Népszabadság | Belföld, Gazdaság
2012. december 05. 15:59

Csak egy szikra kell

A fiatal Harangozó Gábor, aki 2004 és 2009 között az Európai Parlament mezőgazdasággal és vidékfejlesztéssel foglalkozó tagja volt, Kunágotán, Zsíros Géza falujában járt. Zsírosnak oroszlánrésze volt a világszínvonalú magyar mezőgazdaság szétverésében. A falubeliek elszomorító állapotokról számoltak be a képviselő fórumán.

– Az emberek vödörben visznek szenet, zsákban tűzifát, mert egyszerre többre nem telik nekik – mondta Tóth Mátyás agrármérnök.

– Sokuknak a rezsi többe kerül, mint az összes jövedelmük, miközben néhány háznyira tőlük olyan ember él, akinek a terepjárója húszmillió forintot ér, a vadászfelszerelése legalább másfél milliót. Ezek a vagyonok nem munkából származnak, hanem abból, hogy a többi ember alól kihúzták a földet. Ne mondja senki, hogy a szabad piac önmagában ésszerű és hatékony gazdaságot teremt! Ebben a faluban 220 gázolajfaló MTZ van; amelyik a legtöbbet dolgozik közülük, az sincs húsz százaléknál jobban kihasználva. Hat hídmérleg van, öt nagy teljesítményű szárító – mind magántulajdonban, és mind rossz hatásfokkal működik.

– Az sem feltétlenül igaz, hogy a kevés embert foglalkoztató nagybirtok hatékonyan működik – folytatta a nyugdíjas agrármérnök. – Senki sem kéri számon, mire költötte a földhasználó az uniós földalapú támogatást. Az én földemen aszály idején is 75 mázsa kukorica termett hektáronként, tőlem 50 méterre meg 28 mázsa. Ezt a különbséget nem az időjárás okozza, hanem az, hogy alkalmatlan vetőmagot, elégtelen technológiát alkalmaznak: nem az a cél, hogy a 40 aranykoronás föld kihozza magából, amire képes, hanem, hogy minél több hektárra lehessen fölvenni az uniós agrártámogatást. Közben a faluban már nincs jószág, százmilliós nagyságrendű gazdasági épület megy tönkre a portákon.


Tóth Mátyás fölemlítette az egyik ismert nagybirtokost, egykori politikust, aki kijelentette: a több ezer hektáros birtokára nem kell több tíz embernél. Amikor megkérdezték tőle, mi legyen a többi emberrel, azt felelte: ez nem az ő gondja, hanem az államé! Honnan szerezzen ehhez az állam jövedelmet? Még voltak az integrációnak szigetszerű maradványai – Kunágotán például a téesz-utód részvénytársaság lehetővé tette, hogy a három-négy hektáros kisbirtokosok, akik nem mérették ki a területüket, egy táblában termeljenek dinnyét. A nagyüzem szakszerűen biztosította a talajművelést, a növényvédelmet – a családok pedig elvégezték a kézi munkát. Így még három-négy hektárnyi földről is jelentős jövedelemhez lehetett jutni. Most megtiltották, hogy a nagyüzem közös vetésforgót alkalmazzon. Rá akarják kényszeríteni a kistermelőket, hogy adják el a maradék földjüket.

– Nem gondolt-e az MSZP arra, hogy visszacsinálja a földosztást? Ha ugyanis ez így megy tovább, akkor pár tőkeerős nagybirtokos tulajdonába kerül minden, a többi ember meg éhen hal vagy megfagy a télen – kérdezte Tóth Mátyás.

Egy medgyesegyházi gazda a kereskedelmi árrésekre panaszkodott: akár a közeli felvásárlóknak adja tovább a termést, akár maga keres piacot neki, háromszorosába kerül a fogyasztónak a dinnye vagy bármi más zöldség. Nem igaz, hogy a verseny a fogyasztói árakat nyomja le – a termelői árakat igen, de a kereskedői hasznot nem. Nem gondolt-e az állam arra, hogy ne 300, hanem csak 30 százalék profitja lehessen a kereskedelemnek? Akkor megélne a termelő is, a fogyasztó is, de a kereskedelem sem menne tönkre.

Damu Sándor emlékeztetett rá: a Kádár-rendszerben 200-300 ezer cigány ember dolgozott – mert volt munkahely. Most is dolgoznának – de senki nem teremt állást, ehelyett „rájuk hozzák a fekete ruhásokat”. Ott a sok állami föld: miért annak adják, akinek úgyis sok van? Miért nem hoznak létre a roma családoknak szövetkezeteket, amelyeket szakemberrel, tőkével támogatna az állam, segítené a termelést és a piacra jutást?

– A jogszerűen magántulajdonba került földet nem lehet elvenni. A megmaradt nagy állattenyésztő telepeket, mint a mezőgazdaság alapját, meg kell óvni. Bármit akarunk csinálni, a költségvetésen belül mozgásteret kell teremteni rá – válaszolta Harangozó Gábor. – Ha hatalomra kerülünk, megszüntetjük az egykulcsos jövedelemadót. Visszaállítjuk a jogállamot, mert a növekedés csak akkor indulhat meg, ha a befektetők és a hitelezők bizalma helyreáll Magyarország iránt. Nem térhetünk vissza oda, ahogyan a bankok a szerződéses feltételeket megváltoztatva önkényesen viselkedtek a hitelfelvevőkkel – a jelenlegi bankadó csökkentése fejében korrekt magatartást követelünk meg tőlük.

A szocialista képviselő a legfontosabbnak az integrációt tartja. Hollandiában, ahol a második diplomáját szerezte, dunántúlnyi területen tízmillió tejelő szarvasmarhát tartanak, a zömét családi gazdaságokban. De a tejesautó hátuljában ott a minilabor, minden gazda áruját azonnal megvizsgálja, a minőségi adatokat egy számítógépes rendszerbe továbbítja. Úgy meg lehet élni a családi gazdaságból, mert működik az integráció. Magyarországon is ennek újraélesztése a cél: ha a szabad piac nem képes integrálni a termelést, akkor állami beavatkozással kell ezt megoldani. Ez száz százalékban támogatható európai uniós forrásokból, és volna is rá fedezet, hiszen a jelenlegi kormány kétezermilliárd forintnyi támogatást még nem tudott kihelyezni.

A fórum végén Tóth Mátyás arra figyelmeztette a fiatal képviselőt: ha kormányra kerül az MSZP, nagyon figyeljen oda, kit választ maga mellé! És figyeljen oda a szocialista párt a morális problémákra is: a gazdasági vállalkozók többsége énközpontú és akarnok. Lassan törölni lehet a szótárból azt a szót, hogy becsület: a seft, a lenyúlás, az adócsalás kiszorítja.

– Ennyi csalódott, elfásult, a keserűségét befelé nyelő szegény embert sohasem láttam még Kunágotán, mint manapság. Csak egy szikra kell hozzá, hogy kitörjön valami robbanás. Ahhoz, hogy ezt a válságot békésen megoldjuk, óvatosan, de gyorsan fel kell számolni azokat a problémákat, amelyek szükségszerűen vezettek idáig – mondta Harangozó.