mesterhazyattila.hu
2012. április 22. 11:12

Kalandor politikájának árát fizetteti meg Orbán Viktor a magyar választókkal

A miniszterelnök immár hivatalossá tette, hogy jövőre lesz tranzakciós adó, ezek után kénytelenek vagyunk komolyan venni a telefonálási és internetezési adó hagymázas ötletét is. Olyan dolgokat adóztatna a kormány, amelyek a mindennapi élet, a napi munka, a tanulás alapvető eszközei. Orbán Viktornak fogalma sincs a hétköznapok világáról, ha azt hiszi, a pénzátutalás adóztatásával a spekuláció ellen küzd.  

Elektronikusan és csekken pénzt befizetnie mindenkinek kell, senki sem örömében teszi, pláne nem azért, mert egyre többen így kapják meg a fizetésüket, s csak így tudja a kötelezettségeit is teljesíteni. Ezt adóval sújtani színtiszta cinizmus. Ami a telefont és az internetet illeti: ezeket a szolgáltatásokat eddig is terhelte adó, most pedig a számla mellé plusz adó is járna.

Ennyit arról, hogy nincs megszorítás.



Vegyük sorra, hogy is jutottunk ide. A kormányfő 2010 nyarán jelentette be, hogy megszűnik a személyi jövedelemadó felső kulcsa. Bevezették a magas jövedelműeknek előnyös adókedvezményt. Ezt kompenzálandó megkezdték az adójóváírás kivezetését, ami a közepes és alacsony jövedelműeket sújtja, továbbá bevezették a szektoriális különadókat. Mivel utóbbiakat elvileg meg kell szüntetni, most beindul az embereket szorító adóprés. A kormány tehát mindenkivel megfizetteti azt, hogy keveseknek előnyöket nyújtson.

Miközben a Fidesz "szabadságharcról" beszél, ma az a szégyenteljes helyzet, hogy a kormánytól kell megvédeni az embereket. Mikor a Valutaalap, mellyel még nem állunk hivatalos tárgyalásban, kritizálja az egykulcsos adót, indokul hozzáteszi: ez az adószisztéma növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ha már ez a magyar kormánynak nem tűnik fel. Mikor pedig az európai szervezetek kifogást emelnek az itthoni igazságszolgáltatás vagy más alaptörvényi, sarkalatos törvényi passzusokkal szemben, azzal szintén nem támadják a magyar embereket, ellenkezőleg: a jogainkat védik. Elég baj, hogy a magyarokat a saját kormányuktól kell megvédeni.

Ez a kormány ugyanis hatalomvágyó és a saját hatalma növelése érdekében semmilyen kalandor akciótól nem riad vissza. Eleve ostobaság volt szakítani a Valutaalappal 2010-ben. Új típusú megállapodásra akkor is lett volna mód, "védőhálóra", amiről ma a kormány beszél, akkor is szükség volt. A szakítás következtében egyre romlott Magyarország pénzpiaci megítélése, s tudjuk, hogy az eredmény lesújtó: a nyugdíjpénzek elrablása nyomán sem csökkent az adósságunk. A forint árfolyama hullámzik, s ma a kormány arra nagyon büszke, hogy éppen csak 300 forint alatt van egy euró ára. Szerény örömeink vannak ebben a két évben.

Közben lényegében nincs beruházás, a kormány azokat a gyárakat adja át sorozatban, amelyeknek az építése a szocialisták idején kezdődött. A nemzetgazdasági miniszter szerint az elmúlt öt negyedévben - ez, akárhogy számolom, nem az "átkos" nyolc évet jelenti - a bankok 1400 milliárd forintot vontak ki a vállalkozások finanszírozásából. Matolcsy úr, vajon miért tették ezt a bankok, mit gondol?

Most, 2012 tavaszán az Orbán-kormány ismét megfeszíti magát. A jegybanktörvény-konfliktusban nem teljesíti az uniós elvárásokat, a velencei bizottság - jogerővel nem, de respekttel bíró - érveit ignorálja a bírósági rendszer átalakítása tárgyában. Az új köztársasági elnöknek egy ilyen alaptörvényt kell védelmeznie a miniszterelnök szerint.

Amíg Orbán nem enged, az Unió sem enged, addig pedig nincs tárgyalás a Valutaalappal. A kormány az utolsó fillért is kifacsarja az emberekből, hogy a költségvetés stabilitását fenntartsa. Aztán ez vagy elég lesz vagy nem, tehát vagy kibírja a Fidesz kalandját a magyar gazdaság vagy nem. Kellene a hitel, hogy legyen külső stabilitás, de ahhoz a tekintélyelvű politikát kellene feladni.  Orbán Viktornak saját hatalmi vágyai és az emberek megélhetése között kell választania. És ő önmagát választotta.