Külföld | K F közlemény
2013. november 21. 13:40

A politikusoknak hálátlan téma, de a jövőnk múlik a K+F forrásokon

Csak nagyon ügyes pénzügy manőverezéssel lehet életben tartani a hitet, hogy az Európai Unió a következő években is a kutatás-fejlesztés egyik globális központja maradhat. Az uniós büdzsé mostohagyerekeként kezelt K+F terület forrásainak felhasználásánál a következő hét év során gyakran adódhat a kérdés, melyik ujjunkba is harapjunk?

A napokban elfogadott új, hétéves uniós költségvetés egyik fő vesztese a kutatás-fejlesztés (K+F) területe. Az Unió elemi érdeke, hogy a tudományos és technológiai kutatások centralizáltan, a szinergiákat a lehető legjobban kihasználva folyjanak. A kutatások mindinkább nemzetközivé válnak, és több ország erőforrásaira építenek. Az öreg kontinensen e célokra alig költik a GDP 1 százalékát, miközben Amerikában és a kelet-ázsiai térségben ennek 2-3-szorosa jut erre – ez pedig újabb nyomós indok a források koncentrálására, a felesleges párhuzamosságok elkerülésére.

Az Unió közös fejlesztési programjainak oroszlánrészét a Horizon 2020 nevű kezdeményezés fogja csokorba. A nanotechnológia, a hipergyors digitális hálózatok, a multirezisztens baktériumtörzsek elleni harc és számtalan egyéb kutatás mind-mind abból a sovány, 80 milliárd eurós keretből kaphat támogatást, amelyet az Unió a 2014 és 2020 közötti időszakra e célokra elkülönített.

Talán a legfontosabb közösségi tudományos projekt a számtalan Európán kívüli országgal közösen készülő és finanszírozott ITER kísérleti magfúziós reaktor. A francia földön épülő komplexum alapvető változást hozhat az emberiség energiatermelésében. A program finanszírozását elkülönített pénzek szolgálják. Azonban félő, hogy a reaktorhoz kapcsolódó, „szatellit” projektek a Horizon 2020 többi fontos kutatási céljától vonnak el forrásokat.

A kialakult helyzet a tagállamok kormányainak rövidlátását tükrözi. A kutatás-fejlesztés a legjobb hosszú távú befektetés Európa jövőjébe. A modern technológiák terén elég két-három év lemaradás, és behozhatatlan hátrányba kerülhetnek az európai vállalatok. Így pedig épp a munkahelyteremtés, gazdasági fellendülés motorjától vonják meg az üzemanyagot. Mindezt vélhetően azért, mert nem lehet ráhatásuk, hogyan, mely kutatási célokra költsön az Unió, és az eredményekből is nehezebb közvetlen politikai tőkét kovácsolni.

A következő hét év során a K+F források felhasználása felett őrködő brüsszeli Bizottság feladata lesz, hogy okos ütemezéssel, takarékos gazdálkodással minimalizálja a költségvetés szűkmarkúságából eredő hosszú távú veszteségeket.

Herczog Edit
szocialista EP-képviselő