mesterhazy.hu
2012. szeptember 02. 08:54

Orbán Viktor szégyent hozott hazánkra

Mesterházy Attila írása a héten.

Gyilkost segített szabadsághoz a magyar kormány. Nyolc évvel ezelőtt egy örmény katonát gyilkolt meg Budapesten Ramil Safarov azeri állampolgár. Őt adta ki pénteken a magyar kormány Azerbajdzsánnak, ahol Safarovot nem csak hogy kegyelemben részesítették, de még őrnaggyá is léptették elő az azeri hadseregben.
 
A magyar kormány azt állítja, nem tudta, hogy Safarovot szabadlábra helyezik hazatérését követően. A Fidesz szóvivője szerint az ügyet lezárták, minden a legnagyobb rendben van. Ám a magyar kormány nincs tisztában azzal, mit is cselekedett.

Safarov hazatérését követően ismét fellángolt az azeri-örmény konfliktus, egyes hírek szerint máris lövöldözés volt a két ország határán. Az ott élők élete tehát közvetlen veszélybe kerülhet a magyar kormány döntése nyomán. A térség ügyeiben érdekelt nagyhatalmakkal is diplomáciai problémák adódnak vagy adódhatnak, mert az azeri-örmény konfliktus kiéleződése egyiküknek se érdeke. Örményország pénteken megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Egyetlen magyart sem hagyhat hidegen, hogy Örményországban harag és gyűlölet tárgya lett Magyarország.
 
Azeri kormánykörök nyilvánosságra hozták, hogy Safarov kiadatásáról egy éven át folytak a tárgyalások, ezekben pedig kiemelt szerepet játszott Alijev azeri elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Szintén azeri kormányforrások szerint a megállapodást Orbán idei bakui látogatásakor ütötték nyélbe, amikor a magyar kormány beadta a derekát Safarov ügyében. Feltételeznünk kell, hogy összefüggés lehet Magyarország - egyébként hajmeresztő - azeri kötvénykibocsátása és a Safarov-ügyben létrejött megegyezés között.
 
Mindezek alapján két lehetőség van. Az egyik, hogy Magyarország miniszterelnöke pénzért cserében hozzásegített egy gyilkost a szabadsághoz, vállalva azt is, hogy ezzel egy súlyos diplomáciai vagy akár fegyveres konfliktus okozója lesz. Ez esetben a miniszterelnök  diplomáciai és nemzetbiztonsági kockázattá vált, ezért alkalmatlan arra, hogy Magyarországot külföldön képviselje. A másik lehetőség, hogy Orbán Viktor nem tudta, hogy az azeriek szemében Safarov nemzeti hős, nem tudta, hogy szabadon fogják engedni, nem tudta, hogy ezzel olajat önt az azeri-örmény konfliktus tüzére, valamint nem tudta, hogy ezzel a közép-ázsiai térség erőegyensúlyát is megbillenti. Ebben az esetben a miniszterelnöknek haladéktalanul menesztenie kell az igazságügyi és a külügyminisztert, mert nem tájékoztatták megfelelően a lépés következményeiről és veszélyeiről.

Szembe kell néznünk azzal, hogy Magyarország drámai tekintélyvesztésen ment keresztül 24 óra leforgása alatt. Egyedül Azerbajdzsán áll mellettünk ebben az ügyben, senki más. Orbán Viktornak ebben személyes felelőssége van, akár tisztában volt a következményekkel, akár nem.
 
A kormánynak kötelessége tájékoztatnia a közvéleményt és az országgyűlést a  Safarov kiadatása körüli kérdésekről: a kiadatás indokáról, az azeri féllel folytatott tárgyalásokról és a megkötött alkuról, az előállt súlyos diplomáciai helyzet kezeléséről, a lehetséges kárenyhítésről. Mivel az ügy számos szempontot vet fel, ezért az MSZP parlamenti képviselői egyidejűleg kezdeményezik az alkotmányügyi, a külügyi és a nemzetbiztonsági bizottság összehívását.
 
Orbán Viktor miniszterelnök maga sem térhet ki a kérdések elől. Vállalnia kell a felelősséget azért, hogy döntésével szégyent hozott Magyarországra.