mesterhazy.hu | Belföld | népszava születésnap
2013. április 11. 08:54

Boldog születésnapot, Népszava

„Kívánok harcos, jó napot!” Mint egykor Ady Endre a Népszavában, amikor a lapot, annak olvasóit, a szociáldemokrata mozgalom tagjait, alakítóit és híveit köszöntötte. Azt írta akkor: „Kötésünket a Sors akarta, / Nem érdem, nem bűn, nem erény”. Ugyanez igaz a magyar szociáldemokrácia politikai mozgalma és lapja közötti kapcsolatra is.

Nem érdem, nem bűn, nem erény, hogy az MSZP és a Népszava ma közösen küzd a szociáldemokrácia céljaiért. Egy igazságosabb országért. Amelyben több szabadság, nagyobb esély, erősebb biztonság, és jobb élet jut osztályrészül mindenkinek.

Nem érdem, nem bűn, nem erény, mégis büszke és hálás vagyok, hogy ma önökkel közösen részese lehetek ennek a küzdelemnek. Ezt a XIX. században kezdték a nagy elődök, és a XX. században folytatták olyanok, mint Garami Ernő, a már idézett Ady, József Attila, Fejtő Ferenc, és a lap szerkesztőinek, újságíróinak hosszú sora a 140 év alatt.

Ez a 140 év mutatja a Népszava történelmi jelentőségét. És még valamit: figyelmezteti a szociáldemokrata eszme ellenségeit, hogy a szabadság, az igazságosság, az esélyegyenlőség, a szolidaritás akarása tartósabb, erősebb minden elnyomásnál.

A szociáldemokrácia eszméje, és az ezt hirdető Népszava túlélte a monarchia antidemokratikus kormányait, a forradalmakat, az első világháborút, az elnyomó Horthy-rezsimet, a fasiszták rémuralmát.

És igen, a kommunista időket is. Mert bár 1948-ban a Népszava ugyanúgy a hatalom irányítása alá került, mint az összes többi lap, de a szociáldemokrácia eszméje túlélte ezt is. A Népszava pedig a rendszerváltás pillanatától újra szabadon megírhatta az igazságot és őszintén képviselhette eredeti értékeit.

Ma azonban, 23 évvel a rendszerváltás után újra fenyegeti a hatalom ezeket az értékeket. Ahogy magát a Népszavát és a sajtószabadságot is. Minden olyan lapot, tévét és rádiót, amelyik nem a kormánypropagandát szolgálja, hanem az igazságot képviseli.

És bár a sajtó ma szabadon írhat, hivatalososan nincs állami cenzúra, de a kormány igenis változatos formában korlátozza a nyilvánosságot, a sajtószabadságot. Ha nem megy jogi kényszerrel, hát megpróbálja megfélemlítéssel. Ha úgy sem megy, megpróbálja anyagi kivéreztetéssel.

Ezrét változtatta a közmédiát kormányzati propaganda-gyárrá. Ezért manipuláltatja a híreket. Ezért kerüli a valódi újságírók valódi kérdéseit. Ezért indít alantas hadjáratot a független újságírók ellen itthon és külföldön. Ezért köti gúzsba a sajtót Európa legaljasabb törvényeivel. És ezért vonja meg az állami hirdetéseket mindenkitől, aki nem azt mondja vagy kérdezi, ahogy ő elvárja vagy megszabja.

Megalkuvás vagy megfélemlítés és megszűnés: ezeket kínálja a kormány. Ez pedig ugyanaz a harc barátaim, ami 140 éve kezdődött és végigkísérte a magyar történelmet.

Emlékszünk: Horthy hatalomra jutása előtt az emberei közvetlen utasításra megölték a Népszava főszerkesztőjét, Somogyi Bélát és egy munkatársát, Bacsó Bélát. A mai hatalom persze ezt nem teszi, nem teheti. De Horthyt választotta mintául. Az ő tetteit relativizálja és a kultuszát rehabilitálja. A szélsőjobbos lapokat támogatja, a gyűlölködő, nyíltan antiszemita újságírókat védi. Sőt Táncsics nevét meggyalázva még ki is tünteti ezeket. Miközben a baloldali újságírókat fenyegeti.

A harc a régi. De veszíteni fognak, ahogy veszített eddig valamennyi elnyomó hatalom.

Azért fognak veszíteni, mert a kormány minden törekvése ellenére vannak még szabadon gondolkodó, szabadon beszélő és szabadon író emberek.  Akik minden másnál fontosabbnak tartják az igazság megkérdezését és a hazugság megkérdőjelezését.

Ők képviselik és őrzik a szabad sajtó szellemét, magát a szabadságot. És az egyik legrégebbi, legbátrabb és legerősebb ezek között a Népszava. Nem taposhatják el a Népszavát!

Ezért most, amikor ünnepeljük a 140 éves lapot, és kifejezzük nagyrabecsülésünket egykori és mostani munkatársai iránt, egyben egy kérést is megfogalmaznék. Kérem, harcoljanak továbbra is ugyanolyan erővel és elszántsággal, mint eddig. Méltón az egykori nagy elődök emlékéhez, és méltón mostani felelősségükhöz is!

Nagy a felelősség önökön, mert nagy a szükség önökre. Mert amíg van, aki megírja az igazságot, akkor lesznek, akik nemcsak hallani akarják, de kimondani és kivívni is.

Ebben a hitben kívánok boldog születésnapot és harcos, jó napot!