mszp.hu | Belföld | menekült
2016. február 28. 11:08

A menekült-ügy margójára: Orbán, a számok és az emberség hiánya

Azt már régóta tudjuk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében csak az lehet igazi, mély érzésű rendes magyar ember, csak az énekelheti a Himnuszt szívére tett kézzel, akit a Fidesz és a narancsos holdudvar arra méltónak talál.

Akire rámutatnak, akit megtűrnek. Mindenki más ugyanis szerintük csak rárontani tud a nemzetére, ők azok a bizonyos „azok”. Most már azt is tudjuk, hogy nemcsak a magyarság individuális státusza, de a magyarországi menedékhez és tartózkodáshoz való hozzáférés is fideszes kegy. A populista kormánypárt habonyi propagandagépezete épp csúcsra járatja a menekültügyi kvótakérdést: no, nem azért, mert ez valóban nemzeti sorskérdés lenne ebben a pillanatban (az egészségügy és az oktatás szétporladása annál inkább), hanem mert ezzel lehet még több gőzt küldeni a sípokra, ezzel lehet nagy lángon tartani a hatalom megtartásához szükséges gyűlöletet. Az „azok” elleni gyűlöletet. Akik elveszik a munkánkat, nem tisztelik a kultúránkat, akik nem fogadják el a törvényeinket, akik összepiszkolják a Keleti pályaudvart, akik miatt nincs elég kréta az iskolákban, akik miatt bánt minket az EU, akik „az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek”, akiknek nem olyan „az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik”, mint a miénk. Akiket gyűlölni kell, mert attól jobb lesz.

A magyar kormány kinyilvánította, hogy egyetlen menekültet sem hajlandó befogadni, különösen nem az európai közösség kérésére, közös döntésére. Még mit nem. Ha kell, egy népszavazással maguk elé rántják a teljes nemzetet, hogy aztán senkinek ne lehessen kétsége: mi, magyarok nem kérünk sem a szírekből, sem az afgánokból, sem a pirézekből, semmiféle „gyüttmentekből”, semmilyen „azokból”. Egyet sem. Pont.

Az Európai Unió áthelyezésekről szóló döntése szerint Magyarországnak jelenleg 1294 menedékkérőt kellene letelepítenie. Emberségből, európai szolidaritásból, keresztényi reménységből. Hogy mennyire álságos és gusztustalan, amit a Fidesz ebben az ügyben csinál, a legjobban az alábbi számok bizonyítják. Az ukrán válság kirobbanásakor Orbán Viktor maga dicsekedett el, hogy Magyarország felkészült százhetvenezer (!) menekült azonnali befogadására és ellátására; csak Szabolcsban képesek vagyunk négy órán belül tizenötezer menekültnek fekvőhelyet és fedelet biztosítani. Amikor a ’90-es évek délszláv háborújának népirtásai miatt soha nem látott migrációs nyomással szembesült az ország, akkor alig egy év leforgása alatt közel ötvenezer menekültet fogadtunk be és adtunk számukra menedéket. Európai szolidaritásból, emberségből. Balog Zoltán emberminiszter legutóbb arról beszélt, hogy a magyar kormány közreműködésének köszönhetően ezer-ezerötszáz kopt keresztény családnak adtunk menekültstátuszt vagy állampolgárságot, ahogyan ő fogalmazott azért, hogy „reményt adjunk nekik a túlélésre”. Persze, azóta kiderült, hogy Balog számai sántítanak, sem a koptok vezetői, sem az egyiptomiak, sem az irakiak nem is tudnak arról, hogy lett volna ilyen humanitárius akció. Ugyanígy nem látni, nem tudni arról a százezer ukrán menekültről sem, akiket Orbán Viktor állítása szerint az elmúlt időszakban fogadott be Magyarország. Hol vannak, ki tud róluk? Hasonlóan rejtélyes, de ennél jóval kézzel foghatóbb az a háromezer újonnan állampolgárságot kapott „bevándorló”, aki letelepedési kötvényeket vásárolt az uniós magyar útlevélért. Nem, ők nem „azok”, ők fizettek érte. Az meg más, ugye. A Fidesz, ha pénzről van szó, már igyekszik minél szélesebbre tárni a kapukat. Igaz, van is miért: az off-shore hátterű közvetítőcégek legalább kétszázmillió eurót kaszáltak eddig az üzleten.

Orbán Viktor egy gyűlöletkufár, aki tudatosan hazudik és gátlástalanul visszaél hatalmi eszközeivel, nem számolva a hosszú távú, végzetes következményekkel. Most a kvóták ellen agitál, pedig néhány hónapja még világkvótát szorgalmazott az uniós asztalnál. Lehetőségünk, erőnk és érdekünk is lenne, hogy kivegyük a részünk a közös felelősségvállalásból. Helyette sodródunk az embertelenségben.

722 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Nyolcvanegyedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, EP-képviselő

Kapcsolódó párttagok