A Nemzeti Összetartozás Napján

A Nemzeti Összetartozás Napja a trianoni békeszerződés évfordulóján fejezi ki a nemzet egységét. Trianon rossz és igazságtalan béke volt, amelyet mindmáig élő tragédiaként tart számon minden magyar ember és közösség. Rossz béke, mert az európai konfliktuskezelés akkor már évszázados normáit felrúgva az együttműködés helyett a bosszút állította a rendezés középpontjába, ami azt eredményezte, hogy a létező konfliktusok megoldása helyett új, még pusztítóbb konfliktusok jöttek létre. Igazságtalan béke volt, mert semmilyen más szempontot nem vett figyelembe, csak a pillanatnyi hatalmi érdeket. Ez szakított szét országot és nemzetet. Az I. világháború kitörése után száz évvel érdemes és fontos közös tapasztalatainkat, tanulságainkat együtt összegezni.

A Nemzeti Összetartozás Napja azonban nem lehet csupán az emlékezésé. Az összetartozás annak a kifejezése is kell legyen, hogy együtt, mindannyian alkotjuk a nemzetet. Azt, hogy a többség érzi, hogy a kisebbség része az egységnek, s azt is, hogy elsősorban vagyunk magyarok együtt, egy nemzet tagjai, és utána különböző politikai, vallási és egyéb közösségek tagjai. Az összetartozás ellentéte a kirekesztés. Ezért minden olyan szándék, megnyilatkozás, amely kirekeszt bárkit is a nemzetből, az az összetartozást gyengíti, sőt ellehetetleníti.

A múlt ismerete és a történelemszemlélet sem lehet egyoldalú vagy manipulált. Tisza István, akinek szobrát néhány nap múlva újraállítják a Kossuth téren, nem fejezte ki a nemzet egységét. S ezt az a tény sem változtatja meg, hogy élete tragikus véggel fejeződött be. Tisza nem szerette Adyt, s a magyar progressziót, s a magyar progresszió sem szerette Tiszát. Ez egy évszázad múltával sem változott. Én, mi Ady oldalán álltunk és állunk.

A nemzeti összetartozás azt a felelősséget is jelenti, hogy erős közös szándék, akarat legyen a bennünket megosztó legélesebb különbségek enyhítésére. Be kell látnunk - politikai többségnek, ellenzéknek -, hogy az összes, köztünk fennálló és nyilván sok esetben fennmaradó vita ellenére az országot sújtó legmélyebb megosztottság a szegénység és a folytatódó elszegényedés. Ennek a legmegosztóbb folyamatnak a megállítása a nemzeti összetartozást szolgáló legfontosabb cél.

Június 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja tehát akkor fejezi ki a nemzeti egységet, összetartozást, ha a közös múlt ismeretét és tiszteletét éppúgy magában foglalja, mint a jelen legfontosabb problémáinak együttes megoldási szándékát.

Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke