Az iskolák államosítása Félegyházán is összeomlással fenyeget

Kiskunfélegyháza iskolái, pedagógusai és diákjai még az eddigieknél is rosszabb kilátásokra számíthatnak az iskolák állami tulajdonba vételéről határozó, a tegnapi napon elfogadott törvény után.

A pedagógusok fizetésemelésének bizonytalan időre való elhalasztása, a botrányos köznevelési törvény, a felsőoktatási tandíj újra bevezetése, a tankötelezettség 16 évre való leszállítása után most államosítják az iskolákat és az oktatással foglalkoztató helyi önkormányzati társulásokat, mindezt rohamléptekben és teljesen tisztázatlan körülmények között, ami az eddiginél is nagyobb zűrzavarhoz és káoszhoz vezet!

Már csak azért is, hiszen, mint ahogy azt az újonnan államosított iskolák tulajdonosává előlépő Klebelsberg Intézmény Kezelő berkein belül is megállapították, az oktatás számára szűkséges minimum 560 milliárd forintból mindössze 407 milliárd áll az állam rendelkezésére.

Már csak azért is, mert a tankötelezettség 16 évre való leszállítása helyett a kormánynak a szociális gondok megoldása érdekében, inkább az ország immár öt megyéjében 40 százaléknál is nagyobb arányt kitevő hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre szabott oktatási programot kellene kidolgoznia.

Már csak azért is, mert a fiatalok előtt semmi perspektíva sincs a továbbtanulásra - az egyetemeken, főiskolákon fizethetik az indokolatlanul magas tandíjakat, ha pedig jól tanulnak, még röghözkötéssel is jutalmazzák őket.

S mindehhez még olaj a tűzre az iskolák államosításának ügye!

Városunkban is drasztikus következményekkel jár ez az új szabályozás, hiszen a pedagógus társadalom, illetve iskolai alkalmazottak munkahelye, megélhetése mehet rá, iskoláink sorsa válhat bizonytalanná, a fenntartási költségek állam és intézmény közti megosztása szabályozatlanná válhat. De mégsem a lépésről lépésre kilátástalanabb viszonyok közé taszított pedagógusok a legnagyobb vesztesei ennek a káosznak, hanem sokkal inkább azok, akikért ez az egész rendszer létezik: a diákok.

És elsősorban is a hátrányos helyzetű diákok, akik a Fideszes, előkelőpárti és szegényellenes, mindenfajta társadalmi szolidaritást nélkülöző politikának igazi áldozatai. Ez utóbbi ráadásul a szélsőségek elszabadulásának és végső soron a perempolgárok kinevelésének eszközét adja csupán az intézmények kezébe, ami a lehető legrosszabb üzenet a következő generációknak.

Ezek után már csak egy kérdésünk lehet: meddig süllyedhet még a magyar oktatás színvonala a következő években? S ha igen, meddig lehet még terhelni a már így is túlterhelt oktatási rendszert anélkül, hogy ne omolna össze?

Nem sokáig!

Szociális szellemű fordulatra van szűkség az oktatáspolitikában is- hiszen az oktatás maga az ország s városunk jövője. Jó oktatáspolitika nélkül tehát nincs jövőnk.

Eszik Bence