mondom, hogy ezeknek az új arcoknak (most már többes számot mondok) nagyobb arányban kell megjelennie a vezetésben, mint eddig. Fiatalításnál nálam senki nem lehet radikálisabb.

Műsorvezető: Akkor hogy tud megjelenni mondjuk egy ilyen kongresszus után nagyobb arányban a vezetőségben, hogyha például az

Lendvai Ildikó: Rengeteg módon.

Műsorvezető: elnökségben nincsenek jelentősebb változások?

Lendvai Ildikó: Hát először is azt is ki kell tűzni, hogy az elnökségben mikor van tisztújítás természetesen, de a párt irányítását ilyenkor a választás előtt egy évvel, tíz hónappal, nálunk hagyományosan a Választási Bizottság veszi át, és ebben bizony ott kell lenni már az MSZP megújulási képességét tükröző fiataloknak is. A bizalmi szavazás egy technika egyébként. Nem mondom, hogy óriási jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ez hogy dől el. Ez egy technika arra, hogy valamikor kitűzzék a tisztújítás időpontját. Aki azt mondja, hogy bizalmi szavazással tűzzük ki, az kérdésesnek látja azt, hogy egyáltalán ki kell-e tűzni a tisztújítás időpontját vagy nem, mert ebben az a logika, hogyha van bizalom, akkor nem kell most kitűzni. Én ennél továbbmennék: meg kell mondani, hogy mikor akarunk tisztújítást. Erre különböző variációk lehetnek a választás utántól kezdve a választás előtt valamilyen időpontig, csak én azt mondanám, hogy erről tisztán kell beszélni. Akinek van álláspontja - nekem is van, de ezt most nem akarom itt a rádión keresztül megüzenni - hogy mikor kell tisztújítás, annak azzal elő kell állni és a kongresszusnak ebben döntenie kell.

Hogy kell személyi vérfrissítés az nem kérdés, nem kérdés - bocsánat egyes szám első személyben beszélek így - hogy nem nekem kell elindulni miniszterelnök-jelöltnek. Ezt azért mondom könnyen, mert talán a közéletet figyelők tudják, hogy ilyen ambícióm speciel sose volt. Nem kérdés, hogy oda kell egy relatíve új arcot találnunk. Azért mondom, hogy relatíve, mert nyilván nem most jött ki a politikai szülőszobáról, ilyen nincs is, de mégiscsak egy új embernek, aki nem nagyon régen van a politika élvonalában, de van ilyen gyakorlata. És az is biztos, hogy a hozzá hasonló arcoknak sokkal nagyobb szerepet kell kapniuk a választási fölkészítésben vagy fölkészülésben. Ennek egy módja a Választási Bizottság, de lehet egy valamikor tisztújítás is. Nincs ezzel az égegyvilágon semmi baj. Ezt a menetrendet kell kitalálnunk.

Műsorvezető: Most akkor egy elméleti kérdés: hogyha a kongresszuson többségbe kerülnek azok, akik azt mondják, hogy radikálisan vagy legalábbis erőteljesen kell változtatni az MSZP-nek azon a politizáláson, amit eddig követett, és nincs bizalmi szavazás, nincs közeli tisztújítás, akkor ugye nagy kérdés, hogy azok az emberek képviselhetik-e ezt az új irányt, akik az addigi irányt képviselték.

Lendvai Ildikó: Attól függ, hogy mit értünk radikális változtatáson, és itt hadd mondjam a saját álláspontomat. Két végletet látok: az egyik véglet azt mondja, hogy az MSZP 2002-től vagy 2006-tól elszúrta, az egész reformpolitikáját, az egész modernizációs vállalkozását elszúrta, vissza kell térni egy hagyományosabb baloldali mondjuk így, a nagy rendszereket változtatni nem akaró politikához - ez tehát mindent kidobna a szekérből. Ez nem az én politikám, én ezzel éles vitába fogok szállni, ha van ilyen a kongresszuson.

De van egy másik véglet is, amelyik azt mondja, hogy hát tulajdonképpen minden rendben volt, mi itten hihetetlen progresszív módon cselekedtünk, csak hát az istenadta nép nem volt képes utánunk jönni, nem is kell semmit változtatni, csak ki kell várni, amíg a történelem igazol minket. Ez is rossz. Én a kettő között a középen állok. Azt mondom, hogy egy baloldali pártnak, egy új és modern baloldali pártnak van hivatása a progresszió, a modernizáció irányába. Ha nem alakítja át azt amit az ország életében át kell alakítania, akkor pont az ő szavazóbázisára dől rá a nyugdíjrendszer, az egészségügyi, és ezt nem engedném kidobni a kosárból. De hozzátenném: azt az erős, éles és személyekre - mondjuk így rám is, mindenkire, aki ezt a politikát csinálta - vonatkozó önkritikát, hogy nem voltunk képesek arra, hogy pontosan a mi szavazóbázisunk magáénak érezze ezt a programot, keveset törődtünk az ő mindennapi életének bajaival és konfliktusaival. Amikor most annyit beszélünk arról, hogy balra át, meg új baloldal kell, akkor valószínűleg vagy remélem, hogy mindenki arra gondol, hogy egy új baloldal az ugyanúgy akar modernizálni, és ugyanúgy őrzi a változtatás és a progresszió értékét, mert megpróbálja ezt kevésbé fölülről diktálni, megpróbálja ezt viszonyba hozni a saját szavazói mindennapi konfliktusaival.

Műsorvezető: Most még visszatérve a kongresszus technikainak minősíthető - bár nyilvánvalóan ezek mögött fontos politikai kérdések állnak -, tehát technikai kérdéseivel kapcsolatban, sok baloldali MSZP-s politikus mondta azt az elmúlt időszakban, hogy meg kell nyitni azt a kérdést is, hogy mikor legyenek választások, mikor legyen adott esetben előrehozott választás. Ön hogyan látja ebből a szempontból a kongresszus feladatait? Kell-e?

Lendvai Ildikó: Úgy, hogy ott fekszem keresztbe.

Műsorvezető: Kell-e ezt megnyitni ezt a kérdést?

Lendvai Ildikó: Úgy, hogy ott fekszem keresztbe az úton, de szerencsére nem nagyon akarnak átlépni rajtam. Tehát ennek itt én nem látom semmiféle politikai nyomását vagy bázisát az MSZP-ben, hogy újból kinyissuk a

Műsorvezető: Tehát Ön mindenáron ellenállna bármilyen olyan kezdeményezésnek, hogy legyenek előrehozott választások?

Lendvai Ildikó: Ezt most igen könnyen mondom heroikusan, mert nem nagyon látom ezt a kezdeményezést, de ha volna, akkor is ellenállnék. Miért? Miért? - A Bajnai-kormány az MSZP támogatásával elkezdett valamit, elkezdett egy válságkezelést. Ennek az első törékeny jelei már vannak. Nagyon sokszor idéztük, de mégis hadd mondjam el, hogy ebben az országban négymillió ember, vagyis egymillió-hétszázezer család nézi szorongva az euró/forint árfolyamot, mert ennyinek van devizahitele. Kevésbé szorong négymillió ember. Ha itt bedobnánk a törülközőt és anélkül, hogy a válságkezelés mondjuk így kezdeti eredményei megszilárduljanak, otthagynánk ezt az egészet

Műsorvezető: Az euró árfolyamában Ön ezt látja? Amikor meg gyenge volt

Lendvai Ildikó: Ezt. Ezt is.

Műsorvezető: akkor nagyon sokszor azt hallottuk kormányzati vagy szocialista politikusoktól is, hogy hát ebben a kelet-európai folyamatok is benne vannak.

Lendvai Ildikó: Csak aztán történt valami. Igen, ez igaz.

Műsorvezető: Tehát hogy a forint árfolyamát nem csak egyvalami határozza meg.

Lendvai Ildikó: Sohasem csak Magyarországon múlik. De bizonyára emlékszik arra a szakaszra (nem véletlenül akkor szántuk rá magunkat az új kormány alakítására), amikor a régió árfolyama elszakadt a magyar árfolyamtól és mi rosszabbodtunk, miközben a régió állt. Most az történt, hogy mi vagyunk a jobbak. Mi vagyunk a jobbak, és szerintem négymillió ember kicsit megerősödő nyugalmát nem lehet odadobni egy előrehozott választással, annál is inkább, mert éppen az utóbbi idők végre talán őszinte nyilatkozatai a másik oldal, a konkurens Fidesz részéről azt bizonyítják, hogy talán Orbán se csinálná másképp. Hát ugye elmondta, hogy a 13. havi nyugdíj visszaállítását azért ő se tervezi rögtön, ő is csak a

Műsorvezető: Azt mondta, hogy a nyugdíjakkal óvatosabban járna el. De ettől függetlenül nagyon sok kérdésben meg abszolút mást mond, mint Önök.

Lendvai Ildikó: A leglényegesebb kérdésben én úgy látom, hogy már nem nagyon, csak legfeljebb nem mondja el, csak csöpögteti a programját. Nem csinálná másképp, az kiderült. Ha a nyugdíjakkal óvatosabban járna el és szó szerint azt mondja, amit én mondanék, hogy majd ha a gazdaság megerősödött, akkor jönne vissza, akkor csak arról van szó, hogy én őszinte vagyok, ő meg őszintétlen (az én, az nyilván többes számot jelent), mert mi bele is írtuk a törvénybe pontosan, számra hogy milyen gazdasági föltételekkel állítható vissza valamilyen nyugdíjprémium. Ő meg, most kiderül, szintén nem akarja visszaállítani, noha a Parlamentben név szerinti szavazást kérve tiltakoztak a fölfüggesztése ellen. De az is kiderült már, hogy

Műsorvezető: Ő azt mondta - csak hogy a tényekhez ragaszkodjunk - hogy jó, ezzel óvatosabban járna el. Tehát azt mondta

Lendvai Ildikó: S maga szerint ez mit jelent?

Műsorvezető: Megvizsgálná azt a helyzetet, amikor kormányra kerülnének.

Lendvai Ildikó: Egész pontosan az történt, hogy

Műsorvezető: Én nem tudom, hogy ez mit jelent, ő ezt mondta.

Lendvai Ildikó: Igen. Megkérdezte őt a beszélgetésben résztvevő riporter, hogy akkor ugye visszaállítaná-e a Fidesz azonnal ezt, meg még nem tudom micsodát, mire azt mondta, hogy van, amit igen, no de ezzel óvatosabb lenne, mert meg kell várnia, míg a gazdaságban forrás teremtődik. Egyetértek, ő se csinálna másképp. Egyetértek azzal is, hogy elkezdték a gazdasági szakértői mondani, hogy bizony újrakötnék a Nemzetközi Valutaalappal a hitelt, azzal a Valutaalappal, akinek a vezetőjét tegnapelőtt még leelvtársozták és azt mondták, hogy a hitelszerződés bűn. Egyetértek a polgármestereikkel, akik most éppen frászba vannak, hogy nehogy már ördögtől való legyen az ingatlanokat terhelő adó, mert ők kivetik.

Műsorvezető: Ugye az eredeti kérdés

Lendvai Ildikó: Nem csinálnának mást.

Műsorvezető: az eredeti kérdés az előrehozott választás felvetés

Lendvai Ildikó: De hát erre próbálok felelni.

Műsorvezető: igen, tehát felvetéséről szólt a kongresszuson.

Lendvai Ildikó: Jó. Akkor most mondom.

Műsorvezető: Nem vetheti föl senki

Lendvai Ildikó: Hát miért ne vethetné fel?

Műsorvezető: vagy fölvetheti, lehet róla döntés

Lendvai Ildikó: Egy kongresszuson

Műsorvezető: azt elfogadja?

Lendvai Ildikó: bárki fölvetheti. Nem látok rá a kongresszuson semmiféle hajlandóságot, hogy erre bárki igent mondana, magamban meg azt a hajlandóságot látom, hogy őrületeknek nemigen engednék teret a kongresszuson. Szerencsére őrültek se igen vannak nálunk. Nincs ilyen akció.

Műsorvezető: Az nem valós hír akkor, hogy vannak olyan önkormányzati vezetők, polgármesterek, akik azt látják, hogy a következő önkormányzati választáson nagyobb esélyük lenne arra, hogy nyerjenek, jobb eredményt érjenek el, hogyha a parlamenti választás minél előbb történne meg.

Lendvai Ildikó: Hogy van, hogy volnának ilyenek, ezt három hónapja hallom a sajtóban és biztos van valami alapja. Én még soha egyetlen névvel nem találkoztam. De hogy ennél komolyabban feleljek: az MSZP-nek volt ilyen választása, hogy akar-e kormányozni vagy nem. Ez egy valódi kérdés volt, hogy megalakítsuk-e a Bajnai-kormányt vagy nem. Igen, akkor lehetett volna úgy mérlegelni, ha valaki azt akarja - én akkor sem értettem volna egyet - hogy nem, hát akkor itt most hagyjuk abba, jöjjön egy más kormány, s az önkormányzataink készüljenek nem tudom én mire. Akkor ezt a döntést, szerintem helyesen, meghozta a párt, hogy itt a válságkezelés azonnali intézkedéseket igényel és nem négyhónapos választási kampányt. Ma már nemigen látok útelágazást, de olyanokat se látok, akik ezt az útelágazást most újra akarnák teremteni.

Ezzel együtt van a kongresszusnak és kell is hogy legyen mondanivalója a kormányhoz való viszonyban. Az egyik épp az, amit feszeget. Ha bárki ezt kérdőjelesnek látja - noha a párton belül mondom én nem nagyon látok kérdőjelet, tehát nem nagy hősi gesztus volt azt mondanom, hogy én ellene mennék - akkor bizony ezt ki kell mondani a kongresszusi határozatban, hogy az MSZP támogatja továbbra is töretlenül a gazdasági válságkezelést mindazzal, amivel ez jár és aminek ma a nehezét - legalábbis törvényhozási szinten - meg is hoztuk.

Műsorvezető: És akkor is, hogyha ez netán a kongresszus döntéseinek vagy a kongresszus által jóváhagyott politikai stratégiának ellentmondana?

Lendvai Ildikó: Olyan politikai stratégia

Műsorvezető: Tehát a válságkezelés azért ellentmondhat egy baloldalibb programnak, amiről azért most megoszlanak a vélemények, hogy mi is a baloldali program

Lendvai Ildikó: Igen.

Műsorvezető: de ellentmondhat annak a programnak

Lendvai Ildikó: Szerintem

Műsorvezető: most normatívan, amit a

Lendvai Ildikó: az nem baloldali Igen, értem, hogy mit mond.

Műsorvezető: kongresszus

Lendvai Ildikó: Szerintem

Műsorvezető: kijelöl.

Lendvai Ildikó: Szerintem a gazdasági válság sikeres kezelése az egy olyan minimum, amire baloldali program épülhet. Az nem baloldali program, ami egy négyhónapos kampány ígérgetéseinek teszi áldozatául a munkavállaló munkahelyét, a nyugdíjas nyugdíját, a forint árfolyamát, az ország gazdasági hitelét. De, amellett, hogy ezt kimondjuk érzéseim szerint, hogy ebben nekünk támogatni kell a kormányt, van valami, amiben az eddigieknél pontosabban kell definiálnunk a kormány és a párt munkamegosztását. Míg az MSZP épp azért, mert nem fogja a gazdasági válságot elmélyíteni engedni, ha már kezdünk kilábalni belőle, támogatja továbbra is a kormányt, és végig, amíg a programját meg nem csinálja a gazdasági válságkezelésben, van a szereposztásnak egy másik eleme is. Az, hogy ne legyen társadalmi válság, hogy a társadalmi konfliktusok ne váljanak elviselhetetlenné és az ország ezáltal lakhatatlanná, abban már egy baloldali pártnak külön felelőssége van. Tehát ha a párt támogatja a kormányt a gazdasági válságkezelésben, akkor a kormány viszont támogassa a magyar baloldalt a társadalmi konfliktusok enyhítésében. Magyarán: ezekben - nyilván a gazdasági lehetőségek határai között - az MSZP sokkal kezdeményezőbben, sokkal több ötlettel és javaslattal lépjen fel. Egy kívánatos kongresszusi határozat ezeket a javaslatokat, és nagyon konkrétan, nemcsak lózungok formájában kell hogy tartalmazza: közbiztonság, szociális biztonság, a valóban igazságos részvállalás a terhekben (amit mondhatnék morális biztonságnak is), ezek olyan területek, amelyekre nézve a kongresszusnak konkrét javaslatokat kell a kormány számára megfogalmaznia.

Műsorvezető: Ön pár hónapja elnöke a Magyar Szocialista pártnak. Hogyan tekint vissza erre az időszakra? Hiszen amikor Ön elnök lett, és a mostani időpont között, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor, mint hogyha ugyanott állnánk, tehát miniszterelnököt keres az MSZP vagy miniszterelnök-jelölet, és hát fölvetik ismét a pártban, azért akárhogyan is nézzük, az elnökség vagy a párt vezetésének kérdését. Tehát mint hogyha ugyanott állnánk, nem történt volna semmi.

Lendvai Ildikó: Akkor hadd legyek egy picit személyes, hogy én hogy vonom be a mérleget annak - azt hiszem két hónapja vagyok, úgy kb., két és fél hónapja vagyok pártelnök - látja, már nem is emlékszem hogy melyik nap kezdődött ez az új funkció. Egy fontos dolog megtörtént nem az én érdememből, de akkor ez volt a párt legfontosabb feladata, hogy megalakítsuk a Bajnai-kormányt és ennek a programját meghatározzuk úgy, hogy a gazdasági válságot is eredményesen kezelje, és a mi számunkra is elfogadható legyen. Fölálljanak a tárcák, és kialakuljon az az intézkedésterv, első menetben kialakuljon az adótörvények koncepciója, ami a válságkezelés egyik legfontosabb része, de emellett kialakuljon például a nyugdíjreform során meglépendő intézkedések vagy a családtámogatási rendszer átalakításához szükséges hol keserű, hol jó intézkedések sora. Ez megtörtént a két hónap alatt. Nem az én érdemem, de körülbelül ez volt a legfontosabb.

Hogy megint miniszterelnök-jelöltet keresünk, hát persze, de nem 2010-ig, hanem a 2010 utáni időszakra, ami nem egy kudarc, hanem egy vállalás, hiszen a Bajnai-kormány közismerten első perctől kezdve egy évig, a rendelkezésre álló ideig vállalta a válságkezelést. Akkor is tudtuk, hogy kell miniszterelnök-jelölt.

Műsorvezető: Igen, csak hogy nagyon azt lehet látni a Szocialista Párttal kapcsolatban, hogy magával foglalkozik, a kormányfő-jelölt megtalálásával, a vezetőség

Lendvai Ildikó: Ez baj.

Műsorvezető: megtalálásával.

Lendvai Ildikó: Ez baj. Tudja, ha kiírhatnék egy nagy jelszót a kongresszus falára - hát nem fogok ilyet csinálni, mert ez régen volt divat - akkor azt írnám ki, hogy Vissza a választóhoz! Tessék szíves olyat mondani, olyan vitát folytatni, ami őt is érdekli. Egy ponton viszont magával is vitatkozom, hogy a Szocialista Párt majdan - mert nem most fogja kijelölni, most legfeljebb az időpontját hogy mikor van az - milyen miniszterelnök-jelöltet választ, az szerintem a választót is érdekli. Mindig azt tapasztaltam a választási kampányban, hogy az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó esemény, mikor a miniszterelnök-jelöltek összecsapnak, vitatkoznak. Tehát hogy milyen arc képviseli a Szocialista Párt törekvéseit, az bizony a választót is érdeklő kérdés, ezért fontos nekünk, hogy mikor döntjük el. Nem most döntjük el nyilván júliusban, de talán a fantomképét megrajzolhatjuk, hogy igazam van-e abban nekem, hogy ez a miniszterelnök-jelölt képes kell hogy legyen egy olyan program kialakítására, ami igenis fölvállalja a progressziót, az eddigi reformszándékainkat, de melléteszi azt, hogy rád is figyelünk, arra hogy tőled ne lopják el a biciklit, és a te fejed fölül ne árverezzék el a tetőt.

Műsorvezető: Igen, de 8 év kormányzás az nem valamennyire egy politikai erő kudarca, hogy 8 év kormányzás után azon kell ötletelni és agyalni, hogy ki lesz az az arc, aki képviseli majd a következő időszakban a pártot?

Lendvai Ildikó: Szerintem ez a normális. Nem szeretnék olyan pártban lenni, ahol mondjuk így, harminc évre választanak vezetőt. Ez a normális. Egy párt négyévenként meggondolja, hogy milyen arccal áll a világ elé. Nem Most ez itt nem a Fidesszel folytatott vita helye

Műsorvezető: Hát azért a kormányon lévő erők nagy része, hogyha sikeres kormányzást fejez be, akkor a kormányfővel vág neki, aki azt a kormányzást képviselte, a következő választásnak.

Lendvai Ildikó: Kivéve, hogyha ez egy olyan szakértői kormány, aminek a miniszterelnöke kezdettől - valószínűleg helyesen, mert olyan feladatokat kellett elvállalnia, amit nem akart alárendelni választási vagy politikai érdekeknek, tehát akinek a feje helyesen bejelentette, hogy ő egy évre vállalja. Hát akkor természetes, hogy megkeressük a magunk miniszterelnök-jelöltjét. Ez teljesen normális. Ráadásul mivel a miniszterelnök-jelöltet nem tévésztárként keressük - bár az is fontos, hogy tudjon szerepelni -, hanem egy programhoz keressük, ez szerintem igenis a választót is érdeklő feladat kell hogy legyen. Én magam úgy gondolom, hogy valamikor ősszel kell megtalálnunk ezt az új miniszterelnök-jelöltet. De a választó számára ez valóban csak akkor érdekes, hogyha amikor őt fölmutatjuk - hát ez ilyen hülye kifejezés, de mégis így mondom - akkor az ő kezében és a mi kezünkben ott van az a választási program, aminek a nevében ő elindul.

Ha mégis személyes vagyok, mert kérdezte az elnöki tevékenységem mérlegét, én kezdettől úgy gondoltam és most sem gondolom másképp, hogy az én feladatom addig terjed - de addig terjed - amíg fölmutatom ezt az új miniszterelnök-jelöltet és ezt az új programot. Előtte is segítek neki kiválasztani, és utána is megvalósítani, de ez az én dolgom.

Műsorvezető: A kongresszusnak egyik nagyon fontos napirendi pontja lesz az, hogy az elmúlt évek politikai teljesítményéről vitáznak majd a szocialista párti tagok, és szocialista vezetők. De ön szerint mit rontott el az MSZP az elmúlt időszakban, hogy most majdnem nyolc év kormányzás után azt kell látni, hogy olyan alacsony a népszerűsége. Miniszterelnök jelölt keresőben van. Tehát valamilyen új arcot, új politikát kell megfogalmazni. És Újhelyi István, és Gál Zoltán is úgy fogalmazott interjúiban, hogy az az igazi tétje a következő időszaknak, hogy sikerül-e az MSZP-nek megőrizni a váltópárti jellegét. Tehát, hogy sikerül-e nagy pártnak, vagy középpártnak maradnia. Mit rontott el az MSZP?

Lendvai Ildikó: Úgy is lehetne kérdezni, amikor itt a szünetben beszélgettünk, éppen úgy kérdezte, hogy vajon tévúton jártunk-e az elmúlt hét évben. Ha szabad erre a szóképet folytatva, felelni. Szerintem nem tévúton jártunk. Azt továbbra is vállalnám, hogy egy csomó mindent meg akartunk változtatni, éppen azért, hogy megmaradjon. Hogy maradjon szolidáris nyugdíjrendszer, hogy legyen színvonala az állami oktatásnak, hogy legyen fenntartható a szociális rendszer, hogy ezért hozzá kellett nyúlni a dolgokhoz. Tudom, a reform szó elkoptatódott. De mégis úgy mondom, hogy reformokba kellett belevágni, azt az utat én vállalom, és nagy bűnnek tartanám, hogyha most ezt megtagadnánk. De, ha az út és a tévút képénél maradok, akkor azt a magatartást öltöttük fel, ami hiba, közös hiba, mindig hadd beszéljek úgy, hogy persze, hogy én is benne voltam, hát általában mindig azért az első vonalban. Hogy olyan kioktatólag mondtuk, hogy csak mi tudjuk az utat. Ha nem érted, akkor te vagy a hibás. És nem is nagyon figyeltünk, hogy a saját választóink vagy az ország jön-e velünk az úton. Tehát a változtató szándék elegánsan úgy fogalmazva, hogy egy modernizációra, egy modern Magyarországra vállalkozó baloldal szerepe, ez szerintem továbbra is fontos szerep, és isten ments ettől visszafordulni.

Műsorvezető: Tehát ön azt mondja, hogy az alapvető stratégia, amit az MSZP követett az elmúlt nyolc évben, az nem volt hibás, a megvalósítással voltak gondok. Most, hogyha nagyon leegyszerűsítem, és .

Lendvai Ildikó: Mást is mondok, hadd tegyek még valamit hozzá. De nem ezt akarom mondani, igen, isten ments, ez így van, de ilyen olcsón nem akarom megúszni. Persze, jó hosszan tudnánk ketten együtt, meg még 300 hallgatóval is, hogyha éppen telefonálni akarnának, szidni a kommunikációt, nem ilyen olcsó, meg egyszerű dolog ez. Mást akartam mondani.

Műsorvezető: Arra próbáltam utalni, hogy ez szokott lenni az értékelésben, és ezért gondoltam, hogy sokszor alapvető stratégiai hibák

Lendvai Ildikó: Maradjunk abban, hogy én a stratégiáról akarok beszélni. Az, hogy itt van szerepkörünk, egy modern Magyarország kialakításában, ez nem volt tévedés. A megvalósításban nem egyszerű módszertani tévedések voltak, azt is sorolhatnám. A mindennapi közigazgatási bakik ezreit tudnám felsorolni, de én többről beszélek. Egy felülről diktált reform magatartásról, amiben a felülről diktált nem csak nem helyes, hanem ellentmond a baloldal lényegének, ami hát eredetétől egy ilyen mozgalmibb, alulról szerveződőbb politikai oldal. Tehát volt benne egy ilyen módszertani és magatartás hiba, amelyben szándék ellenére, mintha azt is sugalltuk volna az embereknek, hogy hát te vagy a hibás, hogy az állam túlköltekezi magát. Mi? Elköltötted a 13. havi nyugdíjat? Te kis préda. Túl sokszor jársz orvoshoz? Nem így gondoltuk, de így is lehetett hallani, amikor mindez olyan felülről diktált módon, ilyen a bölcsek köve a mi zsebünkben van, jelszó jegyében hangzott el. De többről is van szó, én nem túl soknak tartom a vállalásunkat, hanem bizonyos fokig túl kevésnek. Mert a nagy rendszereket nagyon át akartuk alakítani. És ebben igazunk volt. Nyugdíj, oktatás, szociális rendszer, ebben voltak sikerek és kudarcok is. Mert például a családtámogatási reformot, vagy a szociálpolitikai reformot én sikeresnek tartom. Az egészségügyit azt nyilván ilyen nagyon félkudarcos, félsikeresnek. Hanem azt tartom fontosabbnak, ami hiányzott. Hogy úgy próbáltuk a nagy átalakításokat végrehajtani szem előtt tartva a nyugdíjrendszer biztonságát, a szociális rendszer biztos fönntarthatóságát, hogy közben a mindennapi élet biztonsági kérdéseivel keveset törődtünk. Arra nem igen volt válaszunk, hogy a mi választóinknak, általában az embereknek itt az országban a hétköznapi konfliktusait nem csak az okozza, hogy majd holnapután lesz-e nyugdíjrendszer. Az is, és arra is kell figyelni, hanem az, hogy hogy érzékeli a maga szociális helyzetét. Tud-e lépést tartani a rezsivel, mit gondol a közbiztonságról? És mielőtt megkérdezné, mert ilyenkor szoktuk egymástól megkérdezni, mi, akik a választásról gondolkodunk, hogy mi van a Jobbikkal, szerintem éppen ez a hiátus, éppen ezeknek a kérdéseknek a megválaszolatlansága az alapja a Jobbik sikerének, aki pont ezekre kérdezett rá. Iszonyatos blődli, és gyilkos válaszokat adva. De jó kérdésekre rátapintva.

Műsorvezető: A szocialista politikusok részéről különböző értékelésekben is elhangzik, és ez ellentmond annak, amit ön mond, ami nagyon leegyszerűsítve akkor úgy hangzik, hogy alapvetően igazunk volt, vagy ez a meggyőződésük, és e mellett tartanának ki tovább. Vannak, akik párton belül is, és párton kívül is azt mondják, hogy nem jó utat követett az MSZP, például Szanyi Tibor azt mondja, hogy két olyan ideológiát igyekeztünk összeegyeztetni, a baloldaliságot, és a liberalizmust, amelyek egyébként nem férnek össze. És ebből adódik minden, ebből adódik a Gyurcsány korszak összes tévedése. Tehát, hogy ezt a két ideológiát nem lehet, és nem is tudta az MSZP összeegyeztetni. Vagy például Botka László, aki azt mondja, hogy az MSZP-ről ugye az a kép élt az emberekben, vagy az a kép alakult ki, hogy nem csak építi, de szereti is a kapitalizmust. Tehát, hogy igazából nem a kisembereket, a társadalmi igazságosságot képviseli, hanem éppen ellenkezőleg.

Lendvai Ildikó: Amit Botka László mond, azzal egyetértek. Mert szerintem ez különbözik attól, amit Szanyi Tibor mond, akivel, akármennyire is jóban vagyunk, nem értek egyet. Én sem pusztán azt mondom, hogy jó céljaink voltak, és ezt fent kell tartani, és csak kis technikai hibákat követtünk el. Én is azt mondom, hogy rendes és jó célokat, minden haladó párt által fölvállalandó célokat követtünk ugyan, de a magatartásunk súlyosan elhibázott volt, hogy ezt fölülről diktálva, gyakorlatilag szövetségesek nélkül akartuk, és véltük megközelíteni. Ezt látom tehát az egyik hibának. Egy baloldali párt az nem lehet II. József, nem lehet egy felvilágosult abszolutista uralkodó. II. Józsefnek is igaza volt a céljaiban. De ő is fütyült rá, na jó, tíz évig, legalábbis megtehette

Műsorvezető: hogy demokráciában nehéz úgy valamit csinálni, hogy a nép nem követi

Lendvai Ildikó: Erről beszélek. Tehát azért én is több hibát látok, ezt a magatartás hibát, hogy nem próbáltunk ebben szövetségeseket keresni. Ez azért több mint technikai hiba. És a másik hiba, amire az előbb röviden utaltam az az volt, hogy a nagy rendszerekben kitűztünk mindenféle, többé-kevésbé jó célokat, sok ügyetlenséggel, és az előbb említett magatartási hibákkal. De közben az úgymond kis rendszerekkel az emberek mindennapi konfliktusaival keveset foglalkoztunk.

Műsorvezető: Igen, csak azért például az egészségügynél visszatérek arra, amit mond, hogy önök jó célokat követtek, de nem követték az emberek, vagy az emberek nem ugyanazt akarják.

Lendvai Ildikó: Nem az emberek a hibásak benne, és nem is igaz, hogy nem követik, ugyanúgy

Műsorvezető: De hát ezek szerint akkor az derül ki, hogy Magyarországon nem lehet olyan egészségügyi berendezkedést, vagy egészségügyi rendszert csinálni, és ilyen értelemben rossz célt követtek, amit egyébként maguk elé tűztek, mert a különböző népszavazások, a különböző választások azt bizonyítják, hogy a magyarok értékrendjébe ez nem illik bele. Nem olyan egészségügyi rendszert akarnak, igenis állami tulajdonú, államilag központosított egészségügyi rendszert szeretnének.

Lendvai Ildikó: Ebben semmi baj nincs, mert mi is az állam, pontosabban a társadalombiztosítás fő felelősségét akarjuk az egészségügyben, a kutya sem akarja például azt mondani, hogy fizess meg mindent az egészségügyi ellátásért, és kizárólag magánorvoshoz járj. De, ami az egészségügyet illeti, ami tényleg a legkudarcosabb területünk lesz. Szerintem a magyar ember nincs beoltva az egészségügy modernizációja ellen. Jól emlékszem azokra az internetes csevegő honlapokra, amelyek halálra szidták a hálapénz rendszerét, meg azt, hogy egyes szülészeknél, biztos emlékszik erre, ebből nagy médiaügy is volt. Most mennyit kérnek, és így tovább. Tehát az nem igaz, hogy a magyar állampolgár az az egészségügyet konzervált formájában szerette volna. De mi a jól, vagy hát lehet, hogy persze részleteiben nem jól kidolgozott modelljeinket valahogy úgy csináltuk végig, hogy nem törődtünk a szövetséges kereséssel. Nem kerestük meg azokat az embereket, vagy nagyon későn, akik körülbelül ugyanezeket a célokat követik, nem találtunk szakmai szervezet partnert. Pedig utólag már látom, hogy mond olyat a kórházi szövetség is, még akár a vizitdíjról is, de nem ezt a vitát akarom elölről kezdeni, amiben, ha okosabbak vagyunk, ha jobban hallgatunk rájuk, ha nem mi diktálunk, hanem keresünk, igenis szövetségeseket találtunk volna. De visszatérve a Szanyi-Botka, kivel értek egyet, kivel nem, című kérdéshez. Botka László szerintem azt mondja, nem csak azért, mert jó sokat beszélgettem vele erről, meg másokról is, amit én mondok. Hogy amikor azt mondja, hogy a nem használnám a kisember szót, bár én is szoktam, de az olyan rosszul, degradálóan hangzik, hogy a hagyományos szavazóbázis, a munkájából élő, vagy nyugdíjából élő ember kevésbé érezte, hogy törődünk vele, ebben ugyanaz a hiány van, amit én mondok, hogy miközben a nagy rendszereket változtattuk, így, úgy, amúgy. Az előbb elmondott magatartás defektekkel. A közben a ő napi problémáira, például akár a közbiztonságéra, nem igazán adtunk választ. Ezzel egyetértek. Ezért mondtam azt, hogy a kongresszus egyik feladata, hogy már most 2010-ig nem csak a jövőben. Bár nyilván az is fontos, megkérdi a kormányt, kezdeményezni nála, megrendelni nála, hogy nyilván a gazdasági keretek között, ezekbe mit tud mondani. És mindjárt fogok mondani, ha van idő, néhány konkrét dolgot. Hogy az egész problémasor visszavezethető lenne a liberalizmus és a szociáldemokrácia viszonyára, ezt nem nagyon gondolom, hiszen a világban számos jó példa van, amikor liberálisok, szociáldemokratákkal kormányoznak, és olyan is van, amikor konzervatívokkal. És ennek vannak jó, meg rossz korszakai is. Ha az emberek, vagy a pártok koalícióban kormányoznak, akkor bizony különböző nézeteket kell összeegyeztetni. Ez önmagában nem az ördögtől való. Az más kérdés, hogy a legmodernebb baloldal, mondjuk a Tony Blair féle, a válság előtt kialakított egy olyan modellt, harmadik útnak nevezzük, amiben sok liberális elem volt, mert a versenyt és a teljesítményt helyezte előtérbe. És sok baloldali elem. Ebbe nem az volt a baj, hogy liberális és baloldali elem is volt benne, hanem az, hogy jött a válság, és az egészet újra kell rajzolni. Hát a harmadik út után negyedik út kell. Ez nem a liberalizmus miatt más, hanem azért más, mert egy más világ fog itt berendezkedni a válság után.

Műsorvezető: Mit gondol az értékelésekről, amelyek azt mondják, hogy az MSZP sorsában nagyon nagy szerepet játszott az, ahogyan kezelte az öszödi beszéd utáni helyzetet. Ha már Szanyi Tibornál tartunk, ő azt mondta, hogy indítványozni fogja, hogy aki az öszödi beszéd és Gyurcsány Ferenc lemondása között a pártelnökség tagja volt, ne is próbálkozzon az újraindulással a párt vezetőségében. Tehát, hogy az öszödi beszéd az egy olyan fordulópont volt az MSZP történetében, és az MSZP iránti bizalom értelmezésében, ami gyakorlatilag predesztinálta azt, ahol most a párt tart.

Lendvai Ildikó: Az öszödi beszéd, hát a vak is látja, az erősen hozzájárult az MSZP iránti bizalom zuhanásához. Akkor volt egy nagy zuhanás, és azért az óta sem jöttünk ki ebből a zuhanásból.

Műsorvezető: És ezt minek tulajdonítja?

Lendvai Ildikó: Szerintem, nem az öszödi beszéd tartalmának, hanem annak, hogy az emberek akkor szembesültek vele, hogy az előző években, és ebben több kormány is benne volt, ami kormányaink, egy kicsit Fideszes is, de az most nem érdekes. De Medgyessy kormány és Gyurcsány kormány is az előző szakaszban. Eddig ugyan, feltehetően jóhiszeműen, de tovább nyújtózkodtunk, mint amíg a takaró ér. Az öszödi beszédben nem az volt a hiba, ami elhangzott benne, hát nyilván túl volt dramatizálva, egy kicsit, de ez előadásmód. A hiba az volt, hogy nem nyilvánosan hangzott el, és a még nagyobb hiba az volt, hogy egyáltalán el kellett hangoznia, mert az előző két évben a vágyaink, a szociális rendszer méretére vonatkozó vágyaink nem voltak összhangban a lehetőségeinkkel. Mert nem önmagában egy beszéd mondatai voltak a hibásak. Ez nagyon nagy leegyszerűsítés lenne.

Műsorvezető: Ugye Magyarországon egy általános bizalom van a politikai elittel szemben

Lendvai Ildikó: Bizalmatlanság.

Műsorvezető: Bizalmatlanság, bocsánat.

Lendvai Ildikó: Bár bizalom volna.

Műsorvezető: Bizalmatlanság van a politikai elittel szemben, és az öszödi beszéd nagyon sokak számára azt jelentette, hogy a szavak és a tettek, íme egy kormányzópárt esetében, mélységesen elkülönülnek egymástól, és innentől kezdve, mivel ezt a bizalmat az MSZP-nek nem sikerült helyreállítani, ez a bizalmatlanság nagyon sok, lehet, hogy jó irányba tervezett lépést megtorpedózott.

Lendvai Ildikó: Ez bizonyára így van. Ennyiben az öszödi beszédnek a sorsdöntő jelentőségét egyáltalán nem akarnám eliminálni, vagy lekicsinyelni. De a helyzet mégis csak az, hogy az igazi kérdés úgy hangzik, miért van az Magyarországon, nem csak Magyarországon, de maradjunk itt, hogy a szavak és a tettek úgy eltérnek egymástól. Hát nagyjából mindenki tudja, hogy a 2006-os kampányban egyik párt sem mondta meg rendesen, mi sem, hogyha kormányra jut, mit kell csinálnia. Nyilván ezért a kormányzópártot terheli a nagyobb indulat, és a nagyobb

Műsorvezető: Ma már azért vannak különbségek abban, hogy mennyire nem. Nyilvánvalóan a világon sehol nem mondják meg pontosan, hogy mi fog következni. De, hogy pont az ellenkezőjét tegyék, mint amit a választási kampányban ígértek. Hát elhangzottak olyan ígéretek, hogy nem lesz vizitdíj

Lendvai Ildikó: Nem, nem, nem abszolút nem pont így, de most ne a részeltekbe menjünk bele. Igen, ez egy elég nagy eltérés volt. Paradox módon, emlékszünk rá, ez minket ugyan nem ment, csak mégis fölidézem, hogy 2006-ban a kevesebbet ígérő pártot választották meg, ez mi voltunk, és a kevesebbet ígérő párt is sokkal többet ígért, mint amit meg tudott valósítani.

Műsorvezető: ..verseny volt, azért tegyük hozzá. 2006-ra visszatekintve.

Lendvai Ildikó: De ugye azért az is igaz, amit én mondok, hogy máshol meg még nagyobb ígéretek hangzottak el. Minket ért az a történelmi sors, mondhatnám most utólag, hogy pech. De természetesen lehetőség is, hogy nekünk kellett szembesülni az ígéretek megvalósíthatóságával.

Műsorvezető: Azért önök kormányon voltak 2002-2006 között. .miniszterelnök azt mondja, hogy jól megy a gazdaság, és gazdasági miniszter meg azt mondja, hogy még jobban

Lendvai Ildikó: Egyet azonban nem felejtsünk el, és ahogy látja maga a kongresszus is, meg talán én sem vagyok az önkritikát elutasító hangulatban, hiszen már félórája arról beszélünk, hogy mi volt a hiba, és joggal beszélünk a kongresszuson, meg 8-10 órát is beszélünk róla. De egyvalamit hozzá kell tenni. Az előbb azt próbáltam mondani, hogy az öszödi beszéd drámai hatása onnan volt, hogy ..és hát eléggé drasztikusan megfogalmazott, most nem a trágárságra gondolok, hanem keményen megfogalmazott mondatokban szembesült a közvélemény az ígéret, és a valóság közti óriási különbséggel. De az ígéret és a valóság közti óriási különbség, amit egy túlköltekezés okozott lényegében, ebben van valami, amiben akármilyen furcsa van az országnak, nem a kormánynak, az országnak egy maradandó teljesítménye. A túlköltekezés egy része nagy része itt maradt kőben, téglában, betonban. Autópályában, autóútban, gáztározókban, amiből még kölcsön is adhattunk a régió országainak. És furcsa dolog a történelem, mert egyfelől a túlköltekezés bűne hozta az öszödi beszédet, és mindazt, ami utána a költségvetés gatyába rázása úgymond konvergencia terén kényszertakarékosságot jelentett, de hozta azt is, hogy könnyen lehet, ma nagyon úgy néz ki, hogy Magyarországnak ez az infrastruktúra lesz a kitörési pontja a válságból, mert ebben viszont

Műsorvezető: De azért a költségvetési túlköltekezésnek egy nagyon nagy része szociális juttatásokra ment el. Olyan szociális juttatásokra, amiről egyébként kiderült, hogy nem tudja az ország tartani, az infrastruktúra az persze jogos, de a költségvetési kiadásoknál a szociális juttatás.

Lendvai Ildikó: Teljesen igaza van, egyik fele szociális juttatásra ment, most nem tudom, hogy hány százalék, illetve ha nagyon akarom, tudom, de ennek most nem ez itt a helye. Másik része infrastruktúrára. Az infrastruktúra itt marad, tételezzük fel, hogy abból még lesz későbbi hasznunk. A szociális kiadásokat vissza kellett vágni. Igen, most mondhatnám azt, hogy volt egy pár év, amíg azért visszajöttek az ápolónők az egészségügybe, és így tovább. De inkább alapvető hibának látom, természetesen. Ennek a visszavágásnak a keserűségét ezt érthető módon veri le most az MSZP-na az ország. De a kitörési pont mégis csak az, hogy adott és reális gazdasági lehetőségek között melyik párt, mit tud most már, nem alaptalanul ígérni. És ezért akartam minden áron, még bizony erőszakosan is sokszor elmondani a beszélgetés elején, hogy Orbán Viktor sem tehetne mást. Tehát nem szabad visszatérnie, nekünk semmiképpen sem, de másoknak sem egy Öszöd előtti korszakhoz, amikor össze-vissza ígérnek, és a valóság el fog térni. Ezért fontos, hogy ő sem tehetne mást, ezért örülök, hogy bevallotta a 13. havi nyugdíjjal, meg még néhány dologgal, ami.

Műsorvezető: Igen, csak az én kérdésem igazából az, hogy ön szerint helyreállítható úgy a bizalom az MSZP-vel szemben, vagy az MSZP mostani vezetésével szemben, ami a kettő átfedi egymást, hogy ugyanazok az emberek, akik x évvel ezelőtt csekket küldtek a választóknak, gyakorlatilag volt ilyen választási kampányunk, hogyha jól emlékszem, amin pontos összeg volt rajta, hogy mennyivel emelik meg a nyugdíjat.

Lendvai Ildikó: Őszintén szólva az 2002-ben volt, és azt be is tartottuk, épp az a baj.

Műsorvezető: És sok szempontból igen, tehát azért tartunk itt, és most egyébként ezeket kénytelenek visszavágni, hát ezek az ígéretek hamisak voltak, tehát hogy az igazi kérdésem az, hogy hogyan állítható ebből a helyzetből helyre a bizalom?

Lendvai Ildikó: Nem az ígéret volt hamis, hanem az volt a baj, hogy megvalósítottuk. Tehát azért itt egy pici megkülönböztetés, nem biztos, hogy az egyik jobb, mint a másik, de alkalmaznék. Hát mindnyájan tudjuk, hogy a Medgyessy kormánynak nem az volt a problémája, hogy nem tartotta be az ígéretét, hanem az, hogy betartotta. De nem erről van szó. Visszaállítható-e az MSZP iránti bizalom, vagy az MSZP mostani vezetése iránti bizalom. Nézze, én nem az MSZP mostani vezetése iránti bizalmat darabról darabra akarom helyreállítani. Egy baloldali párt magyarországi szerepe iránti bizalmat akarom helyreállítani, de benne van az is, hogy a mostani vezetés, vagy általában az MSZP megnézi, hogy mi az, amit igenis fenntart, mert továbbra is fontosnak érez. Mi az, erről beszéltünk most, amin változtat, és mivel változtatni is kell, megtalálja hozzá az új arcokat. Ezért mondom mániásan, hogy igen, kell az új fiatal miniszterelnök jelölt. Kell az új csapat, ekkor, akkor, amakkor, de akár tisztújításban is. Ez kell. Más kérdés persze, hogy egyikünk sem teljesen szűz a politikában nem lehet úgy belépni.

Műsorvezető: A fiatalok közül azért nagyon sokan benne voltak az elnökségbe, kiálltak a Gyurcsány kormány politikája mellett, tehát ez a fiatalítás önmagában azért nem jelent semmit.

Lendvai Ildikó: Persze, de miért hánynám is ezt bárkinek a szemére, mikor én éppen azt mondtam, az előbb, hogy már sok minden mellett ki kellett állni, és ki is kell valószínűleg a jövőben is, ahol mondjuk szándék a törekvése, és akár sokfajta teljesítménye mellett is állni. De azt mondom, és akkor hadd legyek most ilyen pragmatikus kampány szakember, pedig nem vagyok, hogy ilyenkor fontos ha egy párt valamit meg akar őrizni, de valamit változtatni akar, akkor új arccal álljon ki a kampányban. Első emberként, és ez egyfolytában fontos. Még mondhatnám azt, ilyen cinikus politikai technológiaként, de talán ez se mindegy, hogy egy Orbán Viktorral szemben, aki én is így vagyok, tehát nyugodtan mondhatom rá, elhasznált arc a politikában, ezt most nem lebecsülőleg mondom, mert ettől még sok tehetség lehet egy emberben, de mondjuk már sokat láttuk, fontosnak érzem, hogy mi ki tudjunk állítani valakit, akit ebben a szerepben, vagy a politika első vonalában még nem ismertek, és ő valószínűleg nálam jobban tudja majd a magával folytatott legközelebbi, vagy majd akkori stúdióbeszélgetésben elmondani, hogy mit folytatunk, de mi az, amit én, mint új ember, másképp akarok csinálni.

Műsorvezető: Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Lendvai Ildikót, az MSZP elnökét hallottuk.

cimkék: Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Medgyessy, kongresszus, előrehozott választás, Bajnai-program, Őszöd