www.mesterhazyattila.hu
2012. szeptember 09. 10:21

Orbán lenullázta magát

"Mindenkinek állampolgári joga hülyének lenni" - mondta cinikusan Simicska Lajos a Kaya Ibrahim-ügy idején, valós magyarázat helyett. Mára ez külpolitikai doktrínává vált: a magyar külügyi vezetés büszkén hirdeti önmagáról, hogy tájékozatlan, ügyetlen, buta volt az azeri baltás gyilkos ügyében. A fülkeforradalmárok legfőbb "érve", hogy lúzerré tették Magyarországot, hagyták, hogy az azeri elnök az orruknál fogva vezesse őket. Ezzel mentegetőznek egy világbotrány közepén.

Persze, nem hiszem, hogy bárki elhinné ezt a szánalmas magyarázkodást, hiszen minden jel arra mutat: Orbán Viktor egy kétes üzlet kedvéért tette kockára a magyarok jó hírét. Az viszont sajnos igaz, hogy vesztessé váltunk. A miniszterelnök teljesen feleslegesen, az erőviszonyokat abszolút tévesen felmérve vitte bele az országot egy olyan diplomáciai konfliktusba, amit percek alatt KO-val vesztettünk el.

Súlyos következményei lehetnek annak is, ami az IMF-tárgyalások kapcsán történik. A kormányfő előbb azt terjesztette el, hogy a Valutaalap teljesíthetetlen követelésekkel állt elő, majd közölte, hogy ő bátran ellenáll majd. Sajnos a miniszterelnök már megint hazudott. Egész egyszerűen nem létezik az a követeléslista, amire hivatkozott. Átlátszó taktikázásról van szó: Orbán úgy tesz, mintha a megszorítás, amit végrehajt, külső nyomásra történne, s mintha ő védené meg a magyar embereket a még nagyobb bajtól. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. Az adókat emelő, az inflációt fokozó, a gazdaságot recesszióba rántó, a szegénységet mélyítő, a rokkant-, özvegyi és korengedményes nyugdíjakat megszüntető, az egészségügyi költségvetést megrövidítő Orbán taszítja a mélybe az országot. Nem az IMF a hibás, hanem a miniszterelnök. A miniszterelnök nem védi meg az embereket - tőle kellene megvédeni az embereket.

Az elmúlt két és fél évben Orbán Viktor a teljes kormányzati struktúrát maga alá gyűrte. Nem ad teret semmiféle szakmai kompetenciának. Martonyi János helyett a miniszterelnök kifutófiúja, Szijjártó Péter képviseli az országot külföldön. Varga Mihály helyett Orbán és Matolcsy hagymázas gazdasági elgondolásai határozzák meg az IMF-tárgyalások menetét. A világméretűvé duzzasztott szabadságharc, a harmincéves háború ködös látomása, a világ átrendezéséről szőtt felcsúti álmok bűvkörében élő Orbán nem hallgat a jó szóra, a józan figyelmeztetésekre. A miniszterelnök szerelmes saját hatalmába, amelynek nincs ellensúlya saját kormányában, saját pártjában. Egyre inkább elhiszi, hogy ez a hatalom kiterjed már-már az egész bolygóra, ám valójában Orbán lenullázta magát a világban.



A miniszterelnök valaha konfrontatív és céltudatos politikus volt. Ezt akkor is el kell ismerni, ha céljaival korábban sem értettem egyet. Mára azonban konfliktuskeresővé és akarnokká vált. Önmagáért szereti a harcot, megállás nélkül generálja a politikai háborút, szánt szándékkal teremt zavaros helyzeteket, hogy aztán a zavarosban halásszon. Sportból oszt meg bármilyen közösséget, hogy aztán valamelyik tábort a másik ellen vezethesse. Nem érdeklik az elszenvedett áldozatok - hiszen ő nem hoz semmilyen áldozatot, arra ott van neki egy egész ország. Akarnoksága megakadályozza, hogy figyelembe vegyen érveket, segítő szándékot, jó szót, szelíd figyelmeztetést. Nem tiszteli a tudást, csakis az erőben hisz. Beszűkült tudatállapotban politizál, kizárólag aktuális célját látja maga előtt. Képtelen figyelembe venni a befolyásoló körülményeket, nem számol a döntések következményeivel. Azt hiszi, amiről nem vesz tudomást, az nincs is. Orbán Viktor fennen hirdeti: egyedül ő érti a jelenlegi világot, ő áll a változások élvonalában. Számos tévedése között ez a legnagyobb. A világ egészen másképp működik, mint ahogy ő azt gondolja.

Az elmúlt napokban az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem az amerikai Demokrata Párt elnökjelölő konvencióján. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a Magyar Szocialista Pártot számon tartják a fontos politikai tényezők között, amire büszkék lehetünk. A konvención Bill Clinton azzal méltatta Obama elnököt, hogy ő az együttműködés embere, akinek fontosabb a párthovatartozásnál a partnerség. Elsősorban megoldandó ügyekre koncentrál, amelyek előbbre valók, mint a háborúskodás.

Büszke lehet az a politikus, akinek fő erényeként a problémák megoldását és az együttműködést említik. A világ az elmúlt évtizedekben bonyolult, szövevényes, sokrétegű lett. Rendkívül fontos a verseny, de minden sikeres modell a partnerségre épül. Partnerségre országon belül és országok között. Fontos megfogalmaznunk saját érdekeinket, de egy ország közös érdekét sosem diktálhatja egyetlen személy. A nemzeti érdek pedig bizonyosan nem lehet az elszigetelődés. Ebben a világban az lehet igazán szabad, akinek vannak barátai és szövetségesei.

Orbán Viktor alkatilag alkalmatlan ilyen politikára. Kormányzása elmélyítette a hazai gazdaság válságát, a válságtól amúgy is meggyötört középosztály elszegényedését indította be, a már eddig is szegények leszakadása egyre súlyosabb, s immár a nemzetközi elszigetelődéssel is szembe kell néznünk.

Ez a rendszer megérett a leváltásra.

Mesterházy Attila,
MSZP pártelnök-frakcióvezető