nol.hu | Belföld, Gazdaság, Külföld | EP2014 NOL interjú
2014. május 23. 16:49

Azért küzdünk, hogy Európában baloldali reneszánsz legyen

A kérdés az, hogy Európa jobbra vagy balra megy, biztos baloldali szavazat pedig csak az, amit az MSZP-re adnak le – mondta lapunknak a szocialisták európai parlamenti listavezetője. Szanyi Tibor a kisebb ellenzéki pártok vezetőivel ellentétben nem a vasárnapi EP-választás belpolitikai tétjét hangsúlyozza, hanem azt: minél több mandátumot szereznek, annál nagyobb szavuk lesz a szocialista EP-frakcióban, és annál több az esély programjuk megvalósulására. Az MSZP listavezetője szerint a Jobbik nem előzi meg pártját.

- Lefutottnak tűnik a vasárnapi EP-választás, ami az első helyezett kilétét illeti, a Fidesz utcahosszal vezet a felmérések szerint. A baloldal kisebb pártjai ennek megfelelően belpolitikai helyosztóként kezelik a voksolást. Ön hogy látja?

- Ne tessék megelőlegezni az eredményt! Másrészt bármennyire úgy tűnik is, hogy a belpolitikáról szól a választás, a tét az, hogy Európa jobbra vagy balra megy. Minél több szavazatot és mandátumot szerez az MSZP, annál jobban tudjuk befolyásolni az európai szocialisták álláspontját, akiknek jó esélyük van arra, hogy a legnagyobb frakciót adják az Európai Parlamentben. Azt szeretnénk, hogy az EP a következő öt évben ami programunkban szereplő tételekről döntsön, ne újabb megszorításokról, ahogy az a jobboldali irányítás alatt történt, hanem a kilábaláshoz, fellendüléshez szükséges intézkedésekről. Azért fogunk dolgozni, hogy Európában baloldali reneszánsz legyen.

– Az mit jelent?

– Szó szerint: újjászületést. Bár a baloldalnak sok vívmánya volt az elmúlt években is, voltak tévutak. Ott van a harmadik út, ami zsákutcának bizonyult, mert a kapitalizmus jóléti állam nevű formációját a gazdaságpolitikai neoliberalizmus bázisán akarta stabilizálni, rögzíteni. Ez a jobboldal egy része számára is vonzó volt, ám a válság kitörésekor világossá vált, hogy a tőke ki tud bújni a nehézségek alól, a munkából élők viszont nem. A többség elszegényedett, míg az iparmágnások, bankvezetők, spekulánsok káprázatos jövedelmeket raktak el. Azt is mondhatnám, hogy a válság meglékelte a jóléti államot, és ezt azok élték túl, akik jó mentőcsónakot kaptak. Ezen kell változtatni például a harmincmillió forint feletti spekulatív pénzügyi, befektetési, tőzsdei és devizaműveleteket terhelő pénzforgalmi adóval. Vagy azzal, hogy a bankokat munkahelyteremtő beruházások finanszírozására szorítjuk, és – ebben már volt is előrelépés – korlátozzuk a bankvezetők bónuszait.

– Az elosztási kérdések viszont nem Brüsszelre tartoznak.

– Azért ott is van mozgástér, amit növelni szeretnénk. Ennek a része az európai minimálbér követelése, vagyis hogy a legkisebb jövedelem mindenhol haladja meg a létminimumot.
hirdetés

– Amit a választási vereség miatt itthon nem sikerült elérniük – mint a nettó százezer forintos minimálbért –, azt kiharcolják Brüsszelben? Merész. De miért sikerülne?

– Mert az Európai Parlamentben Orbán Viktornak és pártcsaládjának nem lesz kétharmada.

– Ha baloldali többség lesz, akkor lesz európai minimálbér?

– Igen. Bár relatív többségről beszélünk, minden kezdeményezéshez alkalmi koalíciókra lesz szükség. Szerintem a szélsőségesekkel szembeni közös fellépés – ami eddig is gyakorlat volt a bal- és a jobboldal között – szükségszerűen erősödni fog, hiszen várhatóan az euroszkeptikusok, radikálisok képviselete is nagyobb lesz az eddiginél. Ezért akár szociális ügyekben is meg kell találnunk az együttműködés lehetőségét a néppártiakkal. Az Európai Parlamentre nem jellemző a nemzeti parlamentekben megszokott provincializmus. Mondok egy példát: csak sikerült kisebbségből is elfogadtatnunk az európai ifjúsági garanciaprogramot. Bár nem elég kiterjedt, az elv – a 25 éven aluliak munkanélküliségének megszüntetése – rendben van. Több pénz kell rá, de csak az említett pénzforgalmi adóból 200 milliárd euró jöhet be, ami akár arra is elég lehet, hogy a programot 30 éves korig kiterjesszük.

– Sokan mondják, hogy Brüsszel részkérdéseket túlszabályoz, miközben az ukrán válság is megmutatta, mekkora hiányosság, hogy nincs közös külpolitika.

– Válasszuk ketté! Nekem az egyik vállalásom, hogy olcsóbbá tesszük az élelmiszereket. Azt, hogy senki se éhezzen Európában, nem részletkérdésnek tekintem, hanem a legfontosabb kérdésnek. Ennek az eszköze az áfacsökkentés, az, hogy mindenhol egy számjegyű élelmiszeráfát vezessünk be. A legtöbb országban ma is van kedvezményes áfakulcs az alapvető élelmiszerekre. Ne mondja senki, hogy áfaügyben nem lehet közös szabályokat hozni az unióban, hogy ez tabu, hiszen ma is egy csomó direktíva van. Van például kedvezményes minimumáfa, van legalacsonyabb szintje az általános áfakulcsnak. Miért ne lehetne egy maximumot is meghatározni? Ami egyébként nem is ígérkezik olyan nehéznek, mivel egy sor európai országban ma is tíz százalék alatti forgalmi adó van az élelmiszereken, csak nálunk 27 százalék. A többi tagország tapasztalata igazolni fogja a törekvésemet, úgyhogy fogok találni szövetségeseket. Az pedig, hogy olcsó, jó minőségű élelmiszerrel lássuk el az európai embereket, nem új törekvés, hanem ötvenéves, ez volt a közös agrárpolitika megalkotásának egyik célja. Ami a külpolitikát illeti, valóban szokták azt mondani, hogy az unió gazdasági óriás, de politikai törpe. Ez utóbbin úgy lehet változtatni, ha a közös kül- és biztonságpolitikát fajsúlyossá tesszük, és nem kell minden apró kérdés miatt összeülniük a külügyminisztereknek. Azt is gondolom, hogy Catherine Ashton külügyi és biztonságpolitikai főképviselőként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem csoda, hogy Radek Sikorski lengyel külügyminiszter a fejébe vette, hogy ő lesz az utódja. De tovább lehet növelni a főképviselő hatáskörét is.

– Térjünk vissza oda, hogy szövetségesből lett vetélytársaik, az Együtt–PM és a DK szerint az EP-választás a baloldali összefogás pártjai közötti erőviszonyokat is jó időre meghatározhatja.

– Nem hiszek ebben. Az EP-választás szempontjából az a lényeges, hogy a biztos baloldali szavazat az, amit az MSZP-re adnak le. A magyar baloldalon ugyanis csak az MSZP-ről mondható el biztosan, hogy képviselői az európai szocialisták között fognak ülni.

– Ezt a Demokratikus Koalícióban másképp tudják.

– Az lehet, de ettől még felvételezni kell, és szavazás dönt arról, hogy az Európai Szocialisták Pártja (PES) kit fogad be.

– Nem is a párthoz akarnak csatlakozni, hanem a frakcióhoz.

– De alapesetben a pártnak van frakciója. Való igaz, hogy ez a frakció egy ideje szocialisták és demokraták néven fut. Ez újra előállhat akkor, ha több olyan baloldali párt bekerül Európából, amely csatlakozni szeretne a szocialista frakcióhoz, de nem tagja a PES-nek, ám csak a DK miatt nem fog előállni.

– Jól értem, hogy nem szeretne egy EP-frakcióban ülni a Gyurcsány-párttal?

– Álljunk meg! Ez nemcsak szervezeti, hanem tartalmi kérdés is. Az európai szocialisták határozott álláspontja, hogy hosszú távon sem akarunk Európai Egyesült Államokat. A DK viszont éppen ezzel kampányol. Szerintem ahhoz, hogy beléphessenek a szocialista frakcióba, ezt a tézisüket vissza kell vonniuk. De ne szaladjunk ennyire előre, először nézzük meg: bekerülnek-e az Európai Parlamentbe? Az ellen egyébként nincs kifogásom, hogy a közösségünkhöz tartozzon egy olyan párt, amely ugyanazokat az elveket vallja, mint az európai szocialisták. De azt se felejtsük el, hogy az LMP-hez hasonlóan az Együtt–PM is a zöldekhez ültetné be a maga képviselőjét. Úgyhogy az MSZP nem csak a szavazólapon „balra az első”.

– Tényleg úgy gondolja, hogy a demokratikus ellenzéken belüli erőviszonyokon nem sokat változtat az EP-választás?

– Nyilván fontos mérőpont, hivatkozási alap lesz egy ideig. Befolyásolni fogja az önkormányzati választás előtti jelöltállítást helyi szinten, ha valamelyik kisebb párt kiemelkedően jól szerepel valahol. De ennél több belpolitikai tétet nem látok. A politikában ugyanis hosszú távon nem a már elért eredmény számít, hanem a jövőkép, annak van mozgósító ereje.

– És mi történik, ha a Jobbik megelőzi az MSZP-t? A szocialista párt 1990 óta egy országos választáson sem volt másodiknál rosszabb.

– A szélsőjobboldal megerősödése európai jelenség, a válság következménye. Gazdaságilag kedvező időszakokban, amikor jól éltek az emberek, soha nem volt erős a szélsőjobb. Az is látszik, hogy nincs európai szintű válasz erre a jelenségre, illetve ami válasz volt, az legfeljebb a lendületükből vett vissza, de visszaszorítani nem tudta a szélsőséges pártokat. Ez Magyarországra is igaz, sőt itt különösen igaz. Azt fontosnak tartom, hogy a Jobbik akárhányadik helyen végezhet, ez nem változtat azon, hogy az MSZP a legerősebb demokratikus ellenzéki párt, tekintettel arra, hogy a Jobbik nem a demokratikus térfélen játszik. Ilyen értelemben a Jobbikot nem is tekintem vetélytársnak, nincs velük miben rivalizálnunk. Egyébként ha megelőzne minket a Jobbik – amire nem számítok –az nemcsak a mi bajunk lenne, hanem a Fideszé is. A futóversenyeken is az első szokta összecsinálni magát, amikor a harmadik helyezett felfut a másodikra, és megelőzi azt.

– És mit csinál, akit megelőztek? Általában kiszáll a versenyből.

– Dehogyis. Küzd tovább. De még egyszer: nem hiszem, hogy megelőzne minket a Jobbik. Ez a veszély nem tűnt ugyan el, de kisebbedett az utóbbi két hétben.

– Milyen eredményre számít és mivel lenne elégedett?

– Most négy képviselőnk van. Ha ugyanennyi mandátumot szerzünk, az nem éppen nagy előrelépés, de mivel eggyel csökken a Magyarországnak jutó helyek száma, nem is vereség. Szerintem reális esély van öt mandátumra, és a választási matematika alapján még a hetet sem zárom ki. Ahhoz, hogy a Jobbik megelőzzön bennünket, nekik legalább eggyel több, nekünk meg eggyel kevesebb helyet kellene szereznünk a jelenleginél. Nem hiszem, hogy ez a kettő együtt elő tud állni.