mszp.hu
2016. október 02. 10:48

A Nemzeti Együttgyűlölés Rendszere

Tudta? Gandhi születésnapjának tiszteletére a mai napon az erőszakmentességet hirdeti a világ; ez október másodikának valódi üzenete. Legalábbis Európa és a világ más részein. A magyar kormány ehelyett minden lehetséges eszközt és közpénzforrást kihasznál, hogy egy hosszú folyamat záróakkordjaként az erőszakmentesség világnapján csúcsra járassa a gyűlöletet. Orbán Viktor épp befejezni készül a művét, az utolsó ajtót is be akarja zárni a nemzetmázas zárványon, hogy idebent majd kényelmes akolmelegen menjen minden tovább: a nemzeti tőkés haverok zsírosodjanak, az uralkodó család tagjai tovább kastélyosodjanak, mi pedig gyűlölhessük nyugodtan tovább egymást, meg a pirézeket. Mert a háború és az éhínség elől menekülők mellett ez a fantomnép az, amelyik meg akarja még erőszakolni lányaink mellett ősi magyar kultúránkat is.

A magyar ember szeret gyűlölni. Hozzá is van szokva, hogy mindig van valamilyen elnyomó horda vagy rendszer, amely minden rossz okozója, amelynek hőstett nem adózni, amely ellen kuruckodni kell, hiszen mindenről ők tehetnek. A ’tuggyukkik’. A szabad és felvilágosult Európában - ahová mindig igyekeztünk - ezzel szemben régi törvény: az egyén boldogulása legnagyobb részt az egyén kezében van. Ne halat várj, hanem hálót. Az a politika, amely populistamód mások kirekesztésére és gyűlöletére tanít, miközben cári felsőbbrendűséggel atyáskodik, az egy rohadó rendszer. Hogy is mondta Orbán annak idején? „A populizmus élő klasszikusai szájában a ’liberális’ szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet (...) Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához”.

Orbán a Nemzeti Együttgyűlölés Rendszerét építette fel és emiatt a történelem szemétdombján végzi majd. A rendszerváltás idején őszinte felháborodással tiltakozott az ország, amikor a Fidesz vezetői a politikai ellenfél „agyagba döngöléséről” beszéltek, ma már egyetlen vállrándítással elintézhető, ha állami kitüntetést adnak saját párttársuknak, aki szomorkodik, amiért nem sikerült elég mélyre ásni egyeseket az orgoványi erdőben. Orbán feloldozhatatlan bűnt követett el, amikor nemzetire és nemzetietlenre osztotta saját országát, amikor ellenfeleiből nem legyőzendő vetélytársat, hanem eltakarítandó ellenséget kreált. Amikor nem jobb és meggyőzőbb akart lenni a másképp gondolkodóknál, hanem országjavító szándékuk mellett egyszerű magyarságukat is megkérdőjelezte.

Van abban valami freudi, történelmi regényekbe illő üzenet, hogy épp az erőszakmentesség világnapján ér tetőfokára az orbáni uszító kampány. Az a fajta megosztottság és gyűlölet, amelyet most a közpénzmilliárdokból finanszírozott propaganda a végletekig hergelt: bizonyosan generációkra megmérgezi a nemzetet. Sokáig gyűlölni fogjuk még a tőlünk különbözőket és sokáig gyűlölni fogjuk még egymást. Mert Orbán ezt akarja. És ez a Fidesz kitörölhetetlen bűne. A gyűlölet egy életveszélyes, a történelemből jól ismert tömegpusztító fegyver. Orbán pedig ostoba, ha nem látja: ez a fajta gyűlölet pillanatok alatt képes megfordulni és bárki mást elsöpörni. Még, őt magát is. A magyar nép ugyanis már csak ilyen, ahogyan mondta: kurucos, amely idővel leveti magáról az elnyomókat. És most nagyon akar gyűlölni. Ugyanis erre trenírozták. Orbán Viktor vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száztizenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.