2012. június 02. 16:05

Pedagógusnapon – a pedagógustüntetésre

Egy szál virág a csillogó szemű tanítványoktól. Egy mosoly az agyonhajszolt szülőtől, amiért csemetéjét megint egy tanéven keresztül biztonságban, szakavatott pedagógus irányítása mellett tudhatta. Egy kézszorítás a közösséggel összeszokott vezetőtől – évente egyszer ez minden kollégánkat megilletné.

Helyette: tovább romló, bizonytalan életkörülmények, fenyegetéssel terhelt szakmai követelmények, végre nem hajtható köznevelési és szakképzési törvény, be nem váltott, jövőbe vesző életpályamodell-ígéretek – így ”ünnepli” a kormány a nemzet napszámosait.

Hogy mi, pedagógusok pedig tüntetéssel ünnepeljük magunkat? Nem csoda!

A rendszerváltozás óta soha ennyire kiszolgáltatottak, ennyire kilátástalanok és ennyire magukra hagyottak nem voltak még tanártársaink. Milyen tanévet kezdünk szeptemberben? Ki lesz közülünk az az ötödik, akit kitaszítanak az iskolánkból? Meg tudunk felelni majd a hivatásunkból fakadó belső elvárásainknak az ”egész napos” iskolában pénz nélkül, szűkös munkahelyi körülmények mellett, agyonhajszoltan? És tehetetlenül fogjuk majd nézni azokat a tanítványainkat, akiket még gyerekfejjel kiszorítanak az iskola biztonságából? És az állam? Az új fenntartó? Még azt is suttyomban, a megkérdezésünk nélkül készítik elő, ahogy átveszi majd az irányítást, az ellenőrzést, a felügyeletet – és a fegyelmezésünket.

Tüntetünk hát Pedagógusnapon! S míg gyülekezünk, hogy legalább egymás közelségéből erőt merítsünk, magunkban dúdoljuk: ”Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink!”

Boldogabb napokat, magyar pedagógusok!

a Magyar Szocialista Párt Országos Pedagógus Tagozata