Remény és fordulat

Nem elég, hogy a kormány az emberek szemébe hazudik, még a pénzüket is elkölti a hazudozásra. Orbán Viktor szeptember eleje óta úgy tesz, mintha a valutaalap megszorító követeléseivel szemben védelmezné Magyarországot. Holott, hamar kiderült, az általa emlegetett követeléslista nem létezik. A kormány egy saját maga által kreált fantomlistával vitatkozik. Majd aztán nem átall 200 millió forint közpénzt herdálni arra, hogy a saját hazugságát propagálja.

 

 

A felháborodáson túlmenően azt is világosan kell azonban látni, mi motiválja ilyen lépésekre az Orbán-kormányt. A kétségbeesés. A kabinet földtől elrugaszkodott költségvetési számokat erőltetett át a parlamenten a nyár folyamán, amelyeket most módosítani kénytelen. Ismét teljesen felesleges és álságos volt a szabadságharcos indulat. Egyszerűen csak tudomást kellene venni a matematika legegyszerűbb szabályairól, s úgy egyáltalán, a valóságról.
 
Ehelyett a miniszterelnök a Turul hátán ülve repked. A múlt héten bejelentett 400 milliárdos Matolcsy-csomagnak egyes gazdasági elemzők szerint csak a fele teljesülhet. Az egész büdzsé úgy rossz, ahogy van, hiába toldozzák-foltozzák. Ám Orbán a berlini tárgyalásait követően újabb gazdasági akcióprogramokat helyezett kilátásba, és folytatta az össze-vissza beszédet. Egyik mondatában növekedési fordulatról szólt, majd a következőben már azt fejtegette, hogy még évekig nem várható jelentős gazdasági növekedés Magyarországon. Korábban hónapok-évek teltek el két ellentmondó Orbán-nyilatkozat között, később már csak napok. Most elérkeztünk oda, hogy a kormányfő egyazon megszólaláson belül képes önmagának ellentmondani. Pontosan ennyire lehet majd komolyan venni a sokadik gazdasági tervet. A kormányfő azt hiszi, ha sámánná változik, az segít a gondjain. Amerre jár, a "lebeszélés kultúrája" ellen szónokol, ám a ráolvasás nem tömi be a költségvetési lyukat, nem hozza lendületbe a gazdaságot, nem csökkenti az inflációt. Nem fedi el azt sem, hogy elsősorban Orbán felelős e bajokért.
 
Érdemes egyébként észrevenni, a kormány immár arra készíti fel maradék híveit, hogy nem lesz előrelépés. Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár szerint most az a kérdés, miként lehet az átalakulás három-négy évét átvészelni. A Békemenet "spontán" és "civil" kezdeményezői pedig azt választották jelmondatul: "inkább vállaljuk az átmeneti szegénységet, mint az örökös rabigát". Túl azon, hogy ebben megint ott lüktet a Fidesz mániákus háborús logikája, vegyük észre: a Fidesz egész eddig azt mondta, nem lesznek megszorítások, nem romolhat az emberek életszínvonala. Most meg a Fidesz elismeri a szegényedés tényét.
 
Orbán Viktor ezen felül Berlinben támogatást kért Angela Merkeltől ahhoz, hogy Magyarország "ne legyen vesztese" a következő európai uniós költségvetési ciklusnak. Hogy is van ez? A Brüsszellel háborúzó kormánynak mégis kell az uniós pénz és Európa legbefolyásosabb politikusának támogatása? S az hogy van, hogy a fülkeforradalmi rendszer vezére arról beszél: ne legyünk vesztesek? A miniszterelnöknek nem frontokat kellene nyitnia, hanem szövetségeket kellene kötnie Európában, hogy minél többet megőrizhessünk az uniós támogatásokból! Orbán sokat, nagyon sokat rontott a pozícióinkon, amivel legfontosabb fejlesztési forrásainkat veszélyezteti.
 
Ezt az országromboló zűrzavart fel kell számolnunk. Két hét múlva bemutatjuk az MSZP új alternatív gazdaságpolitikai javaslatát, amellyel bizonytani szeretnénk: a fejéről a talpára tudjuk állítani a gazdaságpolitikát. Büszkén mondhatom továbbá, hogy folytatódik a széles körű szakpolitika-alkotási munka az MSZP-ben. Fontos az is, hogy a héten nagy sikerű rendezvényen mutattuk be Miskolcon a közvéleménynek Kelet-Magyarország programunkat.
 
Ezután sem állunk meg. Megyünk előre. A dunaföldvári és soproni időközi választási győzelem reményt adhat az egész országnak. A Fidesz legyőzhető. Ebben, és a demokratikus kormányzás előkészítésében minden demokratikus erővel készek vagyunk együttműködni, tárgyalni, eszmét cserélni. Nekünk nincsenek fenntartásaink. Megtanultuk azt is, hogy a győzelemhez legfőképp jelöltek és szervezettség szükséges, vagyis sok ember együttműködése. Nem egyetlen személyen múlik az ország sorsa, hanem sokunk közös munkáján, de minél többen vagyunk, annál jobb.
 
Az együttműködés ad reményt a változásra, ez hozza majd el a demokratikus fordulatot 2014-ben.