Háromkérdéses népszavazást tervez az MSZP a fővárosban

Ez a ciklus csak edzettebbé tette – vallja Horváth Csaba, aki az MSZP színeiben jövőre ismét ringbe szállna a főpolgármesteri székért korábbi ellenfele, Tarlós István jelenlegi városvezető kihívójaként. Három kérdésben is népszavazást írna ki és arrogancia helyett tárgyalások mentén irányítaná Budapestet. A korábban ingyenes tömegközlekedést ígérő politikus most azt mondja: a bécsi modell alapján 3000 forintba kerülhetne egy felnőtt bérlet.

Hétfőn bejelentette, hogy ismét harcba száll a főpolgármesteri címért. Így van?

Igen, de a jelöltállításnak több lépcsője van a Magyar Szocialista Pártban. A kiemelt szerepvállalásra készülőknek több körben is meg kell méretniük magukat. Az első „akadályokon” már túl vagyok. A budapesti küldöttgyűlés azonban decemberben dönt az ügyben.

Van ellenjelölt?

Nincs. De ez aligha meglepő. Főpolgármesternek nem ajánlható egy ismeretlen. A választók aligha bíznák rá magukat egy olyan emberre, akinek nincsenek várospolitikai tapasztalatai, idegenként bolyong az önkormányzati rendszerben.

Az előző választáson induló főpolgármester-jelöltek közül csak Ön maradt a ringben. Jó döntés volt négy évig boksz-zsákként ülni a Fővárosi Közgyűlésben?

Bizonyos szerepeket nem mi magunk választunk. Elkötelezett budapesti vagyok. Minden politikai poszton a városban élők érdekeit igyekeztem szolgálni. Országgyűlési képviselőként a fővárosi társasházak belső konfliktusainak kezelésére tettem javaslatot a szabálysértési törvény módosításával. Még a Fidesz is megszavazta annak idején. Polgármesterként a II. kerület ügyeit helyeztem előtérbe, főpolgármester-helyettesként, illetve kormánybiztosként újra Budapest egészéért dolgoztam. 2010 novemberében hezitálás nélkül választottam a fővárosi frakció vezetését a parlamenti mandátum helyett. Ez sokszor kétségtelenül kényelmetlen volt, ám ez nem az ellenzéki szerepből, hanem Tarlós István személyiségéből fakadt. A főpolgármester korántsem olyan konszenzusra törekvő, joviális öregúr, mintahogy azt a kezdetekben hirdette.

A Fővárosi Közgyűlés vitái időnként egészen alpári hangnemben zajlanak. Egyszer sem érezte, hogy ebből elég?

A vita a normális ügymenet része. Bár a stílusa valóban nem az. A szocialista frakció első félévre szilenciumot hirdetett. Egyrészt időt akartunk hagyni az új városvezetésnek, hogy belerázódhassanak a munkába, másrészt nem tartottuk volna hitelesnek a rögtöni bírálatot. A struktúraváltás azonban annyira gyors és erőszakos volt, hogy nem hagyhattuk szó nélkül. Tarlós nekifutásból lefejezte a hivatalt és a fővárosi cégeket, majd tálcán adta át a város egészségügyi, oktatási intézményeit a kormánynak ellentételezés nélkül. Budapest 600 milliárd forintot veszített a vagyonából, költségvetési pozíciója pedig évi 50 milliárd forinttal romlott. A kormány az intézmények államosításával nem csupán az állami támogatást vonta el, hanem azon felül azt is, amit korábban a főváros tett hozzá a működési költségekhez. De a város ennél is többet veszített: négy év fejlődés lehetőségét. Holott Tarlós soha nem látott előnnyel indult: főváros és a kormány azonos színű volt.

Tarlós István nagy vehemenciával ugrott neki a Fidesz-kormánynak is.

Ez látszatháború volt. A Fidesz – ez jól látszik – maga Orbán Viktor, s vele soha nem konfrontálódott a főpolgármester. Másod-, harmad-, nyolcadvonalbeli pártemberekkel vitatkozni, nem különösebben fontos dolgokon, nem valódi harc. Tarlós mindvégig Orbán bábja maradt. Ez még a gesztusaiból is kiolvasható, mint például az elhíresült Andrássy úti buszozáson. A pártkatonákkal vívott csaták csak arra utaltak, hogy Tarlós a Fideszen belül se találta el hangot.

Azért kialkudott némi pénzt a 4-es metróra, a BKV-ra, megkötötte a Budapest 21 szerződést...

A kormány és a főváros különböző fantázianeveken újra és újra szerződést köt, majd nem tartja be. A Budapest 21 szerződésből gyakorlatilag semmi sem valósult meg. Különösen fájó a közösségi közlekedés kiszámítható finanszírozásának hiánya. Az Orbán-kabinet mindig csak annyit csepegtet, amivel éppen megúszható a közlekedési cég csődje. Fejlesztésre, továbblépésre egy fillért se ad. Budapest a mellőzés ellenére jól teljesít. Nem a városvezetés, hanem maga a város. Az itt élők naponta 18 milliárd forint adót fizetnek be az államkasszába, de ennek kevesebb, mint tíz százalékát kapják vissza.

Utólag azért Ön is túlzónak tartja az előző választáson ígért ingyenes BKV-t, nem igaz?

Lehetőséget sem kaptam akkor az elképzelésem kifejtésére, helyből szétszedték. Az hogy nem volt teljesen elképzelhetetlen, jól jelzi, hogy Tallinban megcsinálták azóta és működik. Bécsben pedig jelentősen csökkentették a helyi bérlet árát. Az osztrák modell alapján nálunk 3000 forintba kerülne egy felnőtt bérlet.

Budapest ezt aligha engedheti meg magának.

Nagyon más volt a gazdasági környezet, illetve Budapest lehetőségei 2010-ben és most. Akkor a jelenleginél kétszer több autó közlekedett a fővárosban, így szükségszerűnek tűnt a beáramlás korlátozása. Az pedig csak technikai kérdés, hogy a forgalmat behajtási díjjal, a parkolási rendszer átalakításával vagy más módon fogjuk vissza. Az ebből származó pluszbevételt a közösségi közlekedés versenyképességének növelésére fordíthattuk volna. Ez egy vállalható terv különösen annak ismeretében, hogy évente 1500-2000 budapesti hal meg a légszennyezettség következményeként. Talán populárisnak tűnik a felvetés, de nem kerülhetjük meg: mennyit ér nekünk egy fővárosi polgár élete? Márpedig a dugókban nemcsak az idegek kopnak. A jegyár kérdése természetesen csak egy abból a sokból, amelyre hamarosan választ kell találnunk. Még az előző ciklusban indult el, de még mindig nem fejeződött be az 1-es villamos átvezetése a Rákóczi-hídon, a 4-es metró, illetve a budapesti kerékpárosokat segítő program, a BUBI és még sorolhatnánk.

A főpolgármester egyetlen alkalmat se mulaszt el, hogy meg ne jegyezze: a 4-es metrót, illetve más fővárosi projekteket valójában ők mentették meg az ellehetetlenüléstől, mert az előző városvezetés teljesen előkészítetlenül, illetve rossz szerződési konstrukciókkal hagyta hátra ezeket. Lódítana?

Azt hozta rendbe, amit maga zúzott széjjel, csak éppen ráment három év. A 4-es metró alagútja és állomásai szerkezetkészek voltak a választások időpontjában. Az Alstom éppen szállított volna, ha az engedélyező hatóság elismeri azokat a műszaki megoldásokat, amelyeket most már jónak tart. Tarlós először felbontotta, majd újrakötötte a korábbi szerződést. A metrókocsik pedig megkapták azokat a felmentéseket, amiket korábban megtagadtak. Hogy mi történt közben? Nem tudni. Az Alstom mindenesetre ugyanazokat a szerelvényeket szállítja most, mint amit négy éve hozott volna. Hasonló történt a CET -tel. A választások után Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy az egész üvegtetőt újra kell építeni, mára kiderült, hogy csak a karbantartásra kell odafigyelni. De ennek ellenére is megszavazott 1,3 milliárd forintot a befejezésre a fideszes többségű Fővárosi Közgyűlés. Mire, kérdem én, ha a kivitelezők követelését 95 százalékos áron megvásárolta a város elismerve ezzel, hogy elvégezték a munkát. Nem mellesleg a pénzt közbeszerzési pályázatok nélkül, sutyiban költik el. Az MKB-per jövőre nyakukba zuhanó milliárdjait is maguknak köszönhetik. A bank felajánlotta, hogy a hitelt átírja a beruházóról az önkormányzatra és akkor 25 év alatt kell visszafizetni. A főváros azonban egyáltalán nem akart fizetni. Drágállották a szolgáltatási szerződés szerinti végszámlát. Csakhogy ez az üzemeltetés üzleti kockázatát is magában foglalta. Egyébként van olyan hitel, ahol a végére nem többszörösét fizetjük ki a felvett összegnek? Miképpen akart a főváros megszerezni egy sokmilliárdért elkészült épületszobrot ingyen? A kivitelezés költségeit ugyanis a bank előlegezte meg és most visszakéri. De ugyanilyen érthetetlen a Rác Fürdő ügye. A projekt 2010-ben már csak az átadásra várt. Helyette a fővárosi önkormányzat szerződést bontott, feljelentést tett, mire a hitelező MFB szerződést bontott és a városvezetés ismét alkudozásra kényszerült. A rendőrség azóta bűncselekmény hiányában minden esetben megszüntette a nyomozást. Tarlós valójában politikai haszonszerzés miatt állíttatta le a projekteket. Furcsamód a választásokra minden tisztázódik, sorra átadják a létesítményeket, amelyek évekkel ezelőtt készen voltak.

A főpolgármester a régiek befejezése mellett számos új projekt indítását jelentette be az elmúlt hónapokban.

Őszintébb lett volna, ha nem teszi. A tervek többsége átnevezett régi vagy nem több szélesvásznú álomnál. Az elődök eredményének kisajátításhoz egyébként nagyon ért. Sajátként adták át az Uzsoki Kórházat és a Károly körutat is. A kórházat konkrétan egy héttel a választások után. Ennyire gyorsan talán még az ő csapata sem dolgozik.

A következő nyertesekre is marad néhány projekt-hagyaték, mint például a Normafa-beruházás, a Múzeumi Negyed vagy éppen a Római part mobilgátja?

Meggyőződésem, hogy mindhárom beruházás olyan jelentős mértékben befolyásolja a városlakók életét, hogy lehetővé kell tenni számukra, hogy népszavazás útján fejezhessék ki a véleményüket. A magánvéleményen szerint Budapest éghajlata nem alkalmas prosperáló sícentrum üzemeltetésére. De rossz ötletnek tartom a Városliget épületekkel való bekerítését különösképpen irdatlan mennyiségű közpénz felhasználásával. Ezt még akkor is hiba, ha egyébként a múzeumok építése helyes cél. A megállított kormányzati negyed beruházás Nyugati Pályaudvar mögötti területe jobb helyszín lehetne. Az árvízi védekezést szerintem meg kell oldani, a védművet valahol meg kell építeni. De az MTA és a BME után a budapestieket is meg kell kérdezni erről.

S Ön mit ígér a következő ciklusra?

A teljes városüzemeltetési modellt kidolgoztuk és folyamatosan csiszolgatjuk a változások és a beérkező lakossági észrevételek függvényében. Az átgondoltabb, a város életéhez és ritmusához igazodó közlekedésszervezés mellett fontosnak tartjuk az egészségügyi és oktatási intézmények visszaadását az önkormányzatoknak. A tapasztalat azt mutatja, hogy jobb helyen voltak ezek ott. De a konkrét választási témák helyett sokkal fontosabbnak tartom, hogy az MSZP az arrogancia helyett a tárgyalásokon az együttműködésen lapuló városvezetés útját kívánja járni.

Így lesz ez már a választások előtt is? Konkrétabban: az MSZP a fővárosban számíthat a Demokratikus Koalíció, az Együtt 2014 Mozgalom vagy más politikai erők támogatására a választási küzdelemben?

Több körben egyeztettünk már a partnerként szóba jöhető politikai erőkkel szakpolitikai kérdésekről, illetve programelemekről. S úgy tűnik ezekben egyezségre is sikerült jutnunk például a DK és az Együtt vezetőivel.

Tekinthetjük ezt választási szövetségnek?

Az önkormányzati választási szövetségeket az országgyűlési voksolás után célszerű megkötni. Az önkormányzati fordulatnak ugyanis szükségszerű alapfeltétele az Orbán-rezsim leváltása. A választók szempontjából pedig nem a jelölt személye, hanem a megvalósuló program az igazán lényeges. S ebben sikerült közös nevezőt kialakítanunk. Ezért bízom benne, hogy személyemet illetően is sikerülni kiegyeznünk.