2012. július 05. 17:05

Egy indulatos nyilatkozat margójára

Hogy a hazai, vagy akár az egyetemes zsidóságot egy a Fidesz embertelen társadalompolitikája ellen szót emelő ellenzéki nyilatkozat, avagy az elmúlt időben a XX. századi magyar fasizmus XXI. századi szellemi örököseinek nyomdokába lépő kormánypártok szélsőséges nézeteket terjesztő politikája sérti-e inkább; azt a népirtás túlélőinek, esetleg az áldozatok leszármazottjainak tisztje eldönteni. Ettől függetlenül sajnálom, ha a tegnapi szavaimmal a holokauszt kárvallottjai közül akár egyetlen embert is megbántottam.

Sajnálom ugyanakkor azt is, hogy azok, akik korábban a hazai szélsőjobboldal által példaképnek tekintett Wass Albert, majd Horthy Miklós, később Nyirő József, újabban pedig Prohászka Ottokár életművének restaurációjára is képesek voltak azért, hogy a szegényellenes gazdaság- és társadalompolitikájukból kiábrándult szavazóikat pótolják, most szándékosan félreértik és félremagyarázzák az általam mondottakat.

Azok ugyanis nem a XX. századi náci koncentrációs táborokban történt szörnyűségekről, hanem a jelenkori Magyarország talán legsúlyosabb emberi tragédiáiról szóltak. Arról, hogy hazánkban ma megtörténhet, és széles társadalmi közöny mellett meg is történik, hogy sorsukra hagyott, munkaképtelen emberek tucatjai követnek el öngyilkosságot azért, mert nem csak a rokkantellátásuktól, hanem emberi méltóságuk utolsó morzsáitól is megfosztva érzik magukat.

Az áldozatokat, a meggyilkoltak még élő hozzátartozóit, csakúgy, mint az emléküket őrző leszármazottjaikat ma is, holnap is kész vagyok megkövetni. A jelenlegi hatalom embertelenségit azonban sem ma, sem holnap nem fogom szó nélkül tűrni.

Korózs Lajos,
az MSZP elnökségi tagja