Népszabadság | Belföld | EU-csúcs
2016. március 01. 13:26

Kovács László - Az EU-csúcs mérlege

Kovács László - Az EU-csúcs mérlege
Két nagy tétje volt az uniós csúcstalálkozónak. Az egyik: sikerül-e olyan megállapodást kötni, amely csökkenti a britek távozásának esélyét. A másik: sikerül-e közelebb kerülni a menekültválság megoldásához, vagy az erről folyó viták tovább tolják az EU-t a szétesés felé.

Az európai integráció hívei megkönnyebbülhettek. Elhárult az a veszély, hogy David Cameron üres kézzel tér vissza Londonba, ami a kilépést szorgalmazók győzelmét  eredményezné a nyári népszavazáson. Nem lett volna jó az sem, ha Cameron olyan megállapodást ér el, ami miatt módosítani kell az EU Alapszerződését. Ehhez ugyanis valamennyi tagállamban parlamenti jóváhagyásra, egy két országban pedig még népszavazásra is szükség lenne. Ez néhány tagállamban a megállapodás elutasítását-és igy ugyancsak a britek távozását- eredményezte volna. Az EU elvesztette volna a legerősebbek közé tartozó brit gazdaságot  és az Egyesült Királyság jelentős nemzetközi súlyát. A brit kilépéssel  csak az európai integráció ellenfelei, az európai szélsőjobboldal és Oroszország járna jól. Biztosra venni nem lehet, de a brüsszeli megállapodás megnövelte annak esélyét, hogy Cameron meg tudja győzni a britek többségét az unióban való maradás előnyeiről.

Donald Tusk, az Európai Tanács, és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság  elnöke csak úgy mint a tagállamok legtöbb vezetője egyetértett abban, hogy a megállapodás nem károsította az EU értékrendjét és alapelveit. Azért nem, mert lényegében csak az Egyesült Királyság csatlakozása óta amúgy is érvényesülő brit különleges státuszt erősítette meg. Az Egyesült  Királyság nem köteles  részt venni a politikai integráció további erősítésében, nem köteles bevezetni az eurót és emiatt nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe  a brit vállalatok. A britek nem kötelesek hozzájárulni az euro övezet válságba került tagállamainak pénzügyi megsegítéséhez, viszont nem is vétózhatják meg az euro csoport döntéseit. A kormányfők azt is tudomásul vették, hogy az Egyesült Királyság csökkenteni fogja az ott dolgozó uniós állampolgárok szociális juttatásait, a családi pótlékot pedig a gyermekek tartózkodási országának viszonyaihoz igazítják. Ezzel a lehetőséggel a többi tagállam is élhet.

A csúcstalálkozó után Orbán megpróbálta a visegrádi országokat és mindenekelőtt saját magát győztesnek beállítani, amiben készségesen közreműködött a magyar kormányzati propaganda is. A diadalittas értékelés azonban minden alapot nélkülözött. „Elértük valamennyi kitűzött célunkat így megvédtük a szabad munkavállalás lehetőségét” – állította a kormányfő. Ezt azonban nem is veszélyeztette senki. Az azonban nem igaz, hogy az Egyesült Királyságban dolgozó magyar munkavállalókat nem éri hátrányos megkülönböztetés. Nagyon is éri. Persze nemcsak a magyarokat, hanem a lengyeleket, cseheket, németeket, svédeket is. De ettől még Orbán Viktor állítása hazugság marad. A visegrádi országok még azt sem tudták elérni, hogy más uniós tagállam ne alkalmazhassa a szociális juttatások korlátozásának brit modelljét. A német, az osztrák és a dán kormányfő már Brüsszelben jelezte, hogy hasonló rendszert kívánnak bevezetni. Akkor végül is milyen kitűzött célokat sikerült a magyar kormányfőnek elérnie? Semmilyet!

Ami a menekültválságot illeti, a  csúcsértekezlet zárónyilatkozata egyértelműen az uniós szintű, közös megoldás mellett foglal állást, míg Orbán Viktor kezdettől a tagállami szintű, elsősorban a magyar megoldás mellet érvelt. Kiindulópontja a tavaly januári Charlie Hebdo elleni terrortámadás óta az, hogy a terrorizmusért a bevándorlás a felelős. Kezdettől összemosta az életüket a hazájukban dúló háborútól, a terrorizmustól, az ottani diktatúrától féltő menekülteteket a jobb élet reményében útnak induló gazdasági bevándorlókkal és a terroristákkal. A menekült szót nem is használja, csak migránsokról beszél. Így figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország 1989 tavasza óta részese az ENSZ Menekültügyi Egyezményének, amely kötelezővé teszi a menekültek befogadását. Egyetlen uniós tagállam sem törekedett arra, hogy Orbánhoz hasonlóan „nemzeti konzultációval”, majd óriásplakát kampánnyal meggyűlöltesse és félelmetesnek állítsa be a menekülteket, ellenük hangolja a közvéleményt, majd áthatolhatatlan, késpengés drótkerítéssel állja útjukat, esélyt sem adva menekültkérelmük tisztességes elbírálására. Most cinikus módon azt állítja. hogy a magyar példát követve minden ország kerítést épít. A különbség az, hogy míg az ő utasítására felépített kerítésnek célja a menekültek belépésének megakadályozása és a más államok felé történő terelése, addig az európai értékrendnek megfelelő kerítés beléptető kapukhoz és befogadó állomásokhoz tereli a menedéket kérőket. Ez az ENSZ és az  EU normáival összhangban álló, humánus eljárás, míg Orbán Viktor álláspontja nincs összhangban az általa előszeretettel hivatkozott keresztény értékrenddel sem. A csúcstalálkozó zárónyilatkozata egyértelműen kimondja, hogy maradéktalanul végre kell hajtani a tavaly hozott két döntést, azaz a Görögországban és Olaszországban tartózkodó negyvenezer menekült önként vállalt befogadását valamint  az Európába érkezettek közül százhúszezer menekült kötelező kvóták szerinti áttelepítését, amiből Magyarországra 1249  menekült esne. Orbán Viktor, aki Robert Fico szlovák kormányfővel együtt a kötelező kvóták ellen tiltakozva az Európai Bírósághoz fordult, a zárónyilatkozat elfogadásakor semmiféle ellenvetést nem tett.

Orbán Viktor szokása szerint a menekült ügyben is saját győzelmét hirdette ki. Azt állítja, hogy a tagállamok vezetői lényegében az ő kezdettől hangoztatott álláspontját tették magukévá. Szerinte ezzel összhangban értettek egyet az Unió külső határainak megvédésével, amit soha, egyetlen tagállam sem kérdőjelezett meg. Az sem igaz, hogy „most mindenki kerítést épít, megállít és visszafordít”. A valóság az, amit a szomszédos Ausztriánál is láthatunk, hogy a kerítés nem megakadályozza, hanem csak tereli a belépést, lehetőséget adva a regisztrációra, a kérelmek igazságos elbírálására, a menekültek befogadására vagy továbbengedésére illetve a gazdasági bevándorlók, és csak azok visszafordítására.

 Orbán Viktor változatlanul az általa korábban pávatáncnak nevezett félrevezetésre épít. Azt hiszi, hogy lehet mást mondani Brüsszelben és Budapesten, lehet mást mondani és mást cselekedni. Ezzel nem szolgálja, hanem veszélyezteti nemzeti érdekeinket és az európai integráció jövőjét.

A magyar kormánypárti sajtó büszke arra, hogy Orbán Viktor a nemzetközi sajtóban az egyik legtöbbet szereplő európai politikus. Ha azt is megnéznék, hogy milyen jelzőkkel minősítik, kikhez hasonlítják Őt, rájönnének hogy nem a büszkeségre, hanem a szégyenkezésre lenne okuk.


 

Kapcsolódó párttagok