Népszava | Belföld | népszava
2013. szeptember 02. 10:14

140 év küzdelem

Nehéz a Népszava dolga, s keményen kell küzdenie. Régen se volt ez másként, de szomorú, hogy még ma is ennyi ügyért kell kiállnia. Nehéz a lap dolga, mert olyan emberekért küzd, akik jelentős részének nincs pénze újságra előfizetni.

Küzd azokért, akiknek ma cinikusan azt mondják, hogy „47 ezerből biztosan meg lehet élni”. Nekik jó, ha húsra futja hetente egyszer-kétszer. Régen se volt ez másként: 108 éve a napilappá vált lap havi kétkoronás előfizetését se tudta sok szegény megfizetni.

A Népszava a szegényekért küzdött, de nyitott volt a haladó polgári értelmiség irányába is. Itt dolgozhatott az anarcho-szindikalista Szabó Ervin és Ady Endre is. Ady szövetségesének tekintette a szociáldemokráciát, amelyre szerinte különösen nagy feladat hárult: „a demokrácia minden munkáját, a fejlődés járomtörvényeit is lehetőleg tudomásul véve, a szociáldemokráciának kell elvégeznie nálunk”.

A lapnak ma is küzdenie kell a demokráciáért. Az első világháború előtt, a nagyon szűk választójog idején azt hirdette a lap: „Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”. Nem gondoltuk volna, hogy 2012-ben a választási részvételt korlátozó regisztráció ellen kell küzdenünk.

A világháború után a lap újságírója, Bacsó Béla és főszerkesztője, Somogyi Béla az életét kockáztatta, és végül meg is ölték őket; de vállalták a kockázatot, amikor megírták az igazságot a fehérterror különítményeseiről. Szomorú, hogy ma is van mit írni különböző gárdákról, s időnként ez sem veszélytelen.
A Népszavának sokszor ma is az emberek alapvető jogaiért kell küzdenie. Ma a gyermekes közmunkásoknak – a 47 ezres éhbéren túl – kevesebb szabadság jár, mint amit a törvény más dolgozóknak biztosít. Az emiatt is küzdő, munkáért-kenyérért vonuló Éhségmenetről a Népszava számolt be a leglelkiismeretesebben.

Ma a gyerekek 42 százaléka nem házasságban születik, a kormány mégis kizárná őket és szüleiket a család fogalmából. Nem sok újság merte leírni, hogy mit tesz a kormány, amikor az élettársi viszonyt az úgynevezett kötelmi jogba helyezi. Az élettársi viszonyokat olyan szerződéssé tették, mint egy mosógép megvásárlása. Tavaly pedig egyedül a Népszava számolt be arról, hogy egy tanár melegsége miatt vesztette el az állását, és azt tavaly a Kúria ítélete ellenére sem kapta vissza. Még küzdeni kell, hogy a jog asztalánál mindenki tényleg egyformán foglalhasson helyet.

A Népszavának küzdenie kell az európai értékekért is, ahogy a lap egyik szerzője, Ady Endre tette, már a „rátóti miniszterelnök”, Széll Kálmán idején is. A folyton csatázni akarók támadták a lapot a II.

világháború alatt, s most is, amikor a „szabadságharcnak” hazudott kormánypolitikát támadja. A lap nem felejti azt sem, hogy a jobboldali sajtó által kritizált Európai Unió hatalmas értéke, hogy béke van a kontinensünkön.

A Népszavát időnként teljesen betiltották, volt amikor „csak” az utcai árusítás jogát vonták meg. Ma azzal kell küzdenie, hogy a máshol bőkezűen hirdető állami cégek itt nem hirdetnek, míg a piaci vállalkozások félnek egy kormánykritikus lapban megjelenni. A Népszava azonban ellenáll a fortélyos félelemnek, amely igazgatni próbálja az országot és őszintén megírja a valóságot. Kemény véleményét azonban sosem gyűlölettel fogalmazza, hanem az érvek erejével és a József Attila hirdette „szép szóval”.

A Népszava tiszteletbeli szerkesztőjének, az öt éve elhunyt Fejtő Ferencnek egyszer azt mondta József Attila: „A vers papírpénz, s a szenvedés az aranyfedezete.” Talán a Népszava hányattatásai is hozzájárultak ahhoz, hogy sokan a saját hangjukat hallhatják benne. Erre a hangra nagy szükség van, mert sokat kell még küzdenünk, hogy egy valóban szabad, igazságos és szolidáris országban élhessünk.