2012. június 04. 09:50

Az Orbán-kormány környezetvédelmi tevékenységéről

I. A környezetvédelmet a kormány sokadrangú ügyként kezeli. Ennek látványos jele a környezetvédelem kormányzati önállóságának megszüntetése.

Ma már tények bizonyítják, hogy a Minisztérium államtitkársággá degradálása és az a mezőgazdasági tárcába való beolvasztása lefokozta a környezetvédelem és vízügy szerepét.

1. Durván szűkültek a források: A 2011-es költségvetési zárolások a Vidékfejlesztési Minisztériumban döntően az államtitkárságot érintették. Az előirányzatok 40%-os zárolása ellehetetlenítette a hatósági munkát és a vízvédelmi munkák folytatását. A 2012-re további negyedével csökkentek a költségvetési előirányzatok. Ezzel szűk 40%-ra (!!) csökkentek a források.

Visszaesés tapasztalható az uniós forrásoknál is.
 
2. A vízvédelem egységes szervezetrendszerét megbontották, a vízügyi igazgatóságokat a Belügyminisztérium alá rendelték. Így a kormányzati irányítás és a hatósági munka elszakad a tényleges vízügyi tevékenységektől, a szakmai háttértől.
Mindez annak indoklásával történt, hogy egyes vízügyi tevékenységeket végző munkásokat közmunkában foglalkoztatják, a pénzügyi forrásokat oda csoportosították. A közmunkáról szóló kormányzati kommunikáció sodorta tehát szakmailag lehetetlen helyzetbe ezt a közel két évszázados szervezetet.

Végképp szétzilálta a kormányzati és szakmai irányítást, hogy a vízellátás és csatorna ügyekben árhatóság és a szakmai felügyelet is idegen szervezetbe (Energia Hivatal) került.

3. A hatalmas méretű leépítések, az indoklás nélküli kirúgások alkalmat adtak gyakorlatilag bármely munkatárs eltávolítására. Ráadásul számos esetben a kollégát még az ágazat területen sem engedik elhelyezkedni.
4. A leépítés általában jellemző a környezetügyre:
– Megszűnt az uniós támogatások felhasználását menedzselő, önálló Fejlesztési Igazgatóság.
– Megszűnt az önálló környezetvédelmi ombudsman intézménye.
– Megszűnik a vízgazdálkodás több mint egy évszázados szakmai bázisa, a VITUKI. A megszüntetés és helyette egy – még nem ismert – intézmény létrehozása ismét alkalmat ad a szakemberek eltávolítására; de ezzel egyúttal pótolhatatlan adatbázisok vesznek el.


II. Működés általános problémái
1. Gyakorlatilag megszűnt a minisztériumi jogalkotás, a törvényalkotás döntően egyéni képviselői indítványok útján történik: hatáselemzés nélkül, kikerülve a közigazgatási és társadalmi egyeztetést.

Ahol a Kormány az előterjesztő (pl. a hulladék tv.-nál), a jogalkotási folyamat már másfél évvel lépi túl a EU által meghatározott jogharmonizációs határidőt.

2. Látványpolitizálás és (át)láthatatlanság
A környezetvédelmi kormányzás első időszakát látványos akciózások kísérték: a kolontári katasztrófa nyilatkozatdömpingje után egyes árvízvédelmi akcióknál is. Azóta viszont a terület – a súlyához képest indokolatlanul – nem jelenik meg a nyilvánosságban.
A Fidesz-kormány a környezetügyben is élt a vádak politikai megfogalmazásának eszközévek, miközben a szakmai intézkedéseseket hiányosan hozta meg. A MAL esetében maga a miniszterelnök jelentett be, büntetőjogi lépéseket, átvéve ezzel a rendőrség szóvivőjének szerepét. (esetleg más ügy?)

3. Rendszerszerű működés hiánya.
Bonyolult munkamegosztás a megújuló energiáért és energiahatékonyságért felelős kormányzatnál.
A kormányzati ciklus feléhez közeledve teljes a bizonytalanság, hiszen a zöldgazdaságért és a klímavédelemért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetői a minisztertől az érintett osztályvezetőig bezárólag távoztak.

Késések, pl: napi csaknem húszmillió forintba kerülhet Magyarországnak, hogy nem ültette át a 2010. decemberi határidőre a nemzeti jogba a hulladékokról szóló uniós keretirányelvet.
Összevisszaság: az Országgyűlés – sarkalatos törvényben! – korlátozta a víz- és csatornadíjak 2012-es emelését úgy, hogy a 2012-es díjakról az önkormányzatok – a korábbi szabályozásnak megfelelően – már rendeleteket alkottak.

4. Súlyos finanszírozási problémák.
Az igazgatási szervezet költségvetési forrásainak drasztikus csökkentése nem járt más források fokozottabb felhasználásával , sőt érthetetlen, ügyetlen lépések miatt ez is csökkent.
– az uniós forrásoknál 2011 nyara óta a KEOP-támogatások lényegében nem elérhetőek; a KÖZOP-KEOP átcsoportosítás elhúzódása további csúszást okoz.
– a kormányváltás óta az ún. klíma-kvótából egyetlen egységet sem értékesítettek.

5. Civilekkel együtt(nem)működés:
– az egyéni módosítókkal való törvény-alkotás eleve kizárja
– zöld szervezetek forrásai drasztikusan lecsökkentek, a pályázatokat nagy késéssel hirdetik meg
– az NCA helyett létrehozott NEA-ban többségben vannak a kormány képviselői.


III. A környezetügy működésének politikai iránya
1. A gyorsított engedélyezési eljárás önmagában is a zöldhatóságok kiiktatását ’eredményezi’. Ennek szembetűnő példája a Kossuth téri fák kivágása, jól mutatja, hogy az új eljárásrendet politikai célokra is felhasználja a kormányzat.
Ugyanakkor a környezetvédelmi igazgatás maradék kapacitásait is klientúrájának kiépítésére használta a Kormány: a neki nem szimpatikus vállalkozások tevékenységét a környezetvédelmi hatóságokon keresztül korlátozta:
– engedélyeiket nem hosszabbította meg,
– engedélyeik szerint feldolgozható hulladékok körét, mennyiségét korlátozta,
– országos hatáskörüket regionálisra korlátozta, stb.


2. Centralizált, sematikus megoldások , pénzmozgások állami kézbe vétele
A korábban működő piaci rendszerek felszámolása, a piac újraosztás: termékdíj-szabályozás, víziközmű szabályozás, új hulladékgazdálkodási szabályozás. (Hasonló történik a megújulós villamosenergia-termelésben.)
A centralizáció nem az indokolt szakmai szempontok alapján, hanem merev méret-előírással történik, amely jó lehetőséget kínál tulajdonszerzésre a kormányközeli üzleti körök számára.

3. A Fidesz-kormány elfordult az Európai Uniótól, ahol nemcsak a megegyezéses politika a meghatározó, de ott jellemző a környezetvédelem kiemelt kezelése is.

IV. Fontosabb szakmai területek problémái
1. Éghajlat-védelmi politika
– a klímavédelmi ENSZ-konferenciákon alacsony szintű delegációval képviseltette magát hazánk
– a korábbi kormány az értékesíthető kvóta-készlet 90%-át (közel 150 millió egységet) átadott 2010-ben. (900–1000 millió euró vagyonvesztés / kormányváltáskor 54-55 milliárd forintot ért, ma már 20 milliárd forintot, ez 100 M €).


2. Lakossági hulladék, szelektív gyűjtés
Az önkényes szervezeti átalakítások és díjtörvény nem veszik figyelembe az EU támogatási szerződéseket és a privatizációs szerződéseket sem.
OHÜ:
– 16 Mrd Ft-ból szolgáltatás megrendelés útján / a termékdíj törvény elfogadásakor még arról volt szó, hogy az OHÜ 30 Mrd Ft-ból gazdálkodik. Ez 2011. decemberre 16 Mrd Ft-ra apadt. / Ha a 30 reális volt, akkor a 16-tal hogyan teljesíthetőek az EU-előírások?
– a rendszer lényegesen drágább az eddigi modelleknél
– 2012 februárjában még nem írta ki a nyílt közbeszerzés hatálya alá eső begyűjtési, hasznosítási pályázatokat, és tisztázatlan, hogy az időközbeni tevékenységek miként kerülnek elszámolásra.
– az OHÜ megállapodott és szerződést kötött a közszolgáltatókkal a lakossági szelektív gyűjtés finanszírozására,
– Kérdés, miért támogatja az OHÖ a gumi pirolizálást, amikor köztudott, hogy ez az eljárás az energetikai hasznosítás körébe tartozik, miközben a cementgyári hasznosítást nem támogatja, amelynek az energia mérlege sokkal kedvezőbb.


3. Vízellátás, csatornázás
A 2011 évben elfogadott törvényekkel egy államosítási és centralizációs folyamat indult be a vízügy és hulladékgazdálkodás területén is. A centralizáció nem az indokolt szakmai szempontok alapján, hanem merev méret-előírással történik, amely jó lehetőséget kínál tulajdonszerzésre a kormányközeli üzleti körök számára.
Az Ívóvízminőség javító programra a 2007-2013 időszakban rendelkezésre álló uniós források ¼-ét sem használta fel.

4. Megújuló energiák hasznosítása
– Teljes a bizonytalanság a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásánál. Az átvételi áron keresztül való korábbi szabályozást – kormányzaton belüli látványos viták kíséretében –részben hatályon kívül helyezték, de új szabályzás csak 2013-ban várható. Ezzel gyakorlatilag leállították a beruházásokat.
– Gyakorlatilag megszűntek az energiatakarékossági beruházásokhoz. (Az épületenergetikai célra meghirdetett 1,6 Mrd Ft pályázati forrás 3 nap alatt kimerült.)
– A napenergia-hasznosítási pályázat rossz feltételei miatt a pályázói kör a társadalom vagyonos részéből kerülhet ki. Ez a pályázat is rámutat arra, hogy a Fidesz valójában a lakosság szűk, már eddig is jelentős vagyont felhalmozó részének érdekeit képviseli.
– A Bajnai kormány által kiírt 440 MW szélenergia pályázatot az Orbán kormány visszavonta.
– A termálvíz hasznosításnál pedig a visszasajtolási kötelezettséget felfüggesztette.


5. Atomenergia
A saját energia stratégiai céljaik közül egyedül a paksi atomerőmű bővítését viszi előre a kormányzat, ahol viszont kiemelkedő aktivitást mutat az üzleti és propagandisztikus előkészítésben, 14 Mrd Ft közpénz előirányzásával (Teller-, Lévai program; baráti cégek és sajtó közreműködésével.). A paksi bővítés megoldhatatlannak látszó finanszírozási kérdései; valamint a Fukusima tapasztalatai szükségessé teszik, hogy sok mindent újra gondoljunk. Az atomerőmű üzemidejének 2031-ig való meghosszabbítása után a sietős és zárt ajtók mögötti döntést vélhetően a beruházások körüli üzleti lehetőségek ’indokolják’.

V. Zöldfordulat helyett
1. A hazai környezetpolitikában elengedhetetlen a ’zöldfordulat”-hoz szükséges a kilométer-arányos útdíj és a dugódíj bevezetésére legfeljebb 2013-ban számíthatunk.
2. A banki különadó miatt a pénzintézeti finanszírozás, hitelkihelyezés befagyott, más (költségvetési, uniós, ’klíma’ források drasztikusan csökkentek).
– Hazai és/vagy európai uniós támogatások nélkül a beruházások nem térülnek meg.
– A kiszámíthatatlan hazai jogszabályi környezet és jogalkotási gyakorlat elriasztja a befektetőket.
– Az állami árhatósági szerepvállalás működési kihívásai bizonytalanná teszik a beruházások működtetését.
– Mindezek eredményeként a hazai környezetügyi beruházások leálltak, a környezetipar stagnál.


Egyebek:
Sok szájhősködés után Bős–Nagymaros ügyében semmi előrelépés.

2012. május 30.

MSZP Környezetvédelmi Tagozat Elnöksége