Népszava
2012. augusztus 13. 08:41

Orbán és a populizmus

A populizmus olyan politikai gyakorlat, amely jól hangzó, de hamis jelszavakkal szerez olcsó és kétes népszerűséget. Azoknak az eszköze, akik számára mindennél fontosabb a hatalom megszerzése, illetve megtartása.

Veszélyesebb és hatékonyabb, mint a hazugság, ami előbb vagy utóbb mindig lelepleződik. Ez lett a sorsa például a Fidesz hangzatos választási ígéreteinek, amelyek valóra váltását nyilván egy percig sem gondolták komolyan.

A populizmust nehezebb leleplezni, mint a hazugságot, mert az emberek hiányos ismereteire épít. A legbonyolultabb problémákra is nagyon egyszerűnek tűnő megoldásokat javasol. Nem az értelemre, hanem az érzelmekre hat.

Nélkülözhetetlen eleme a lelkesítő célok elérését akadályozó ellenség megjelölése is. Orbán Viktor populizmusa a magyar történelem dicső és tragikus fejezeteiből indul ki. Saját - egész magatartását meghatározó - küldetéstudatát a Kárpát-medencében hont foglalt magyarság történelmi küldetésének állítja be. Tudatosan épít a magyarság szabadságszeretetére és a sorsát gyakran megkeserítő idegen uralom miatti idegenellenességére. Ezért állítja be Magyarország szabadságát korlátozó gyarmatosító törekvésnek azt, ha az Európai Unió intézményei számon kérik a Fidesz-KDNP kormányon a közös értékrend, a normák és szabályok tiszteletben tartását. Csakhogy míg a tatárok, a törökök, a Habsburgok, a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió erőszakkal igázták le Magyarországot és tették hosszabb-rövidebb ideig saját birodalmuk részévé, addig az Európai Unióhoz önként csatlakoztunk. A közös értékrend és szabályok elfogadását 2003. tavaszán népszavazás erősítette meg.

Orbán Viktor igazi populista módjára könnyedén átsiklik azon a képtelenségen, hogy Magyarország, az EU tagjaként ily módon egyszerre gyarmatosító és gyarmat, így az általa meghirdetett szabadságharcot saját maga ellen is vívja.

A valóságban persze az Európai Unió és Magyarország viszonya nem két hadviselő fél viszonya, amiben Orbán Viktor nemrég ki is hirdette Magyarország győzelmét, hanem egy 27 tagból álló, azonos értékrendet valló és egységes szabályok alapján működő közösség és egyik tagállamának viszonya. Ebben fel sem vetődhet a győzelem, illetve vereség kérdése. A tény ráadásul az, hogy az elmúlt több mint két évben minden vitát kiváltó kérdésben végül a közös normákat és szabályokat megszegő magyar kormánynak kellett meghátrálnia. Az sem felel meg a valóságnak, hogy az unió egyre több tagországa bennünket irigyel és a mi "unortodox" megoldásainkat másolja.

Hazánkban bizonyára sokaknak tetszik, amikor a miniszterelnök azzal érvel, hogy senki sem szólhat bele a dolgainkba. Ilyenkor figyelmen kívül hagyja azt, hogy a hazánk fejlődését elősegítő, mással nem pótolható előnyökkel járó uniós tagság természetesen kötelezettségekkel is jár. A gyakran hallható "adják ide a pénzt, ami jár nekünk és azután hagyjanak minket békén" elképzelés megvalósíthatatlan.
A közös célok és szabályok ráadásul egybeesnek Magyarország tényleges nemzeti érdekeivel, az állampolgárok döntő többségének a javát szolgálják. Az persze kétségtelen, hogy akadályát képezik Orbán Viktor és köre egyeduralmi törekvései érvényesülésének, mert védik a demokráciát, a jogállamiságot, a sajtószabadságot. Akadályozzák azt is, hogy a magyar gazdaságpolitika a lakosság legjobban élő 10-15 százalékát tegye még vagyonosabbá, a 85-90 százalék nehezebben élő rovására.

Kétségkívül tetszetős és nem is alaptalan az az érv, hogy a válság miatt megnövekedett terhek elviselésében részt kell vegyenek a Magyarországon tevékenykedő nagy nemzetközi cégek is. Ám, ha a különadók önkényesen megszabott mértéke veszteségessé teszi például a bankokat, akkor minimálisra szűkül a hitelnyújtás, ennek következtében leállnak a beruházások, növekedés helyett csökken a gazdaság teljesítménye és nem új munkahelyek jönnek létre, hanem a jelenlegiek egy része is megszűnik. Ezért félrevezető, igazi populista állítás az, hogy az Európai Unió a bankokat, míg a magyar kormány a munkahelyeket védi.
Ha Orbán Viktor kormányfőként valóban Magyarország nemzeti érdekeit kívánja szolgálni, akkor fel kell adnia a populizmust. Vétkes felelőtlenség kihasználnia a történelmi okokkal összefüggő, de a mai viszonyok között az országot tévútra vezető nézeteket, érzelmeket. Feladata ezek cáfolatára, visszaszorítására kell törekednie.
Ráadásul a populizmus szükségképpen együtt jár a káros hatású kettős beszéddel. Az uniós értékrenddel és szabályokkal történő szembefordulás, a hazai használatra szánt harcias kijelentések, az uniós intézmények és politikusok sértegetése ugyanis hiteltelenítik Orbán Viktor és kormánya békülékenynek szánt brüsszeli megnyilatkozásait, megegyezési szándékát.

Az Európai Bizottsággal és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folyó hitelfelvételi tárgyalások fejleményei, az értelmetlen magyar erőfitogtatás, a nemzetközi szervezetek feltételeinek elutasítása, illetve vonakodó teljesítése miatt elhúzódó tárgyaláskezdés, a végre megkezdődött tárgyalásokat veszélyeztető újabb magyar döntések már eddig is százmilliárdokban mérhető veszteséget okoztak a magyar költségvetésnek. A felelősségérzet teljes hiányát mutatja, hogy Orbán Viktor mindezzel még el is dicsekedett a "pávatánc" címmel elhíresült és Európa szerte negatívan fogadott beszédében. Magyar kormányfőhöz jobban illene a csárdás, ahol a partnerek egymás szemébe néznek és egymással összhangban teszik meg a lépéseket.

Kovács László volt külügyminiszter /

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=576409