Népszava
2012. március 21. 11:21

Dupla elvárás, fél pénzért

Mindaz, ami a szakképzés, gyakorlati képzésének finanszírozása körül január 1-től történik, az ellent mond "a józan ész" szabályainak. Még a 2011/2012-es tanév szeptemberi kezdésekor a szakmacsoportok zömében 7-800 ezer forint/fő/év volt egy tanuló költsége. Ma ez az összeg átlagban 440 ezer forint/fő/év, ez egy autószerelőnél 330 ezer forint, a szociális szolgáltatások szakmacsoportban 270 ezer forint. Ebben benne van többek között, az oktató bére, az anyagköltségek, járulékok, a tanuló munkaruhája, ösztöndíja...

Az erre fordítandó összeget példátlan módon a szorgalmi idő közepén lecsökkentette az Orbán-kormány, miközben a gyakorlati képzés megerősítéséről beszélnek. A szavak és a tettek ezen a területen sincsen szinkronban.

Mindez érzékeny veszteséget hozott a szakképzésben. Lehetetlen helyzetbe kerültek a gyakorlati képzők, erre nem lehetett felkészülni. A korábbi tételes elszámolást felváltotta a normatív finanszírozás. Minden átmenet nélkül, egyik napról a másikra kellett ezt a helyzetet megoldaniuk az érintetteknek. Meg is lett az "eredménye".
Egy 1200 tanulót foglalkoztató gyakorlati oktatást szervező cégnél pl.: 93 szakoktatóból január 1-től 32 főnek mondtak fel. A tanév végén újabb 25 oktatónak szűnik meg a munkaviszonya. A talpon maradás miatt az ott maradók bérét 30 százalékkal csökkentették. További probléma, hogy a fizetéscsökkenés miatt néhány oktató felmondott. Látható, hogy a jó szakemberek elhagyják a szakképzést.

Kényszerhelyzetbe kerültek a tanulók is, a megszorítás miatt újra kötették velük a tanulószerződéseket, az ösztöndíjak jelentősen csökkentek, például.: egy szakmunkásvizsga előtt álló kőműves tanulónak az említett helyen kb. 30 ezer forint volt az ösztöndíja, januártól ez lecsökkent 17 ezer forintra. Korábban 9 ezer forint étkezési hozzájárulást kaptak havonta a tanulók, ma ez negyedére csökkent.
A szakképzést a jövőre nézve az is bizonytalanná, kiszámíthatatlanná teszi, hogy az alap normatíva összege évente változhat. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet szeptemberben tervezni, szerződést kötni egy tanulóval 3 éves képzési időre, ha az állami feltételek folyamatosan változnak? A tendenciát figyelve, ez az összeg folyamatosan csökken. Így viszont összeomlik a rendszer!

A szabályozás szintjén korrigálni kell, még ebben a tanévben. Tudomásom szerint a Kamara és az illetékes tárca is érzékeli a gondokat. Mielőbb életszerűvé kell tenni ezeket a rendelkezéseket. Egyes becslések szerint, ez évben 6-8 milliárd forint hiányzik a szakképzés rendszeréből. A korábbi évekhez képest "csak" a Munkaerő-piaci Alap szakképzésre fordított keretéből közel 25 milliárdot vontak el.
A törvény szerint a jövőben a duális képzésen van a hangsúly. A tanulók 10-11.

osztályban mikro - és kisvállalkozásokhoz kerülve sajátítják el a szakma alapjait. A gyakorlati oktatásszervezők panaszkodnak, hogy például egy asztalos mester nem fog alkalmazni tanulót, mert a kötelező adminisztráció, a napi bürokrácia olyan jelentős méreteket öltött, akkora terhet jelent a vállalkozó számára, amely már veszélyezteti a termelést. A jelenlegi finanszírozási rendszer az olyan cégeket, amelyek a szakképzést főtevékenységként végzik, ellehetetleníti. Az viszont nem látszik, hogy a mikro-, kis-és középvállalkozásokat hogyan ösztönöznék a szakemberképzésre. A nagy cégek talán kedvezőbb helyzetben vannak.
A sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók kiemelt finanszírozását sem vette figyelembe a törvény. Az ezzel a képzési formával járó terheket viszont sem könnyítette. Ennek a hatása az lehet, hogy a közoktatási intézmények és a gyakorlati oktatóhelyek nem fognak SNI-s tanulókat oktatni, foglalkoztatni. Ez sem maradhat így...

A törvény értelmében 2015-től kizárólag mestervizsgával rendelkező mesterember oktathat szakmunkástanulót. Ezzel a rendelkezéssel egyet lehet érteni. A mestervizsga megszerzéséhez két évre, illetve körülbelül. 250-300 ezer forintra van szükség. Erre részben lehet a TÁMOP keretében pályázni, ami utófinanszírozású. Viszont fontos, hogy a mikro,- kis és középvállalkozások időt, pénzt, támogatást tudjanak adni a szakembereik képzésére. Itt is visszalépés van: saját dolgozók képzésére, illetve a képző intézmények közvetlen támogatására nincs lehetőség a gazdálkodók részéről. A szakképzési hozzájárulást "nagykalapba" adó formájában vonják el, innen van visszaosztás, amely bizonytalan, hogy mekkora összeg.

A három éves képzés lesz az általános. Megszűnik a sokszínű, rugalmas, átlátható, átjárható, egymásra épülő szakképzési rendszer. Véleményem szerint, van olyan szakma, amit három éves, van, amit négy éves, van, amit pedig érettségi megszerzése után lehetne oktatni. A "leredukált" elméleti képzés szinte lehetetlenné teszi alapok hiányában az újabb szakma, ill. a két év után az érettségi megszerzését. Ezeket csak akkor megvalósítható, ha az általános iskolai képzést megerősítik.
A 16 éves tankötelezettségi korhatár bevezetése visszalépés, többen azért üdvözölték ezt az intézkedést, mert így a problémás tanulótól könnyebben meg lehet szabadulni, ahelyett, hogy az iskolai keretek között kezelni tudnák a tanulás, iletve magatartásbeli problémákat. Hosszabb távon viszont ez nagyon sokba fog kerülni, komoly gondot jelent, mert ezek a fiatalok kikerülnek az utcára, jön a drog és a prostitúció.

Az úgynevezett HÍD program a felvételt nem nyert, vagy felzárkózást igénylő tanulók részére lett kitalálva. Ma ott "lóg a levegőben", nincs leszabályozva, a tanulók érdekeltsége nem látszik ebben a képzésbe.

Az új rendelkezések kiszolgáltatott helyzetbe hozták a szakképzés résztvevőit. Ez egyaránt érinti a tanulókat, szülőket, tanárokat, oktatókat, vállalkozókat és az önkormányzatokat. A szakképzés egész fenntartói rendszere átalakul. A korábbi önkormányzati fenntartás megszűnik, és helyébe lép az állami fenntartás. Ez a megoldás gyökeresen átalakítja a fenntartói jogosultságot anélkül, hogy tényleges változások bevezetésének módját, rendjét, ütemét, időpontját, az eljárását a törvény meghatározná.

Nincs szó folyamatban lévő képzésekről, így nem kizárt, hogy a nem állami intézményfenntartók 2013. szeptember 1-jén nem jutnak hozzá az állami költségvetési támogatáshoz. A hátralévő időszak nem elégséges ahhoz, hogy a nem állami intézményfenntartók kialakítsák stratégiájukat. A 9-10. évfolyamon foglalkoztatott pedagógusok túlnyomó része feleslegessé válik. Nem látszik, hogy érdemi átképzési foglalkoztatási programok lennének számukra. A térségi integrált szakképző központoknál nem került sor egy precíz szabályozásra a célok és a feladatok vonatkozásában.

A ma hetedikesek, akiknek a helyzete a legbizonytalanabb, mert 2013-ban már az új rendszer szerinti szakképzésbe kell bekapcsolódniuk, hiszen csak az új Országos Képzési Jegyzék elkészülte után kerülnek választási helyzetbe, ekkor lesz az egész szakképzési rendszer átalakítása. Megszűnik a tankötelezettségük, nem lesz kötelező felvételi feladatot ellátó szakiskola.

Felvetődik a kérdés: miért kellett "lóhalálában" előkészítetlenül, szakemberekkel történő konzultáció nélkül, egy "kiüresített" szakképzési és szakképzési hozzájárulási törvényt elfogadni? A kormány és a tárcarendeletek még csak most készülnek. Figyelmeztető kell, hogy legyen a 2010/2011-es évben, egy év alatt nem tudták a szakmai vizsgakövetelményeket bevezetni, akkor most ennyi változást, hogyan tudnak kellően előkészíteni?


Dr. Sós Tamás