Népszava | EP2014 vélemény
2014. május 23. 15:59

Orbán ördögi terve

„Sokszor olyan kudarcokért is Európát szidjuk – akaratlanul is a kormányzat érdekeinek megfelelően –, amelyekért pedig nem az EU, hanem a magyar kormány a felelős. Csak éppen a kormány kommunikációs gépezete a felelősséget ügyesen áthárítja Brüsszelre (...) Hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja; nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben.

Az uniós normák sokszor a kormány féken tartását szolgálják.” Mielőtt a kormányzati kommunikátorok reflexszerűen feljelentő tollat ragadnának, a jobboldali képviselők és bértollnokok pedig brüsszeli támadást vagy öblös hazaárulást kiáltanának, legyen világos: előbbi sorokat Orbán Viktor publikálta alig néhány éve a Magyar Nemzet című lap hasábjain. A Fidesz akkor még ellenzékben lévő elnökének az Európai Unió jövőjéről és benne Magyarország lehetőségeiről szóló dolgozatában további, igencsak tanulságos tételek szerepelnek. Mint például: „olyan Európára van szükségünk, amelyik képes megvédeni polgárainak szabadságjogait, akár saját kormányukkal szemben is”, vagy hogy az Európai Uniónak egységesen és minél hatékonyabban fel kell lépnie a „terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben”.

Utalva az akkoriban aktuális grúziai agresszióra Orbán azt is leszögezi, hogy amennyiben „Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek a leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti.” Miután Orbán Viktortól magától tudjuk, hogy csak a tetteire érdemes figyelni, arra pedig ügyet sem szabad vetni, amit éppen aktuálisan mond – jelen esetben ír –, ezért kedélyesen akár legyinthetnénk is egyet ezen mondatok olvasatán. Sőt, talán elég lenne azzal elintézni a néhány éve még egy erős Brüsszel és - egy rugalmas nemzetállami együttműködés helyett - inkább a formálódó uniós „birodalom” mellett érvelő Orbán Viktor szavait, hogy sajnos egy szélkakas mindig szélkakas marad.

Nem az a baj ugyanis, hogy Orbán Viktor és a Fidesz mit mond, hanem, hogy mindezt pusztán az aktuális személyi és pártérdekeinek megfelelően teszi. Kibic ellenzékiként még Európa megerősítése, az Unió közösségi előnyei és az aktuális baloldali kormány brüsszeli megfékezése mellett érvelt, kormányon pedig pökhendi szabadságharcot hirdet mindezek ellen. Ez a Fidesz kiszámíthatatlan szélkakas politikája: így lett a radikálisan liberális irányból keresztény konzervatív, majd mostanában populista újkommunista. Mikor, éppen mit kívánt az érdek.

Alig néhány nap és Magyarországon is európai választások lesznek. Eldől, hogy kik és milyen arányban képviselhetik hazánkat az egyre erősebb jogosítványokkal rendelkező Európai Parlamentben. A tét azonban nem pusztán az, hogy a baloldali, szociális és szolidáris Európa víziója kap-e többségi mandátumot. Vagy, hogy ki tudja erősebb érdekérvényesítéssel kijárni a szabad pálinkafőzés adómentességét. Ez is fontos és nem lebecsülendő kérdés. A tét azonban most sokkal inkább az, hogy felkúszik-e a dobogó második fokára a szélsőjobboldal és ezzel kikerül-e a pont az orbáni terv végére.

Ne legyen kétsége senkinek: a Fidesz elnöke által meghirdetett centrális erőtér kiépítése valójában a szélsőjobboldal felemelésével és a szociáldemokrata tömb hosszú távú megrogyasztásával lesz teljes. A baloldal válságban van. Saját, megkerülhetetlen és megbocsáthatatlan hibái mellett elsősorban az okozta a válságát, hogy a világgazdasági krízis által felerősített szociális kérdésekre megfelelő válaszokat nem mert, vagy képességei okán nem tudott, veszélyes és demagóg válaszokat pedig – egyébként helyesen – nem akart adni. Szemben azokkal, akik most oligarchikus putyini birodalmat húznak fel, vagy egyik kezükkel uniós zászlót égetnek, míg a másikkal uniós költségtérítést vesznek fel.

A baloldalnak és benne a megkerülhetetlen erőként megjelenő MSZP-nek van és lesz dolga megtalálni saját válaszait és újragondolni mindent: közösséget, struktúrát, tartalmat és formát. Ez nem személyi, pontosabban egyáltalán nem 'csak' személyi kérdés. Sokkal több annál. Mindezt azonban határozottan, megalkuvást nem engedve, de higgadtan kell majd megtenni. Orbán ördögi tervét követjük ugyanis, ha nem az aktuális kihívást és az azon való megfelelést tartjuk szem előtt. Több van veszendőben, mint látszik. A május 25-i választás eldönti, hogy Európa folytatja-e a jobboldali megszorítások politikáját vagy egy szolidárisabb világ felé fordul.

Eldől, hogy a régió előtt álló kihívásokra milyen összetételű törvényhozás adja meg a megfelelő válaszokat, hogy ebben milyen súllyal vehetnek részt szélkakasok, eu-szkeptikusok, uniós zászlót égetők, fasisztoid szélsőjobboldaliak. És eldől, hogy hagyjuk-e lezárulni Orbán Viktor ördögi tervét azzal, hogy engedjük a Jobbikot kihívó pozícióba emelkedni. Mert onnan már csak egyetlen lépés és a Fidesz elnöke a szélsőjobboldal egyetlen hitelesnek gondolt feltartóztatójának hamis szerepében fog pózolni.

Hazug és cinikus módon, mert közben emlékművet emel, skinhead-múltját soha meg nem bánó politikust emel állami vezetővé, megtűr és támogat. És innen már lépni sem kell, és a baloldali törzsközönség maradványa is átsorol, meghajol majd a centrális erőtér előtt, mert azt fogja hinni: tényleg csak Orbán tud gátat szabni a fenyegető radikalizmusnak. Ez az ördögi terv. És Orbánt emellett az európai érdekérvényesítés, a nemzet valódi egysége és kiegyezése, a szociális válságba jutott vidék felemelése, a gyermekéhezés mielőbbi megszüntetése, az esély nélkül maradt közmunkások, a külföldön boldogulást kereső fiatalok nem érdeklik. Neki a centrális erőtér beteljesítése a lényeg. Május 25-én, az európai parlamenti választáson erről is dönteni fogunk.

Arra kérek mindenkit, hogy ne maradjon otthon! Ne hagyjon másokat dönteni! Bár számos barátom van a versengő baloldalon - akikkel a jövőt illető közös gondolkodásnak helye kell legyen -, mégsem tagadhatom el, hogy Orbán ördögi tervét valósítja meg, aki most nem az MSZP-re adja szavazatát. Ha csak kicsi esélye is van annak, hogy a kisebb pártokra leadott voksok elvesznek és az végül a szélsőségeket erősítheti, akkor csak egyetlen bölcs döntés van: az egyes listára, a szocialistára szavazni! Mert vitathatatlan, hogy a Jobbikot csak a szocialista párt győzheti le az EP-választáson.

Csak az egyes lista tud erősebb lenni a szélsőjobboldalnál. Én arra tettem hitet, hogy tizenkét év országgyűlési képviselőség, több ciklusnyi állami vezetői munka után az Európai Parlamentbe juttatom el a magyar emberek szavát. Megalkuvást nem tűrve fogok küzdeni minden olyan kérdésben, amelyben a választók eredményeket várnak el. Mert az Európai Unió egy olyan értékközösség, amelyben a polgárok az elsők. Amely – mint az Orbán Viktortól tudjuk –, ha közös normák mentén még saját kormányától is megóvja a nemzetet, ha kell. A szocialisták ezt akarják: megújuló Európát, biztonságot mindenkinek! Mindannyiunknak tenni kell érte, hogy ez így is legyen!

Ujhelyi István, az MSZP európai képviselőjelöltje