Ha a több százezer magyar fiatal nem ment volna külföldre, már rég rágyújtották volna a kormányra az országot

Ha a több százezer magyar fiatal nem ment volna külföldre, már rég rágyújtották volna a kormányra az országot
„Az elmúlt öt év fényesen bebizonyította, hogy a reformok működnek (…) a polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években” – mondta nemrég Rogán Antal, méghozzá propagandaminiszterhez méltó módon rezzenéstelen arccal. A vastag bőr persze sokat segít a hazugság leplezésében.

A Fidesz-kormány legnagyobb bűne ugyanis éppen az, hogy elmélyítette a szegénységet és a kilátástalanságot Magyarországon. Az alapvető élelmiszereket is sújtó rekord áfát persze kevésbé érzik meg a kitömött zsebűek. Egy ötven éves szociális munkás viszont alig keres többet havi nyolcvanezer forintnál, a bölcsődei dolgozók háromnegyedének fizetése pedig nem éri el még a létminimumot sem. Közel negyvenezer gyermek éhezik ma rendszeresen az országban, négy és félmillió ember a létminimum alatt, másfélmillió honfitársunk pedig a szegénységi küszöb alatt él. A „keményen dolgozó kisembereket” állítólag képviselő Fidesz-kormány eközben mindössze annyit ért el, hogy a legalacsonyabb keresetűek adóterhelése jelenleg Magyarországon a legnagyobb.

Míg Angliában például tíz, Szlovákiában tizenhárom, Észtországban tizenöt, addig Magyarországon harmincöt százalékos adóteher húzza a legkevesebbet keresőket. De, nem jobb a helyzet az átlagos fizetést hazavivők esetében sem: a magyar munkavállalók adóterhe tizenhárom éves csúcson van; ezzel pedig továbbra is a második legnagyobb mértékben adóztatják a magyar fizetéseket az Európai Unióban.

Ez Orbánék reformja, ez a Fidesz valódi arca és a nemzetinek hazudott kormány teljes érzéketlenségének bizonyítéka. Ne felejtse senki: a magát keresztény-konzervatívnak valló kormányzat még arra is képes, hogy immár nem tartja számon a létminimum alatt élőket. Mert szerintük nem kell. Ha ugyanis nincs statisztika, szerintük nincs szegénység sem.

Orbán és a Fidesz hiába hazudja el a tényeket, hiába fordítja el a fejét: Magyarország leszakadói itt vannak és itt is lesznek. Részei a nemzeti együttműködés rendszerének. A kormány emberei tévednek, ha azt hiszik: ezek a százezrek a végtelenségig beletörődve, fejüket leszegve fogják várni a sorsukat. Egyszer fel fognak állni és letörlik a pökhendi mosolyokat a kormányzati arcokról és tisztességes megélhetést, tisztességes bánást, emberhez méltó életet fognak követelni.

A helyzet fanyar igazsága: ha az európai vívmányoknak köszönhetően – amelyeket Orbán épp két kézzel igyekszik széttörni – nem lennének szabadok a határok és több százezer magyar fiatal nem tudta volna a jobb élet reményében elhagyni szülőhazáját, akkor a feszítő szociális válság miatt már rég rágyújtották volna a kormányra az országot. Kitörne a feszültség, mint kuktából a gőz. A Fidesz valójában ezért nézi és hazudja el a kivándorlást; nekik ugyanis addig jó, míg a kilátástalanság elől nem a Kossuth térre, hanem a Trafalgarig mennek az emberek.

A kormány végzetes hibát követ el, ha továbbra is a lopott téglákból épített tornyából néz csak le a magyar valóságra. A tudatosan felhizlalt baráti kör ugyanis hiába takarja el a kisemmizetteket. Ott vannak. Tükröt tartva az ország vezetőinek. És addig jó, amíg csak tükör van a kezükben.

10621 órával vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden vasárnap figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Hatvannegyedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.

Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, EP-képviselő

Kapcsolódó párttagok