mszp.hu | Belföld | Mosonmagyaróvár oktatkás | Oktatás
2016. február 03. 09:46

A probléma rendszerjellegű

A probléma rendszerjellegű
Hiller István, az MSZP oktatásügyi szakpolitikusa járt a minap Mosonmagyaróváron, s tartott fórumot. Az ismert politikussal előtte beszélgettünk.

- Ön szerint mi a legnagyobb baj az oktatásban. Mióta az eszemet tudom, ez volt a legválságosabb terület.

- Az oktatás színvonala csökkent, s az egész intézményrendszer válságba került. Gyermekeink azért tudnak még iskolába járni, mert a pedagógusok áldozatkész munkája ezt lehetővé teszi. Sajnos az a szisztéma, amit felállítottak, az a törvény, amit 2011-ben megalkottak, működésképtelen. Ezt nem csak a politika mondja, hanem a leginkább érintettek, a pedagógusok. Úgy kelnek fel minden nap, hogy a gyerekeket oktathassák, nevelhessék, helyette leginkább a legkülönbözőbb felméréseket és bürokratikus követelményeket kell, hogy teljesítsenek. A mostani helyzet kimondottan a pedagógusok tiltakozásából alakult ki. Tisztánlátó és neves pedagógusok egy neves miskolci gimnáziumban felhívást tettek közzé, amihez most már negyedszázezer ember csatlakozott, s számos intézmény. A jelenlegi oktatási kormányzat gondolkodásának középpontjában az intézmény áll, az a bizonyos szegény Klébersbergről elnevezett intézményfenntartó központ, amelynek az feladata, hogy egy budapesti, ezen belül is pesti irodaépületből az ország összes iskoláját igazgassa Mosonmagyaróvártól Gyuláig. Ez sajnos mára oda vezetett, hogy a KLIK nem hogy a megoldást segíti elő, hanem maga a probléma lett. Mi azt gondoljuk, hogy a KLIKet meg kell szüntetni.

- Az nem gond, hogy nincs önálló minisztériuma az oktatásnak? Megfelelő szinten van a rendszerben?

- Mióta önálló magyar tanügyi igazgatásról beszélhetünk, Eötvös óta, a legkülönbözőbb rendszerek és a legkülönbözőbb kormányok voltak. Az oktatásért felelős miniszter azonban mindig ott ült a kormány ülésein. 1867 óta most fordul elő először, hogy az az állami vezető, akinek kimondottan az a feladata, hogy az oktatásért feleljen, az nem vesz részt a kormányüléseken. Természetesen az a miniszter, aki emellett még az egészségügyért, a sportért, meg a szociálpolitikáért felel, ott van. De látványos maga a kormányzati struktúra tehetetlensége, hogy nem tud ezzel a kérdéssel mit kezdeni. Ez a központ, amelyik az összes gyereket és az össze pedagógust akarja irányítani, évről évre elképesztő hiányokat termel. A tavalyi naptári évben, hogy egyáltalán az év elmenjen a lábán, kétszer húszmilliárd körüli összeget kellett beletenni. Ez nem a KLIK költségvetése, hanem az az összeg, amellyel ki kellett pótolni.

- Az nem jó, hogy az államnak nagyobb szerepe lett az oktatásban?

- Kétségkívül az államnak az oktatásban fontos irányító szerepe van. Aki ezt vitatja, az vagy nem ért az oktatáshoz, vagy egészen szélsőséges nézeteket vall. Csak, mintha itt átestek volna a ló túlsó oldalára, akkor, amikor megszüntették a tankönyvpiacot, amikor kizárólag egyentananyagot tanulnak a gyerekek. Amikor a legkülönbözőbb tanfelügyeleti rendszereket alakítottak ki. Legutóbb ez a pedagógus önértékelő csoportot, amin egy fél ország röhögött. De hát még csak maga a rendszer az, ami mutatja, hogy addig, amíg ez a szisztéma áll fönn, újabb és újabb dolgok jönnek elő. Ha emlékeznek, két évvel ezelőtt a tankönyvek nem érkeztek meg. Nagyjából Mikulás tájékán ott volt a könyv az iskolában, de emlékeim szerint nem akkor kezdődik a tanév. A probléma rendszerjellegű, itt felületi kezeléssel nem jutunk semmire.

Rosszul értelmezték a rendszert akkor, amikor azt gondolták, hogy fizetésemelést és úgynevezett pedagógus életpályát tesznek le a pedagógusok asztalára, s megfoszthatják a pedagógust a tanári szabadságától, az igazgatótól elvehetnek minden jogkört. Az mégis csak nevetséges, hogy ma inkább házmesterekről beszélhetünk, mint igazgatókról. Az igazgatónak nincsen gazdálkodási joga, nincsen munkáltatói joga. Egy pedagógus közösségben nem tekinthető vezetőnek, miközben arra nagyon is szükség van, hogy a közösség által elismert, tapasztalt kolléga összefogja és irányítsa azt a társaságot.

Nem csak arról kell beszélni, hogy mi az, ami kritikus, mert magára valamit is adó párt próbál alternatívát állítani.

- Lassan fél évszázados „válságról” van szó.

- Volt egy olyan időszak, amikor elég egyértelmű volt, hogy a magyar közoktatás színvonala fölfelé ível, csak ez megtört. Egyébként ez nem csak Magyarországon, általában probléma a megváltozott információs közegben. A gyerekek már nem csak úgy tanulnak, hogy egy könyvben leírt tételeket magukévá tesznek, hanem az internet világában őrült sebességgel folyik a tudás átadása. Éppen azért túl azon, hogy meg kell szüntetni a KLIK-et, a gyermekeket tanulni kell megtanítani. Ez a kompetencia alapú oktatás, aminek az a lényege, hogy biztosan elsajátítsák az olvasást, az írást, a számolást, a szövegértést, s most már a digitális alapismereteket. Ezek teremtik meg az alapokat a későbbiekben a további építkezéshez.

Ehelyett egy olyan nemzeti alaptantervet csináltak, ami tételesen tartalmazza azt a kötelező tudást, amit a pedagógusoknak elő kell adni, s ami megtaníthatatlan. A gyermekek túlterheltsége és a pedagógusok bürokratikus túlterheltsége egyértelműen színvonalcsökkenést hoz. Helyes dolog ugyanakkor, hogy a pedagógusok azt mondják, legyen egy olyan kerekasztal, amelynek a döntése, véleményezése nélkül átgondolatlanul és felelőtlenül újabb és újabb olyan intézkedések, amelyek a tanéven belül, vagy egy iskolai szisztémán belül megbolygatják a kedélyeket, nem születnek.

Összefoglalva: én a pedagógusok kezdeményezését, a mi véleményünkkel azonosnak, nagyon közelállónak látom. Az MSZP nem csak azt mondja, hogy mi ne legyen, hanem világos szakmai véleménnyel a magyar közoktatás színvonalának emelésért akar tenni. Ebben értelemszerűen úgy a szakmai mint a szakszervezetekkel együttműködik.

Kapcsolódó párttagok