Belföld | rezsi publicisztika Mosonmagyaróvár
2014. január 12. 09:48

Differenciáltan, átgondoltabban

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy az MSZP támogatja a bevezetett, illetve a bevezetendő további rezsicsökkentő intézkedéseket, de differenciáltan, átgondoltabban, ami azt jelenti, hogy előnyben kell részesíteni az alacsony keresetűeket a magas bérekkel rendelkezőkkel szemben, ami a társadalmi szolidaritás alapja kell, hogy legyen.

Érdemes mindig felfigyelni arra, mire büszke igazán egy rezsim. A beígért egymillió munkahely helyett ilyen dolog a rezsicsökkentés, amit annyira sikeresnek ítél az Orbán-kormány, hogy februárra beígérte a harmadik lépést. A kétszer 10 százalékos rezsicsökkentés után jön a harmadik 10%, ami komoly eredménynek tűnik.

Véleményem szerint azonban a szociális piacgazdaságot tagadó, unortodox, a szocialista gazdaság bukására még emlékező polgár, szakember gyanút fog e tervet hallva. Piaci szabályozás helyett rögzíteni az árakat, méghozzá nyílt politikai akarattal, törvénnyel? Valóban lehetséges ez anélkül, hogy más területeken ne okoznánk súlyos károkat a gazdaságnak és a társadalomnak?

A rezsicsökkentéssel kapcsolatban érdemes észrevenni, hogy kormányunk erősen szelektíven alkalmazza az árcsökkentés csodafegyverét. Miért csak a közüzemi díjak csökkentésére kerül sor? Egyrészt azért, mert az uralkodó fideszes vezetők pontosan tudják, hogy az árcsökkentés általános alkalmazása rövid időn belül romba döntené az egész országot (ÁFA, jövedéki adó, stb. kiesése). Másrészt azért, mert a közüzemek zömében külföldi vállalatok kezében vannak, tehát a rezsicsökkentéssel az Orbán-kormány ezeket a hazánkat szerinte kirabló külföldi cégeket kívánja Magyarországról kiűzni. Természetesen a külföldi tulajdonosok, illetve tőke kiűzésével, mint elsőrendű politikai céllal sokan egyetértenek. A magyar társadalomnak azonban fel kell(ene) ismernie, hogy az ilyen irányú gazdasági nacionalizmus súlyos és azonnali gazdasági károkat okoz rövid és hosszú távon egyaránt.

A gazdaságilag felelőtlen, differenciálatlan rezsicsökkentés élesen belehasít(ott) a közüzemi vállalatok nyereségébe. Mivel a nyereség termelése minden gazdasági vállalkozás célja és feltétele, ennek elmaradása azonnal megszünteti a beruházásokat, a fejlesztéseket (lásd: Aqua Kft., 250 m Ft-os kiesés, Vüf Kft. 60 m Ft-os kompenzáció). A nyereség elérésére képtelen cég hitelt sem kap. Megkezdődnek az elbocsátások, ahogy azt már országosan több áramszolgáltató cég előre jelezte. A kormány által politikai alapon kikényszerített rezsicsökkentés közvetlen gazdasági hatása tehát kettős: egyrészt elmaradnak a beruházások, másrészt növekszik a munkanélküliség.

A rezsicsökkentés közvetett gazdasági hatása ugyancsak káros: nemcsak a bővítő, a technikai színvonalat emelő, a hatékonyságot növelő, így a későbbi árcsökkenést piaci alapon lehetővé tevő beruházások maradnak el, hanem az egyszerű pótlások is, a meglévő kapacitások helyreállítása. Ennek pedig az lesz következménye, hogy a közüzemek tőkéje elporlad, a gépeik, felszereléseik tönkremennek. Ugyanazt a kapacitást egyre nagyobb költséggel tudják csak üzemeltetni. Ugyanahhoz a szolgáltatáshoz egyre nagyobb veszteség társul. S mindez odavezet végül, hogy az állam kénytelen lesz költségvetési támogatást adni ezeknek a vállalatoknak (lásd: VÜF Kft.). Vagyis hiába lesz további rezsicsökkentés, annak hatását a kormány újabb adók bevezetésével tudja majd csak ellensúlyozni (lásd: távhő támogatás, 40 új adó).

A gazdasági fejtegetés után fogalmazzunk hát nyíltan és egyértelműen azza: kinek az érdeke az eddigi rezsicsökkentés? A társadalom felső, zömében a fideszes gazdasági elit rétegébe tartozó, százmilliós házakkal, birtokokkal, fűtött teremgarázsokkal, úszómedencével, fitneszteremmel rendelkező polgárainknak valóban nagyon sokat jelent a rezsicsökkentés. A gáz- és villanyszámlájukon több tízezer forintos megtakarítás jelenik meg. A Lázár kaliberű, úri életmódot folytató, vadászgató, otthoni konditeremben edző urak éltetik a rezsicsökkentést.

Ezzel szemben a vidéki, a falusi állampolgárok zöme viszont nagyon keveset, vagy semmit sem spórol a rezsicsökkentéssel, amikor beteszi a fahasábot a cserépkályhába, vagy szenet rak a kazánra. Persze, a panelosok megspórolnak egy-két ezer forintot, de az igazi spórolás a nagyurak számláján jelentkezik. Úgy gondolom, hogy valós megoldást kellene találni a szénnel és fával fűtők rezsicsökkentésére, míg a hatalmas ingatlanokkal, medencékkel, jakuzzival rendelkezőket ki kellene venni ebből a kedvezményrendszerből.

Összefoglalva: a rezsicsökkentő támogatásokat a szolidaritás elvének figyelembevételével kell adni a vállalati gazdasági növekedés fenntartása mellett.

Kovács Tamás