„Ma különösen nagy a felelősségünk, hogy megvédjük a demokráciát”

A Magyar Szocialista Párt – ahogy megalakulása óta mindig – Nagy Imre szülővárosában, Kaposváron emlékezett azokra, akik 1956-ban egy szabad és élhető Magyarországért vívták elkeseredett harcukat.

Ünnepi beszédében Gőgös Zoltán elnökhelyettes kiemelte, hogy 1956 hősei nem a mostanihoz hasonlító Magyarországot akartak. Nagy Imre, Göncz Árpád nem a Horthy-rendszert és a vidéki cselédséget akarták visszahozni. Mint mondta, a mai hatalom nem Magyarországot építi, hanem Fideszországot, vagy, ahogy már a köznyelv is hívja: Orbánisztánt. Egy olyan országot, ahol övék minden trafik, minden föld, minden állami megbízás.

A politikus hangsúlyozta, hogy Nagy Imre soha nem tagadta meg hitét, inkább meghalt, de végig kitartott elvei mellett, nem kért kegyelmet a diktatúra vezetőitől. A jelenlegi hatalomról úgy vélekedett, hogy az sárba tiporja a rendszerváltás eredményeit, csak hivatkozni szeret ’56-ra, de valójában megtagadja a magyar forradalom összes eszméjét, ezzel meggyalázza Nagy Imre emlékét is.

Felhívta a figyelmet arra, hogy 1956 küzdelme addig nem ér véget, amíg el nem érjük azt, amiért annak idején az elődeink harcoltak: egy szabad, demokratikus Magyarországot. Ezért ma különösen nagy felelősségünk, hogy megvédjük a demokráciát, hogy teljes energiával küzdjünk a lopakodó diktatúrával szemben – jelentette ki, hozzátéve, hogy csak egy erős baloldali erő képes a rossz folyamatokat visszafordítani, a nyilvánvaló országrombolást megállítani.

Gőgös Zoltán Nagy Imre mellett megemlékezett egy másik ’56-os hősről, a nemrég elhunyt Göncz Árpádról is.

Harangozó Gábor, az MSZP Somogy megyei elnöke rámutatott, hogy emlékeznünk kell a hétköznapi emberekre is: pesti munkásokra, somogyi hazafiakra, akik kiálltak magukért, a közösségükért, kiálltak az igazukért, belső értékeikért, a vágyott és megérdemelt európaiságukért. Mint mondta, nem csak tiszteletünket kell lerónunk előttük, hanem követnünk kell a példájukat is. Ma egy olyan országban élünk, ahol a hatalom birtokosai a félelemre és a megalkuvásra építik rendszerüket – mondta.

1956 egyik nagy tanulságaként azt jelölte meg, hogy választani mindig lehet: nem kell elfogadnunk, hogy fenyegetik azt, aki kimondja az igazságot. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a héten Siófokon azért idéztek be, és rabosítottak gyanúsítottként embereket, mert megosztottak egy siófoki fideszes korrupcióról szóló Facebook-bejegyzést. Mint mondta, ez éppen mintha azért vitték volna be őket, mert valamiről beszélgettek.

Hát nem pont ez az a rendszer, ami ellen az emberek ’56-ban fellázadtak? – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy a hatalom akkor is, most is manipulált, megfélemlített és uszított; magának akart és akar mindent; és akkor is egy keleti nagyhatalomhoz dörgölődzött, ugyanúgy, mint most.

Harangozó Gábor a menekült-válság példájával mutatott rá arra, hogy a kormány a gyűlöletkeltés, a megbélyegzés, a félelemkeltés eszközeivel „elviselhetetlen korrupcióját, gazemberségét” leplezi.

Pintér Attila kaposvári pártelnök arról beszélt, hogy kormány politikája megpróbálja tudatosan Nagy Imrét és az 56-os forradalmat szétválasztani. Mint mondta, ezt az is alátámasztja, hogy a Kossuth Rádió nem adja le a Rainer M. Jánossal, az 1956-os Intézet igazgatójával készített interjút, mert a szerkesztők szerint nem kell a „nagyimrés-raineres narratíva”!

Hisszük, hogy a mártír miniszterelnök, Kaposvár szülötte, XX. századi történelmünk talán legnagyobb alakja. Egy olyan személy, akire megosztottság nélkül egyformán lehetünk büszkék, függetlenül attól, hogy a politika melyik oldalán állunk – jelentette ki, hozzátéve, hogy a Nagy Imre-szobornál összegyűltek akarata közös: Nagy Imre az összetartozás, a szabadság szimbóluma!

Az ünnepség előtt a résztvevők a Nagy Imre Társaság Somogy megyei képviselőivel közösen megkoszorúzták a Nagy Imre szülőházán elhelyezett emléktáblát, a megemlékezés záróaktusaként pedig az egykori miniszterelnök szobrát.