Ötszázötven órával Orbán beszéde után

EP-képviselői nyíltlevél-sorozat Magyarország polgáraihoz

Csendben búcsúztunk a napokban egy csendes szociáldemokratától. Egy valódi államférfitól, sokunk mentorától, az újkori magyar demokrácia elkötelezett őrzőjétől. Kiss Péter határtalan űrt és megannyi elvégzendő feladatot hagyott maga után. Elvégzendő feladatot, amellyel az itt maradt demokraták tartoznak a rendszerváltás eszméjének, tartoznak a szabad Magyarországnak és tartoznak Kiss Péternek, aki mindezt olykor saját magunktól is - óvta és tégláról téglára továbbépítette.

A jelenlegi rezsim vezetője szerint - legalábbis ezt mondta múlt pénteki szokásos rádióinterjújában - Magyarországon a „közjóra” épül a politikai rendszer, amely „demokratikus, még ha nem is liberális” és sokkal jobb eredményeket és lehetőségeket teremt, mint „számos országban a liberális demokrácia”. Orbán valamivel több mint ötszázötven órája mondta el legutóbbi beszédét Tusnádfürdőn, amellyel világossá tette: „illiberális” irányba kormányozza közös országunkat. Egészen pontosan hét napja pedig ígéretet tettem arra, hogy minden héten emlékeztetni fogom a miniszterelnököt, a nemzeti együttműködés hazug rendszerének zászlóvivőit és a rezsim beletörődött fenntartóit is arra: mindaz, amiről a „vezér” beszélt, valójában egy súlyos következményekkel járó, végzetes történelmi hiba. Sőt, annál is több.

A Fidesz elnöke többek között azt mondta Tusnádfürdőn: „több haszna lenne annak, ha most már a rendszerváltást egy lezárt történelmi folyamatnak tekintenénk, tapasztalatok tárházának és nem pedig a jövőről való gondolkodás kiindulópontjának.”  Mondván, a gazdasági válság nyomán épp olyan súlyú folyamatok zajlanak a világban, amelyek egy - a világháborúk utáni időszakhoz mérhető - átrendeződést és újraosztást hozhatnak. Orbán és támogatói ezért szakítanak a rendszerváltás idején még általuk is követett értékekkel. Ezért nem tekintik már kiindulópontnak az akkor vallott elveket. Hatalommegosztás helyett most centralizmus, szabadság helyett most korlátozás, nyitottság helyett most tüskés begubózás, nyugatos demokrácia helyett most putyinokrácia. A Fidesz elnöke és követői úgy vélik - látva az orosz vagy épp a most megválasztott török elnök „egyeduralkodói sikereit” -, hogy ez a filozófia lesz meghatározó és sikeres a következő években. Láthatóan ehhez akarnak elsőként igazodni. Ahogy tették ezt az elmúlt évtizedekben is: mindig úgy fordították köpönyegüket, úgy változtatták értékrendjüket, ahogyan a széljárás megkívánta. Mert nekik nem az értékrend, csak a hatalom volt a fontos.

Orbán Viktor és követői most történelmi hibát vétenek. Egy ország vezetőinek esetében pedig ez a generációk sorsát meghatározó lépés már nem egyszerű hiba, hanem nemzetellenes bűn. Ezt a bűnt nem kisebbíti, a bűn elleni fellépés hiányát pedig nem menti, hogy a rezsim egységes ellenzéke még most formálódik. Ha az erő tavasszal nem is volt feltétlenül a mi oldalunkon, az igazság minden bizonnyal. Hazánk jövője ugyanis csakis egy nyitott, szabad és befogadó közösségben van. A Fidesz pedig ennek ellenkezőjét építi. Egy olyan világot, ahol csak a piramis tetején, a nemzeti együttműködés táplálékláncának csúcsán lehet jól élni, annál lejjebb viszont már csak túlélni. Ez az új állampárti Magyarország. Aki hisz a társadalmi egyenlőségben és - a mai világban már különcségnek ható - szolidaritásban, az nem támogathatja, nem tűrheti, nem engedheti ezt a fajta államfelfogást. Rajtunk múlik.

Én, továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert demokrataként, Kiss Péter szellemiségét követve, ez a dolgom.

Ujhelyi István,
az MSZP alelnöke, európai parlamenti képviselő