mszp.hu | Belföld | nyílt levél
2016. március 13. 09:55

A magyar miniszterelnök bátorsága

A magyar miniszterelnök bátorsága
Van egy szó, amelyet Orbán Viktor egyre többet és egyre tudatosabban használ az utóbbi időben - nyilván mert ezt írja elő neki a kommunikációs mágus -, de mintha a jelentését nem teljesen értené. Ez pedig a „bátorság”. A kormányfő nem egyszer érvelt már azzal, hogy a magyar nép mindig is a bátrak közé tartozott, hogy nem átallott szembeszegülni tatárral, törökkel, némettel, szovjettel, bármilyen elnyomó zsarnokkal, ha kellett. „Megértettük, hogy két dolgot nem bocsát meg a történelem: a gyengeséget és a gyávaságot. Olyan időket élünk, mikor a gyengéknek és gyáváknak nem osztanak lapot” - fogalmazott nemrégiben. De, Orbán olyankor is örömmel használja a bátor kifejezést, amikor annak a legkevésbé sincs helye.

Néhány éve például az emberi jogokat és a sajtószabadságot igencsak sajátosan értelmező török elnök, Recep Tayyip Erdogan méltatásakor fogalmazott úgy:„mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni”, mint a török államfő. A magyar miniszterelnök legutóbb pedig a százezrével külföldre menekült magyarok fiatalokat nevezte bátraknak, hozzátéve, hogy a „legmozgékonyabb, legbátrabb fiatalokat” nem is lehet megakadályozni abban, hogy elvándoroljanak. Azon most tegyük túl magunkat, hogy mindenki más, aki Magyarországon marad, ezen orbáni értelmezés szerint gyáva. A magyar kormányfő viszont ezzel azokat a százezreket minősíti cinikusan, akik nagyrészt az ő politikája miatt hagyták el az országot. Valóban komoly bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy tőle idegen környezetben kezdjen új életet, de bátor kalandvágynak beállítani a sokszor családokat megroppantó szociális kényszert, több mint gusztustalan.

Ami pedig Orbán bátorságát illeti, a magyar kormányfő inkább gyávaságról tesz tanúbizonyságot. Lehet hanyagul zsebre dugott kézzel sétálni, ha közben kopaszok lökik félre a népszavazási kérdéseket, ha megfelelési kényszeres sajtófőnökök állják útját a kérdezőknek, ha csak a kézből etetett médiának mer nyilatkozni, ha csak zártkörű rajongói klubokban vagy lengyel honból importált bérünneplők előtt mer szónokolni vagy ha kommandósok zárják a háza körüli utcákat, nehogy szembejöjjön a magyar valóság. Nehogy egy óvatlan pillanatban megzavarják a bátor kormányfőt a tények. Tudja Miniszterelnök úr, hogy Önnel ellentétben kik az igazi bátrak? Például azok a pedagógusok, akik a kormányzati fenyegetés, az állami média hazugságai és zaklatásai, a megtorlástól való félelem ellenére is kiállnak az igazuk mellett és hallatják a hangjukat. Március 15-én azt hirdetik, hogy „tiszteletet a bátraknak!”. Nos, akkor mutassanak tiszteletet például a bátor pedagógusoknak. Itt az alkalom.

736 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Nyolcvanharmadik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, EP-képviselő

Kapcsolódó párttagok