mszp.hu | publicisztika Mosonmagyaróvár
2014. január 23. 16:29

Az MSZP Mosonmagyaróvár és Környéke Szervezete válasza Nagy István polgármester cikkére

Nagy István polgármester úr önimádó, öntömjénező cikkére reagálva, próbáljunk meg azért kicsit a kulisszák mögé nézni, hogy a mi főszereplőnk milyen hatholdas rózsakertről is muzsikál, időnként gondosan kímélve a saját – úgy látszik nagyon szelektív - emlékezetét:

Elsőként – lassan, türelemmel – mondja már el valaki a polgármesterünknek, hogy a világ teremtése sem 2010-ben kezdődött. Az ő helyi „tündökléséről” nem is beszélve. Hiszen a várost 2006 óta a személyekben is zömében azonos fideszes frakcióval gyakorlatilag ő vezeti. Ez a majd’ nyolc év persze már-már annyira elmúlt, hogy nézzük el szegénynek a szelektív emlékezetkieséseket, miközben Számadásost játszik jól fizetett, sokszínű, soktollú házi újságírójával, Böröndi „elvtárssal”.

Öndicsérő riportjában először a „volt szocialista nagyvállalatokra”, mint a városi fejlődés gátjaira emlékezik a mi amnéziás polgármesterünk. Nem derül ki pontosan polgármester úr véleményéből, hogy csupán baj, vagy egyenesen szükséges rossz, hogy a volt szocialista vállalatoknál napjainkban is még mindig ezrek keresik a kenyerüket a városi és környékbeli polgárok, munkavállalók közül. Reméljük, hogy a város új kézilabdásainak fenntartásához szükséges támogatások, a társaságiadó-bevételek (TAO) idején sem a „szocialista nagyvállalatoknál”, hanem a picike „házi” kertészeknél, a szorgalmas helyi dohányboltokban, a sikeres vízpalackozóknál (sicc !), vagy a városi lerobbanó cégeknél kopogtat majd a nagyvonalú támogatásért.

A „volt szocialista helyi vállalatoknak” amúgy is más sorsot szánt polgármesterünk főnöke, „Orbán-nagyvezír”. Mert mi más magyarázata lenne annak, amikor helyi országgyűlési képviselőként Nagy István támogatta azt, hogy az egyik ilyen országos és nemzetközi múlttal, hagyományokkal rendelkező gyár alól a „Központi Orbáni-akarat” kiszervezze a megélhetését biztosító autóbuszgyártást, veszélyeztetve ezzel ezrek megélhetését a városban. A polgármesterünk „eredményes” közreműködésével utcára kerülő mosonmagyaróváriak egyikének sem jut trafik a Fő utcán, nem úgy, mint a gazdasági életben rendkívüli „jártassággal”„tapasztalatokkal” felvértezett titkárnőjének és a házi barátainak. A várost sem az idegen bevándorlók építették fel, hanem legfőképp az itteniek szorgalma, tehetsége, főleg az általa lenézett, becsmérelt szocialista évtizedekben. Elég, ha csak a felépített lakótelepekről, vagy egyéb nagyüzemi beruházásokról, új iskolákról, intézményekről beszélünk.

Ha pedig „kimehetnékje” van külföldre valakinek napjainkban a fideszes rezsim és a nagyszámú munkanélküliség miatt, az csak a „komenista” jogelődök országvesztő politikája idején lehetett polgármester úr szerint. Nos, ha dr. Nagy István jogelődöket akar látni, különösen az egykori országvesztő fajtából, akkor – csak figyelmeztetjük: éberség és statisztika! – nézzen körül a saját parlamenti frakciójában! „Kövér” és „sovány” is van közöttük a példa kedvéért mondva. A vér pedig vízzé, kutya szalonnává nem válik, mint az tudvalévő.

Szóval a 2006-os dátum kicsit kiesett dr. Nagy Istvánnak, ekkor kb. 900 millió forint volt a város adóssága, akkortól pedig már a helyi Fidesz-frakcióban alkotott kormányzó többséget. Ez nem változott az elmúlt nyolc évben, csak az adósság: a „konszolidációig” nagyjából meg három és félszereződött. Írjuk ide a lakosságnak: 2013-ra közel háromezerkétszáz millió forintot (3,2 milliárd Ft-ot) sikerült összehozni mínuszban, szolid hét év alatt. Ez igazán nagyszerű, remek „teljesítmény”!

Ez idő alatt polgármester úr és frakciója volt többségben, ők gazdálkodtak, ők döntöttek mindenről. Az önkormányzat üléseiről vezetett jegyzőkönyvek – szerencsére még – nyilvánosak. Dr. Nagy István helyében én sem szívesen emlékeznék ezekre az évekre, ilyen adósságba borítani a várost elég rossz emlék lehet. Persze, azóta megérkezett az Élő Isten Németné miniszter asszony személyében – a Békemenet táblájáról kölcsönözve a megszólítást, szóval tudjukki – és kifizette a számlákat. De ez igazából csak azt jelenti, hogy elporlasztották az adósságot az összes magyar - adófizető - polgár között, kb. ükunokákig felmenőleg. Azért pedig, hogy a dolog mégis izgalmas legyen, ezt az évet már újabb félmilliárd hitellel kezdi a város úgy, hogy polgármester-képviselő úr jóvoltából a kórházunkon, iskoláinkon már túladtunk. Mellette időközben kaptunk két Árvay-csomagot (hiába, a nép már csak ilyen hálátlan, róla van elnevezve a közbeszédben) közel négyszázmillió forint elvonással bölcsődékből, iskolákból, könyvtárból, orvostól, közalkalmazottól.

No, de ne legyünk ennyire hálátlanok, szőrszálhasogatók! Nézzük, minek örülhetünk a jelenben és a közeli jövőben. Talán lesz sportcsarnokunk első ligás kézilabda csapattal. A nemzetközi „stadiont” úgy látszik még nem „szolgálta meg” kellőképpen, tehát a képviselőnek „csak” sportcsarnokot hoz a felcsúti Nagyvezír. Sajnos úgy rémlik, arról megint kevés szó esik, hogy ezt ki és miből fogja üzemeltetni, fenntartani. Ezt, vagy az ehhez hasonlókat a városi szóbeszéd már csak „Futura-effektusként” ismeri, amikor látják a sajnálkozó-csodálkozó fideszes szavazókat, hogy „nemláthattukelőrehogy” meg „nemisgondoltukvolna”. A város polgárai meg majd kifizetik. Természetesen egy újabb helyi adóban…

A kritikusabb és egyben tréfásabb közpénzügyesek szerint hamarosan szükség lesz „Futura-adóra” a városban a Fidesz által bevezetett telekadó mellett. A másik lehetséges megoldás talán az lehet, hogy minden környékbeli lakosnak kötelezően venni kell évente előre meghatározott számú belépőt, bérletet a sportcsarnokba, ill. a Futurába. Ezt majd jól lehet kombinálni a kézilabda finanszírozásával is. A Futurát „kicsit-nagyon” elkalkulálták, csak erre az évre úgy negyvenmillióval, felelősök névsora helyett most gründolunk magunknak még egy sportcsarnokot is, ráadásul egy évi közel százmilliós költségvetésű kézilabda csapattal. Töretlenül haladunk előre! Az eladósodás, a tönkremenetel felé...

Van már palackozott Aqua-víz is, sőt a helyi rossz nyelvek szerint projekt készül a dobozos „mosoni-dunás” friss levegő exportra történő előállítására is, hogy a csilingelő villamosok és trolibuszok hajnali, ébresztő járatairól már ne is beszéljünk. Úgy látszik, ezzel szeretné a polgármester úr az általuk teljesen leépített helyi autóbusz járatokat felmenő rendszerben pótolni. Kérdeznénk, ha szabad. Miből? Netán villamos-adó is lesz városunkban? Biztosan sikeres projekt lesz ez is...

Az Aqua vízszolgáltató eközben lepukkan, mert a kormánypárti országgyűlési képviselők megszavaztak néhány új adót: pl. a közműadó az Aquának mínusz százhúszmillió az idén, és az energiahivatalt is meg kell támogatni. Kérdéseink persze volnának: ki fogja ezt a vízdíjban kifizetni, kompenzálni. Illetve ismer-e valaki Mosonmagyaróváron olyan országgyűlési képviselőt, aki az elmúlt négy évben negyven (40!!) új adó bevezetését támogatta szavazatával? Netán Nagy István az? Ez igazán eredményes, fényes képviselői karrier. Persze ideológiailag képzetlenebbek azt sem tudják biztosan, hogy az Aqua a maga valóságában a megtestesült rezsidémon-e, vagy szilárd hazai bástya a nép-nemzeti rezsiháború arcvonalán.

A termálfűtés (VÜF) valóban nagy öröm lehetne. Miért is kérdezné meg ezek után bárki is, hogyan lesz a kútnál feltörő hatvanöt-hetven fokos vízből kilométerekkel odébb, a panelokban, az iskolákban, a kórházban, a stb-ben ugyanilyen meleg a radiátor és mennyiért. Akkor, amikor nyáron, a fűtési szezonon kívül, felhős időban nincs melegvíz a mentőállomáson. Mi lesz a hosszútávra megkötött hőszolgáltatói (Mesz) szerződéssel, a felmondás utáni kártéríréssel? Azt ki fizeti ki? Netán mi mosonmagyaróvári polgárok újabb, pl. energia adóban?

A hulladékhasznosítás és feldolgozás szintén nagyon fontos mindannyiunknak. Városunk tekintetében azonban Simicska Lajosnak (Közgép Zrt.) lehetett a legfontosabb, hiszen az ő érdekeltsége nyerte a gigaberuházást, ennek jelentős részét is a mosonmagyaróvári polgárok fizetik meg a hulladékszállítási díjban.

Köszönjük Polgármester Úr és csapatának eddigi rendkívüli „sikeres” üzleti érzékét, tehetségét, de mi itt Mosonmagyaróváron nem kívánjuk a fideszes-, és a Simicska-birodalmat támogatni és üzemeltetni!!

Pénz persze mindenre van, ami azt jelenti, hogy igazából semmire sincs, csak hitelből. Az Ön által említett beruházások önrészeire is. Alig vitte el „többdiplomás” (sicc!) miniszterünk az adósságot, már gyarapítjuk is. Nem is önmagában ezzel vannak kétségeink, hanem a távlati célokkal. Ha Simicska Lajost és cégét segítjük tovább gyarapítani az Ön segítségével, miért kell eközben a Kühnét tönkretenni. Ha kézilabdára öljük a pénzünket, miért nem láttuk már évek óta a Rév utcában a helyijárat „megállóját”, vagy miért láthatjuk a Csikuszt méteres gazban. Ha lemondunk az iskoláinkról úgy, hogy magunkon hagyjuk a fenntartás sokmilliós költségeit. Ha csak nézzük, ahogyan a volt kórházunk havi húszmilliós veszteséget halmozva a csőd felé ballag; bizony nem csodáljuk, ha az Első Polgárunk, Nagy István emlékezete is szelektívvé változik. És persze nagyon örülhetünk városunk teljes „Kubatov-listázásának” is, amelyben rendkívüli tehetséget mutatott polgármesterünk, hiszen Pécsre sem volt rest leutazni tapasztalat szerzése végett.

A végén beszéljünk néhány szóban a rezsicsökkentésről is:

Fogalmazzunk nyíltan és egyértelműen: kinek az érdeke az eddigi rezsicsökkentés? A társadalom felső, zömében a fideszes gazdasági elit rétegébe tartozó, százmilliós házakkal, birtokokkal, fűtött teremgarázsokkal, úszómedencével, fitneszteremmel rendelkező polgárainknak valóban nagyon sokat jelent a rezsicsökkentés. A gáz- és villanyszámlájukon több tízezer forintos megtakarítás jelenik meg. A Lázár kaliberű, úri életmódot folytató, vadászgató, otthoni konditeremben edző urak éltetik a rezsicsökkentést. Ezzel szemben a vidéki, a falusi állampolgárok zöme viszont nagyon keveset, vagy semmit sem spórol a rezsicsökkentéssel, amikor beteszi a fahasábot a cserépkályhába, vagy szenet rak a kazánra. Persze, a panelosok megspórolnak egy-két ezer forintot, de az igazi spórolás a nagyurak számláján jelentkezik. Úgy gondolom, hogy valós megoldást kellene találni a szénnel és fával fűtők rezsicsökkentésére, míg a hatalmas ingatlanokkal, medencékkel, jakuzzival rendelkezőket ki kellene venni ebből a kedvezményrendszerből.

- Csak a szépre emlékezem! – énekelte a bonviván az operettben. Megkapta szubrett kezét a papájától, övé lett a fele királyság is a finálén. Aztán lement a függöny az előadás végén, levetette a szmokingját, lemosta az arcáról a sminket és beült ismeretlenül a volt közönsége közé a szakadt sarki kocsmába.

Csak azon drukkolt, nehogy ezután a mosonmagyaróvári városi polgárok felismerjék.

Dr. Kovács Tamás, az MSZP Mosonmagyaróvári elnöke