Miért herélték ki az adóhatóságot?

Magyarország sokkal jobban is teljesíthetne, ha hagynák. Ha nem szívnák el forrásait a hatalomhoz ezer szállal kötődő oligarchák. Ha a tűz közelében lévők nem nyúlnák le maffiamódszerekkel az Európai Unióból érkező euro milliárdokat. Nem az ellenzék, hanem az ország érdeke, hogy érdemi vizsgálat induljon a nemzetinek egyelőre csak csúfolt adó- és vámhivatalnál, ahol a belső körökből származó gyanú szerint évek óta tűrik a magyar családok szervezett kifosztását. Ha nem saját oligarcháinak érdekeit, hanem az ország fejlődését tekinti, a Fidesz sem juthat más álláspontra, mint hogy azonnali és teljes körű ügyészségi-rendőrségi nyomozásra, illetve az Országgyűlés rendkívüli bizottságában lefolytatandó politikai vizsgálatra van szükség.

Ha a tizede igaz annak, amit Horváth András – mellesleg, mint a csütörtöki HVG megírta, 1990 és 1994 között a Fidesz X. kerületi önkormányzati képviselője – az Országházban a nyilvánosság elé tárt, abból a pénzből meg lehetne oldani a teljes magyar felsőoktatás vagy az egészségügy összes pénzügyi problémáját. Ha a fele igaz, akkor mindkettőét és még hozzá lehetne venni a pedagógusok valódi életpályamodelljének bevezetését. Ha minden, az ezermilliárd forintos végösszeg is igaznak bizonyulna, akkor a költségvetésbe befolyó pluszpénzből végre futná érdemi munkahelyteremtésre és az életszínvonalat javító intézkedésekre. Talán még egy-két modern futballpályát is megengedhetne magának az ország, hátha egyszer tényleg lesz benne arra érdemes csapat is.

Egyelőre azonban mindez csak vágyálom, mert az emberek szempontjából Orbán Viktor pocsékul teljesít. Az atlatszo.hu vetette fel, hogy a 2010-es választások után nem csak átkeresztelték, de át is szervezték az APEH-et: leépítették, ellehetetlenítették, majd 2012-re meg is szüntették a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságát. Ezzel végzetesen meggyengítették a szervezet operatív ellenőrző képességét, megfosztották az országot attól a haszontól, amelyet az addig ott dolgozó több száz szakember hajtott azzal, hogy behajtották a vállalkozásoktól a közös kasszánkat illető adókat. A pénz ehelyett ismeretlen zsebekbe vándorolt. Már nem az a kérdés, hogy melyik fideszes politikus mikor szerzett tudomást a gyanúról, még csak nem is az, hogy miért maradtak tétlenek, amikor emberi, politikusi és állampolgári kötelességük lett volna az azonnali határozott cselekvés. A kérdés most már az, hogy kinek a döntése alapján herélték ki az adóhatóságot! Az sem mellékes, hogy milyen számítások, háttértanulmányok születtek ebben az egész ország sorsát befolyásoló ügyben. Nem csak a mostani, hanem a következő nemzedékeknek is tartozunk azzal, hogy feltárjuk és megszüntetjük a magyarok előrejutását fékező mechanizmusokat.

Ebből a szempontból mindegy, hogy a szocialisták kezdetben hezitáltak, vajon nem tűnnek-e szélsőjobboldali erők szövetségesének, ha aláírásukkal is támogatják egy vizsgálóbizottság felállítását. Amennyiben a demokratikus ellenzék meg tudja szerezni a független képviselők zömének támogatását, akkor a szélsőségesek nélkül is kezdeményezni tudja a vizsgálatot. Ám nem vagyunk naivak, egy ilyen vizsgálóbizottság sem tárhatja fel az igazságot a kormánypárt együttműködése nélkül. Mivel ebben az országban minden hatalom a Fidesz, ezen belül Orbán Viktor kezében összpontosul, övé az abszolút felelősség is. Neki kell lépnie ahhoz, hogy udvari ügyészsége végre megmozdítsa az ülepét. Neki kell eldöntenie, hogy a terrorelhárítás ürügyén létrehozott magánrendőrsége végre egyszer az ország és nem csak a felcsúti futballakadémia alapítója érdekében tegyen valamit. Ha a Silvio Berlusconiról szóló híreket olvassa, talán megérti, hogy neki is ez az érdeke.

Miközben a kormány nagy kegyesen tíz-húsz százalékot enged a gáz árából, egyre nyilvánvalóbb, hogy az egekbe emelt adókon keresztül az egyszerű emberek finanszírozzák Orbán Viktornak a multikkal kötött különmegállapodásait. A protokollfotókon mindenki elégedetten vigyorog, nyilván minden szereplő megkapja azt, amit az ilyen alkuktól elvár, csak éppen a munkavállalók, az egyszerű emberek boldogulnak mind nehezebben. Most már az is világos, miért buzdítja körleveleiben egyik-másik magyar nagyvállalkozó a Békemeneten való részvételre a kiszolgáltatott helyzetben lévő alkalmazottait: mert pénzügyileg érdekelt a jelenlegi rezsimben. Azt szeretné, hogy a tömegek akaratának tűnjön az, ami pedig maroknyi ember önző érdeke.

A tömegek akarata azonban, ebben egészen biztos vagyok, egészen más. Már csak 18 hét, 126 nap van hátra a választásokig. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy a rezsim ne követhessen el tömeges csalást, illetve ha a Magyar Szocialista Párt legszorosabb szövetségesével, az Együtt-PM-mel el tudja juttatni az emberekhez az igazságot jelenlegi szomorú állapotunk okairól és a kiutat jelentő javaslatainkról, akkor áprilisban Magyarországon kormányváltás lesz. Utána pedig új kezdet következik. Egy nyugodt, felvilágosult, modern, építkező, egyről-kettőre jutó ország visszatér oda, ahová mindig is tartozni akart: Európába. Végre nem a tömeges áfacsalás, nem a hőzöngő Európa-ellenes retorika, hanem megint a kiegyensúlyozott fejlődésünk kapcsán leszünk benne a világsajtóban. Ez mindannyiunk érdeke, azoké is, akik 2010-ben a Fideszre szavaztak.