2012. március 22. 10:02

Miért bűnhődik Magyarország?

A magyar közvélemény aggodalommal figyeli az Orbán-kormány és az uniós intézmények közötti éles szóváltásokat, a vizsgálatokat és eljárásokat. Az aggodalom jogos. Az Orbán-kormány politikáját elmarasztaló uniós döntések ugyanis végső soron az embereket sújtják. A Magyarország iránti nemzetközi bizalom megingása megdrágítja a hiteleket, elriasztja a befektetőket. Mindez rontja a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés esélyeit, az emberek nagy többségének életfeltételeit.

Az Európai Parlament immár három alkalommal fogadott el az Orbán-kormányt elmarasztaló állásfoglalást. Bírálták a Médiatörvényt, az Alaptörvényt, a demokrácia, a jogállam lerombolását, összességében az Európai Unió értékrendjének és normáinak megsértését. Hasonló véleményt fogalmazott meg a 47 tagállamot magába foglaló Európa Tanács és annak tekintélyes alkotmányjogászokból álló tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság, továbbá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Bírálták a kormányt az amerikai, és nyugat-európai vezető politikusok, valamint a nemzetközi média legrangosabb orgánumai is.

Felmerül a kérdés: vajon nemzetközi összeesküvés áldozata lett hazánk, vagy jogosak a kilátásba helyezett szankciók?

Érdemes felidézni, hogy nem az Európai Unió ösztönözte Magyarországot a csatlakozásra. Az Antall-kormány nyújtotta be a kérelmet, a Horn-kormány kezdte meg a tárgyalásokat, azokat az első Orbán-kormány folytatta és a Medgyessy-kormány fejezte be. A csatlakozást nem csak a parlament hagyta jóvá, hanem több mint 82%-nyi igennel népszavazás is megerősítette. A folyamat lényegét az uniós értékrend, a normák és szabályok elfogadása, a magyar jogrend ezekhez történő hozzáigazítása jelentette.

A tagság számos előnnyel, köztük a felzárkózásunkat segítő támogatásokkal jár. 2006-2013 között ez több mint 8 ezer milliárd forintot tesz ki. Vannak olyan vélemények, hogy adják ide a pénzt, ami jár nekünk és azután hagyjanak békén. A pénz azonban nem történelmi érdemeink jutalma és nem is sérelmeink kárpótlása. A tagsággal jár, akárcsak az értékrend, a normák, a szabályok kötelező tiszteletben tartása. Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy „Brüsszel nekünk nem főnökünk”, nem szólhat bele a dolgainkba, akkor az európai integráció több mint félévszázados alapját kérdőjelezi meg.

Az Európai Unió értékközösség is. Tagállamait a demokrácia, a jogállam, az ennek megőrzését biztosító fékek és ellensúlyok működése különbözteti meg a tekintélyuralmi rendszerektől. Az Európai Bizottság kötelessége, hogy az értékrendet és a normákat sértő tagállami magatartás ellen fellépjen, ha kell büntető szankciókat kezdeményezzen.

Hazánk ellen nemrég a túl magas államháztartási hiány miatt merült fel 140 milliárd forintnyi, felzárkózásunkat szolgáló uniós támogatás visszatartása. A Kormány azzal érvel, hogy Magyarország a tavalyi évet 3%-nál kisebb hiánnyal zárta. E igaz, de ezt nem szerkezeti reformokkal, hanem egyszeri intézkedésekkel, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások kisajátításával, válságadók kivetésével sikerült elérni. Ezek azonban 2013-ban már nem ismételhetőek. A Pénzügyminiszteri Tanács (ECOFIN) 3 hónapot adott a magyar kormánynak arra, hogy bemutassa azokat a szerkezeti változtatásokat, amelyek 2013-ban és azt követően is 3% alatt tartják a hiányt. Ha ezt megteszi, leállítják az eljárást. Ehhez mintegy 140 milliárd forintnyi kiigazítás szükséges, ami könnyen teljesíthető. Elég lenne az évi 500 milliárd forint bevételkiesést okozó, ráadásul igazságtalan egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer visszavonása. Három más kérdésben is kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság, de továbbiak is várhatóak, hiszen közel 10 ügyben folyik vizsgálódás.

Az Orbán-kormány magatartása valamennyi ügyben ugyanazt a forgatókönyvet követi. Első reagálásként megkérdőjelezi az eljárás jogosságát. Azután egy-egy részletkérdésben megegyezési készséget hangoztat. Ígéreteket tesz, ám ezeket nem teljesíti. Brüsszelben rendszeresen szóvá teszik a „kettős beszédet” is, azt, hogy Orbán Viktor és politikustársai egyik nap megegyezési szándékukat hangoztatják, másnap viszont durva sértéseket zúdítanak az uniós tisztségviselőkre. Mindez megkérdőjelezi a kormány szavahihetőségét.  Öt évig voltam az Európai Bizottság tagja, de egyetlen tagállam részéről sem tapasztaltam ilyen magatartást.

Ez az öntelt, provokatív viselkedés nagymértékben gyengíti a magyar tárgyalási pozíciókat. Ez azért is káros, mert a szabályok szerint az Európai Bizottság egyetértése nélkül a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) nem fog tárgyalást kezdeni a magyar hiteligényről. Akkor pedig Magyarország számára csak a nemzetközi pénzpiacról történő finanszírozás marad, kétszer akkora költséggel, mint az IMF-hitel.

Gondolhatja-e bárki is, hogy a durva sértésekkel tarkított „szabadságharc” Magyarország, a magyar emberek érdekeit szolgálja. Az sem feltételezhető, hogy Magyarország egy nemzetközi baloldali összeesküvés áldozata. Annál inkább sem, mert az Európai Bizottság a legkeményebb kritikusai Barroso elnök, Viviane Redding és Olli Rehn alelnökök jobboldali, néppárti politikusok. Az Európai Parlamentben is a jobboldal van többségben.

Amikor Orbán Viktor azt hangoztatja, hogy „nem leszünk gyarmat”, vagy „nem tűrjük el az idegen beavatkozást” akkor saját egyeduralmának erősítése érdekében gátlástalanul épít a magyar történelem tragikus időszakaiból táplálkozó, de ma már indokolatlan előítéletekre, érzelmekre.

Magyarország Orbán Viktor politikája miatt bűnhődik, a magyar embereket saját miniszterelnökük bünteti. Nem ő védi hazánkat az európai intézményektől, hanem azok próbálják védeni Magyarországot tőle. Kormányfőként nem szolgálja, hanem veszélyezteti a nemzeti érdekeket.

Kovács László,
az Európai Bizottság volt tagja