A legnépszerűbb politikus társult a legnagyobb hálózattal - Interjú Molnár Gyulával

A legnépszerűbb politikus társult a legnagyobb hálózattal – A Vasárnapi Hírek interjúja Molnár Gyulával.
– Igaza van-e Orbán Viktornak…
 
– Kizárt.
 
– Azért jussunk el az állításig!
 
– Parancsoljon!
 
– Szóval, igaza van-e a miniszterelnöknek, amikor azt mondja: nem kormányváltó hangulat van, hanem ellenzékváltó?
 
– Ahonnan én nézem a világot, onnan úgy tűnik: egyszerre van nagyon erős kormányváltó és ellenzékfelrázó hangulat. Utóbbi azt célozza, hogy szedjük össze magunkat, találjuk meg a főszereplőt, és rakjunk össze egy olyan konstrukciót, amit a választók megértenek, és szívesen szavaznak is rá.
 
– Ha kormányváltó hangulat van, akkor miképp kúszhatott soha nem látott magasságokba, ötven százalék fölé a Fidesz népszerűsége a biztos pártválasztók körében?
 
– Amikor volt remény, hogy a baloldal érdemi kihívót állít, akkor barátságosabbak voltak a szocialisták népszerűségi számai. A jelenlegi eredmények mindenkinek azt üzenik: el a kezekkel az MSZP-től, mert nélküle nincs esélye a kormányváltásnak. A mi szavazóink nem úgy viselkednek, ahogy az értelmiségi műhelyek szerint viselkedniük kellene. Azaz, ha elégedetlenek az MSZP-vel, akkor nem szavaznak át fegyelmezetten a fővárosi értelmiség szívének kedves pártokra, hanem otthon maradnak.
 
– Értem, hogy üzen a többi ellenzéki pártnak, de koncentráljunk a kormánypárt népszerűségére.
 
– Hiszem, hogy a Fidesz egy centit nem növekedett, csak az utolsó emberig mozgósította táborát. De nem vitás: a közvélemény-kutatások eredménye egy választási pillanatfelvétel, és ma nyerne a kormánypárt. Úgyhogy az ellenzéknek nagyon gyorsan össze kell szednie magát, és mozgósítania kell a táborát – ha ötmillió ember megy el szavazni a 8,2 millió választóból, akkor kormányváltás lesz.
 
– Amennyiben igaza van abban, hogy az ellenzék bénázása passzivitásba taszítja a szocialista szimpatizánsokat, akkor úgy számol: a jelenlegi bizonytalanok közül visszaszipkázhatja a kiábrándult balosokat?
 
– Nem szeretem azokat a politikusokat, akik azt állítják, hogy a bizonytalanok között vannak tartalékai.
 
– Mindenki ezt mondja.
 
– Leginkább azok, akik nálunk jóval nagyobb bajban vannak.
 
– Nevesít?
 
– Maradjunk annyiban: az 1-3 százalék körüli pártokra gondolok. De hadd emlékeztessek mindenkit 2002-re. Akkor is mindenki azt mérte: marad az Orbán-kormány. Mégsem így lett. Mert megjelent egyfajta szavazói magatartás, aminek a lényege az volt, hogy – vagy állami munkahely miatt, vagy bizalmatlanságból, és így tovább – sokan nem mondták meg, melyik pártot szeretik valójában, illetve Fideszszavazónak hazudták magukat. Úgy érzem, most sincs ez másképp – és nekünk tényleg vannak tartalékaink a bizonytalanok között.
 
– Ez volt a reménymondás 2014-ben is.
 
– Most azonban a Fidesznek jól láthatóan nincs több szavazója 2 milliónál. Ezt mutatja, hogy a Nemzeti Konzultáció első eredménye 1,7 millió visszaküldött ívről szólt.
 
– Immár 2,4 millióra hízott ez a szám a kormányzati kommunikációban.
 
– Parasztvakítás. Szóval Orbán akkor nyer, ha 50 százalék körüli a választási részvétel (mintegy 4,1 millió ember) és tagolt-osztott az ellenzék. Az a feladat, hogy a lehető legtöbb embert mozgósítsuk.
 
– 2002-t hozta példaként. Amikor a baloldalnak mintegy 800 ezer szociális transzferszavazója volt, akik azért voksoltak az MSZP-re, mert többek között 50 százalékos béremelést ígért a közszférában. Ezt jelölte meg később Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor az ország minden bajának eredőjeként. Most 35 százalékos béremelést ígérnek a köz- és felsőoktatásban, 40 százalékosat az egészségügyben. Elhiszik ezt önöknek, mozgósítja ez a szavazókat?
 
– Kezdjük azzal, hogy 2002-ben a béremelés egy elemi szükséglete volt Magyarországnak. Ráadásul a fogyasztásba áramló többletpénz beindította a gazdaságot is. És ma is elemi szükséglete ez a menthetetlenül kettészakadó Magyarországnak, ahol egy nagyon szűk kör bitangul gyarapszik, miközben egyre több a szegény ember. Egy baloldali párt programjának gerincét nyugodtan adhatja az az elképzelés, ami a legtehetősebbektől elvesz, és az összeszedett pluszpénzt oda irányítja, ahol a legnagyobb a szükség. Ez a legnagyobb vágyuk az embereknek. És mielőtt baloldali populizmussal vádolna: Orbán is naponta harap ki darabokat Kádár (ideológiai) testéből, például amikor Erzsébet-utalványt oszt a nyugdíjasoknak.
 
– Akkor még egy összehasonlítás. 1990 kísértetiesen hasonlított 2017-re. Az MSZP-nek akadt két baloldali kihívója, a népszerűsége mintegy 7-8 százalékon állt, illetve el kellett hitetnie, hogy nem az MSZMP átsminkelve. Most ugyanúgy gyengélkedik a népszerűsége, ugyanúgy kell versenyeznie balos pártokkal, illetve a DK, az LMP és az Együtt ugyanúgy a múlt pártjaként kezeli, mint egykor az MSZMPvel tették a rendszerváltók. Most hogy egyenesedik ki az MSZP?
 
– Tényleg hasonló a helyzet – abban is, hogy kormányváltásnál többre van szükség. Ezért néha túl kell lépni a saját árnyékunkon, és azoknak is együtt kell működniük, akik nem bírják egymás lábszagát. De nem teszik, sőt. A legnagyobb baj, hogy mindenki ugyanazt a tortát próbálja szeletelni. Az új pártok azzal az ígérettel jöttek létre, hogy új, liberális, konzervatív, zöld, protest szavazókat szereznek. Nem szereztek. A 2006-os választáson a baloldal 2,6 millió voksot kapott. Hát hol vannak most ezek az emberek? Még a Jobbikkal számolva sem támogatják ennyien az ellenzéket. Úgyhogy mondom megint, végre békén kellene hagyni az MSZP-t. Fájó szívvel tudomásul veszem, hogy a politika centruma jobbra tolódott, és a kormánypárt monolit tömbként foglalja el a jobboldalt, mellette szoronkodik a Jobbik, és van az MSZP. Ezt a helyzetet ismerte fel Karácsony Gergely, és döntött úgy, hogy összeáll a legnépszerűbb ellenzéki politikus a legnagyobb baloldali hálózattal.
 
– Magabiztosan állítja: a legnagyobb. És mi a helyzet az LMP-vel, illetve a DKval amelyek egyes mérések szerint pont akkorák?
 
– Bárki bármit mond, csak az MSZP-nek van országos hálózata. Az LMP-nek nagyjából az év végéig kell szembesítenie magát azzal, hogy távolságtartó politikája hozott-e áttörést, vagy csak az ötszázalékos népszerűségét stabilizálta. A Momentumnak is el kell dönteni, hogy együgyes pártként akar szép halált halni, vagy részt vesz a kormányváltásban. Ami pedig a DK-t illeti, azt szeretném, ha a DK minden szavazója és elnökségi tagja elolvasná – sokszor és alaposan – Gyurcsány Ferenc 2013. október 23-i beszédét. Azt, amelyikben kérlelhetetlenül érvel az összefogás mellett – ugyanazt mondja, amit mi most. Pedig akkor még sokkal jobb volt a helyzet, az MSZP például 25 százalékon állt.
 
– Most viszont nem áll, így az ön által kritikusan emlegetett értelmiség szerint a Jobbikkal kellene kipótolni a támogatási hiányt.
 
– Hadd mutogassak vissza a hétvégi időközi választásra. Solymár az a körzet, ahol soha ennyit még nem kapott balos jelölt. És az is világosan kiderült, hogy elemi érdekünk, hogy a Jobbik elvigyen fideszes szavazatokat. Azaz nem érdekünk, hogy a Fidesz nagyon elgyepálja a Jobbikot, az a jó, ha „Borsod kettes” szituáció áll sok helyütt elő az országban. Abban a választókerületben 2014-ben a Jobbik meggyengítette a kormánypárt emberét, és így szocialista politikus lett a befutó. Magyarán az a jó, ha marad a háromosztatú erőtér.
 
– A Jobbik azt mondja, ők a Fidesz kihívói.
 
– A Jobbik téved. Rossz ütemérzékkel kezdett cukiskodni. Szalonnácinak a Fidesz meggyőzőbb – csipetnyi antiszemitizmussal, pici homofóbiával és némi vakkomondorozással. A Jobbik rengeteget veszít azzal, hogy épp a kampány alatt alakul át, megeshet, hogyha marad virtigli náci párt, akkor jobban szerepel. Mindenesetre sem elveink, sem gyakorlati megfontolásaink nem engedik, hogy együttműködjünk a Jobbikkal. Már csak azért sem, mert ha ezt tennénk, előre felmentenénk a szavazóinkat, ha átszavaznának a Jobbikra. De ha lesz kihívónk, akkor nem is fognak átszavazni. Ugyanis Vona Gáborról egyre nehezebb elhinni, hogy mérkőzhetne Orbánnal.
 
– Itt van Karácsony Gergely. Ő lenne Orbán balról?
 
– Eszünkben sincs a baloldali Orbán Viktort felépíteni, egy normális Magyarország, normális vezetőjét akarjuk felmutatni.
 
– Aki egy kiszivárgó hangfelvétel alapján maga sem biztos, benne, hogy „mi a faszért” hagyta magát az esetleges közös miniszterelnökségre rábeszélni.
 
– Lehet ezt úgy értelmezni, hogy itt egy csúnyán beszélő ember. De ebből a vívódó mondatból az alázat köszön vissza – és annak felismerése, hogy nincs más lehetőség a kormányváltásra, csak a közös jelölt. Karácsony Gergely és én egy olyan országot akarunk, ahol jó élni.
 
– Azt elárulja, hogy Karácsony Gergely milyen viszonyban van az MSZP-vel?
 
– Mondok egy megfejtést, de a döntő az, minek látszik valaki. Hivatalosan a kongresszuson lesz miniszterelnök-jelöltünk. Most közös jelöltként ajánlja az MSZP elnöksége a többi pártnak – és él a lehetőséggel, hogy újra elmondja: a kormányváltás egyetlen esélye a közös lista és a közös jelölt.
 
– Csak önök mondják ezt. Mindenki más szerint 2014 tanulsága az volt, hogy az összefogás gyengíti a balos pozíciókat.
 
– Akkor valóban nem hozott pluszszavazatot, de most rátakarna a szereplőkre 
 
– Hogy érti?
 
– Úgy, hogy az összefogás lélektani változást idézne elő, reményt adna, így a választók könnyebben tennék félre a különböző személyekkel szembeni ellenérzéseiket. Februárig összerendezhetjük a 106 választókerületben induló egyéni jelöltet, besorolhatunk egy közös jelölt  mögé és indulhatunk közös listán.
 
– Ha eljön a kongresszus, és a többi pártnak addig sem kell Karácsony Gergely, akkor mi történik? Elindul az MSZP egymagában?
 
– Beszélgettünk Karácsony Gergellyel arról, mi van akkor, ha ennyien maradunk. De bízom benne, hogy az októberi, novemberi mélyrepülés után a december már a talpra állás első hónapja lesz.
 
– Mi végre ez az optimizmus?
 
– Mivel a mi szavazóink nem mentek át más pártokhoz, csak szüneteltetik szimpátiájukat, de árgus szemmel figyelik, mit csinálunk. Azt remélem, ha nyugdíjról, oktatásról, egészségügyről, jogállamról, európai Magyarországról tudunk beszélni, akkor rövid időn belül visszaszerezhető pár százezer szavazó. Ha igen, akkor újra igazodási pont lehet az MSZP.
 
– Hadd kérdezzek vissza: mi a helyzet, ha nincs közös lista és jelölt?
 
– Akkor csak a választókerületi koordináció marad. Ami nem a megoldások megoldása: nehéz úgy kampányt építeni, ha azt kell elmagyarázni, hogy szavazz a DK jelöltjére, támogasd listán az MSZP-t, és mindenképp kerüld el az LMP-t. 2014-ben én már indultam koordinációban polgármesterjelöltként Újbudán. Még egy kerületben is nehezen értik az emberek, mit kell keresniük a szavazólapon, nemhogy országosan.
 
– Akkor mi mozgatja azokat a pártokat, amelyek körömszakadtáig érvelnek a koordináció mellett?
 
– Elkezdtük megmérni azokat a jelölteket, akiket a különböző pártok az egyes választókerületben ajánlgatnak. Nem bántásból mondom, de például a legtöbb kerületben a DK favoritjai a párt országos átlagát, az 5 százalékot sem érik el. Ez alól egy kivétel van: Győr. A többi helyen a szocialisták általában háromszor-négyszer népszerűbbek, mint a Demokratikus Koalíció jelöltjei. Épp ezért annak, aki egy pártszépségversenyen akar részt venni, és arra törekszik, hogy az egymáshoz való alá- és fölérendeltségünket rögzítsük, azt üzenem: csúnyán fenékbe fognak rúgni minket a választók, ha a baloldali huzakodás hatalomban tartja Orbánt.
 

Kapcsolódó párttagok