2012. augusztus 29. 09:36

Héthatáros pofátlanság, avagy Orbán és az a bizonyos magánhaszon

”Magyarországon többé a magánérdek nem írhatja felül a közérdeket” – szokta mondani Orbán Viktor. Kár, hogy ezt a bölcsességét a saját párttársainak még nem adta parancsba.

Pedig lenne kire ráparancsolni. A dupla költségtérítést felvevő kormánypárti országgyűlési képviselőkre, a hatalmukkal visszaélve helyi kiskirályt játszó, a haverjaikat minden létező és nem létező önkormányzati pozícióba beleültetgető fideszes polgármesterekre, a magukat és családjukat az Azori-szigeteken közpénzen nyaraltató megyei közgyűlési elnökökre, a Fidesz-közeli cégeket a közszférában százmilliós tanácsadói megbízásokkal ellátó pártkatonákra, a közgépesített közbeszerzési rendszer működtetőire, az állami földeket az utolsó morzsáig felmarkoló hatalomhűbéresekre.

Vagy éppen Deutsch Tamásra, miután az általa vezetett – állítólag közhasznú – civil szervezet csaknem kétmillió forintot kapott az erzsébetvárosi önkormányzat fideszes többségű képviselő testületétől olyan szolgáltatásokért, amelyek az egyesület alapvető közhasznú céljai közé tartoznak. Mellesleg ennyi pénzt a többi helyi társadalmi szervezetnek összesen nem ítélt oda az önkormányzat…

Ami Simicska Lajosnak, Papcsák Ferencnek, a Navracsics Tibor által gründolt Nézőpont intézetnek, vagy éppen Deutsch Tamás ”civil” szervezetének magánhaszon, az embereknek kőkemény közveszteség. S habár most mondhatnánk, hogy Orbán Viktor a józan gazdasági megfontolások, valamint a társadalmi igazságtalanság után a korrupció elleni küzdelemben is kudarcot vallott, e kijelentés csak félig fedné a valóságot. Utóbbi esetben ugyanis valójában soha fel se vette a kesztyűt.

ITT AZ IDŐ, miniszterelnök úr!

Török Zsolt,
szóvivő