www.mesterhazyattila.hu
2012. június 17. 16:19

A rémmese folytatódik - Mesterházy Attila e heti írása

Fel kell készülnünk arra, hogy idén stagnál a gazdaság - mondta csütörtökön Matolcsy György. Jelzem, Miniszter úr, az ország ezen már rég túl van. A kormánynak kellene végre szembenéznie azzal, hogy a gazdaságot recesszióba rántotta.



Az ember tényleg nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, mikor a tündérmesék álmodója arról fantáziál, hogy Közép-Kelet-Európa lesz a világ új növekedési központja. Mert ez akár igaz is lehet, csak az Orbán-kormány tevékenysége nyomán Magyarországnak ehhez sajnos semmi köze sem lesz.

A 2013-as költségvetés sarokszámait máris megalkotta a kormány, ami dicséretes - is lehetne, ha nem ugyanaz folytatódna, mint az előző években. Indításként a kabinet bedob néhány keretszámot, amiről kimondásuk pillanatában mindenki tudja: képtelenség. Tisztelettel emlékeztetnék arra, hogy a kormány tavaly tavaszi konvergencia programja szerint idén 3 százalékos növekedésnek kellene lennie. Hát nincs. Helyette visszaesünk. A 2012-es mínuszt becézi a nemzetgazdasági miniszter "stagnálásnak".

Matolcsy György ezúttal 1,6 százalékos növekedés blöffölt 2013-ra vonatkozóan. Ez lesz az a szám, amelytől a kormány mostantól folyamatosan visszahátrál. Kiismertük már a módszereiket. Látok abban valami tragikomikus vonást, hogy minket és a választók nagy részét a kormány már rég nem tudja becsapni, de saját magát még mindig sikerül. Most majd az következik, hogy büszkélkednek egy ideig az 1,6 százalékos növekedési előrejelzéssel, aztán fokozatosan lejjebb veszik a várakozást. Ám ahelyett, hogy megszüntetnék a növekedést visszafogó tényezőket, inkább egyre feljebb csavarják a megszorításokat. Tudjuk, hogy így lesz, ezt csinálják az országgal két éve.

Nem fognak csökkenni a munkát terhelő adók. Sőt, az állampolgárok fogyasztást terhelő adókat is kapnak a nyakukba. Nem szűnnek meg a különadók, legfeljebb átnevezik őket, és a mértékük is emelkedhet. Sokszor elmondtam már, de most megerősítem: nem a nagy cégeket, bankokat féltjük ettől a fajta adóztatástól, hanem a magyar gazdaságot, a magyar munkahelyeket. Őszintén megmondom, fogalmam sincs, mire alapozza Matolcsy miniszter úr, hogy jövőre növekedhet a beruházási ráta és a fogyasztás. Ő maga tesz meg mindent annak érdekében, hogy ez ne lehessen így. Nem hisznek a befektetők az Orbán-kormánynak, ezért nem kockáztatják a pénzüket azzal, hogy Magyarországon fektetik be. Elviszik máshova, elköltik máshol.

Ennek következménye, hogy nem lesznek új munkahelyek se. Matolcsy György azt a célt tűzte maga elé, hogy jövőre érje el az ország a 2002-2007 közötti foglalkoztatási szintet. Hogy is mondta, Miniszter úr? A válság előtti szocialista kormányok időszakát említette? "Emútnyócév?" E pillanatnyi őszinteségi rohamában a nemzetgazdasági miniszter azt is elismerte, hogy ha ez esetleg sikerülne jövőre, az csak azért volna lehetséges, mert már 300 ezer ember fog a megalázó 47 ezer forintos közmunkában gürcölni. A 2002-2007 közötti időszakban közmunka nélkül is megvolt a 3,9 millió foglalkoztatott, amiért most olyan lázasan kapaszkodik a kormány.

S mi sem jellemzőbb a kabinetre: a miniszter bejelenti a foglalkoztatás bővítését, majd ugyanazzal a mozdulattal kipenderít az állásából 11 ezer 62. évét betöltött közalkalmazottat. Nem nézve, alkalmas-e a munkája ellátására, vagy hogy lehet-e majd az adott személyt az adott helyen pótolni. Nem. Egy kormányszóvivői tájékoztató mellékleteként élő adásban kirúgja őket.

Mindeközben zajlik a görög parlamenti választási kampány, vasárnap voksolás. Mindenki tudja, hogy lesz valamekkora pénzpiaci vihar, akármi is az eredmény. Épeszű ember erre felkészül, amennyire csak tud. A kormány legalább annyit megtett, hogy nem most nyitott újabb vitát a jegybanktörvényről. Ám az helyzet, amit előállított, alapjáraton életveszélyes. Hét hónapja nem történik semmi érdemi az IMF-hitel ügyében, pedig egy ilyen hitel pontosan arra való, hogy az ilyen zavaros, prognosztizálhatatlan időkben védettséget nyújtson.

Orbán Viktornak, Matolcsy Györgynek és a többieknek lehet az a személyes hobbijuk, hogy a szakadék szélén sétálnak, és csak az utolsó pillanatban lépnek hátra. Saját felelősségük, saját rizikójuk. Ám ha a felelősségérzet minimumával rendelkeznének, akkor tudnák: a magyar emberek elhelyezkedési és megélhetési esélyeit rombolják azzal, amit tesznek. Megjegyzem, mintha  barátaik és üzletfeleik a saját bizniszeikben óvatosabbak lennének, hiszen nem győzik körülpárnázni magukat közpénzekkel és önkezükkel készített jogszabályokkal.

Nem várhatunk sokat ettől a kormánytól. Orbánék meg fognak bukni, és ezt egyre többen látják. Mi több, egyre többen várják. Egyetlen határozott kérésem volna csupán hozzájuk: távozzanak méltósággal, és a hátralévő időben több kárt már ne okozzanak az országnak.