Belföld | szakmunkásképzés interjú oktatás
2013. január 08. 16:17

Sikeres életutak a Székelyben

A Szarvasi 7 című hetilap interjúja Földesi Zoltánnal.

Milyen szakirányt, szakmát tanult az egykori Székelyben/Vajdában?

Géplakatos szakmát szereztem, az akkori 611. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ez volt akkor a neve.

Milyen végzettséget szerzett ebben az iskolában?

A szakma megszerzése után érettségi bizonyítványt szereztem a Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola esti tagozatán.

Továbbtanulással folytatta, vagy először a munkaerőpiacon helyezkedett el? Hogyan jutott el a pedagóguspályáig?

A szakmunkásvizsgát követően, mint említettem leérettségiztem, de közben dolgoztam az addigi gyakorlati helyemen, a „SZIRÉN” Ruházati és Háziipari Szövetkezetben, géplakatos-varrógépműszerészként. Bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalmi munkába. Teljesen egyértelművé vált számomra, miután fiatalokkal dolgoztam, hogy a pedagógus pálya irányában van az én helyem, közöttük érzem legjobban magam s ezért elvégeztem a Debreceni Tanítóképző Főiskolát.

Bár munkám még hosszú ideig a közéleti szerepekhez kötött, végül elérkezett az idő, amikor gyakorlatban is kipróbálhattam magam a pedagóguspályán.

Mennyire érzi hasznát annak, hogy nem rögtön diplomásként, pedagógusként kezdte életpályáját?

Nekem nagy élményt jelentettek az itteni diákévek. Az iskolában jó színvonalon megtanulhattuk a szakma alapjait. Máig meleg szívvel emlékezem Koszti Pál, és Zvara János igazgató urakra, Kóris Györgyné Klárikára, osztályfőnökünkre, és valamennyi tanáromra, oktatómra, akik nemcsak szakmai ügyekben voltak nagyon felkészültek, és segítőkészek, de emberileg is példát mutattak. Szívesen emlékezem, és nagyon sokat tanultam a gyakorlati képzésen a szirénes kollégáktól, munkatársaktól, ők kézzel foghatóvá tették, hogy mindennap meg kell dolgozni a szakmai elismerésért. Megtanultam becsülni a munkát, a munkást. Láttam mennyit kellett dolgozni egy-egy műszakban az asszonyoknak. Szerelőként gyorsan és pontosan kell dolgozni, mert teljesítménybérben nem lehetett hosszú kiesés. Későbbi munkámban is rengeteget jelentettek a személyes kapcsolatok, tapasztalatok mindig muníciót jelentenek, az akkori gyakorlati tapasztalatok.

Mi az a legfontosabb szakmai alap, amit a középiskolában szerzett és leginkább tudott rá építeni az életpályája alakítása folyamán?

Nekem abban segítettek sokat a középiskolás évek, hogy mintákat adtak tanáraim, oktatóim. Megtanultam az alázatot másokkal, a munkámmal, és magammal szemben is. Ezt ma nagyon hiányolom a gyerekekből, ebből még rengeteg konfliktusuk, negatív tapasztalatuk lesz. Az egymás iránti tisztelet, tolerancia, a magunk és másokért viselt felelősség, néhány jellembeli minta, a munka iránti alázat, a tudás, mint érték elfogadása, és az ehhez megfelelő hozzáállás stb. ezekben nekem nagyon jó iránytűnek bizonyultak. A középiskola adta az alapokat.

Ma ötven felett egyetemre járok és andragógia tanár szakot végzek. Azért a felnőttoktatás, képzés az irányultságom, mert, az átképzésnek, továbbképzésnek, a felnőttképzésnek általában, komoly szerepe lesz, a megváltozott reálgazdasági, piaci folyamatokban, s ezt erősíteni fogja a leszállított tankötelezettségi korhatár is.
Nos, ha sok-sok éve nem itt végzek, nem ilyen példákat látok, mint tanáraimtól, oktatóimtól tapasztaltam, akkor egész másképp alakul az életutam, ebben biztos vagyok.

Visszatekintve mit tart legkiemelkedőbb értéknek az iskola nevelő-oktató munkájában?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek az intézménynek voltam a tanulója, itt kaptam meg az alapjait mindannak, amit eddig elértem, s ezt minden eddigi nyilatkozatomban, életrajzomban az első helyek egyikén említettem. Megadta nekem ez az intézmény, hogy elsajátítsak egy remek szakmát, mert kiválóak voltak a tanáraim, oktatóim. Megtanítottak az igényességre, a munka a szakma iránti tiszteletre, és általában a további ismeretek megszerzésének fontosságára. Itt mindig is tanuló központú volt a légkör, a tantestület összetartó, ami feltétlenül fontos, hisz a gyerek mindent meglát, észrevesz. A példa, a minta is nevel, formál.

Mostani munkájában mit hasznosít leginkább az egykor elsajátított tudásból, gyakorlati ismeretekből?

Miután géplakatos lettem, szorosan véve a szakmai ismereteket az otthoni apróbb, ez irányú feladataimban kamatoztathatom, de az egyéb értékeket tágabb értelemben természetesen, a tanulókkal való kapcsolatomban is napi szinten kamatoztatom. Jártam abban a cipőben, amiben ma ők, át tudom érezni mindennapjaikat, ismerem a diáklelkületet, remélem az én szakmai, és élettapasztalatból adódó tanácsaim is segítik őket.

Három szóval foglalja össze, amit adott egykori iskolája?

Tisztesség. Felelősség. Önbecsülés.

Mit tart a leghasznosíthatóbb tudástartalomnak, amit a szakképzés adhat? Mit gondol arról, hogy miért kap nagyobb hangsúlyt napjainkban a szakképzés?

Az teljesen világos, hogy a reálgazdaság legfontosabb elvárása a jól felkészült szakmunkás, aki jó minőségben tud termelni, szolgáltatni. Bár meggyőződésem, hogy a felsőoktatásnak is komoly szerepe van, egy ország gazdasági folyamataiban, mégis kulcskérdés az, hogy versenyképesek vagyunk-e, felkészültek vagyunk-e. Az, hogy munkavállalóként milyen esélyeink vannak a munkaerő piacon, ami ha tetszik, ha nem verseny is egyben. Ezért fontos a szakmai, és nyelvtudás, a számítógépes ismeretek, mert ezek az alapjai egy sikeres életútnak. Tudatosítani kell, hogy egy megszerzett szakma csak alap ma, azt folyamatosan bővíteni kell. Váltani is tudni kell, ezért fontos szerepe lesz a szakképzésnek, a felnőttképzésnek, az átképzéseknek is. Fontos feladatunk, hogy ezt, megértsék tanítványaink.

Középiskolai emlékképek, hangulatok közül melyre tekint vissza szívesen?

Mi csak fiúk voltunk, autószerelők és géplakatosok, nagyon örültem tehát, hogy én a női szabó, fehérnemű készítő lányokkal is sokat lehettem együtt a gyakorlati helyen, ebben a korban ennek különös jelentősége van. Ma is nagyon sokan barátaim. Ebben az időben az is érdekes volt, hogy mi délután és este jártunk iskolába, mert délelőtt mások tanultak a helyünkön. Ennek is különös hangulata volt.

Miben könnyíti, és miben nehezíti helyzetét, hogy mostani munkahelyére valamikor diákként járt be?

Ennyi idő távlatából, ma már ennek nincs kiemelkedő jelentősége, de az nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nagyon komoly elődök nyomdokain járhatok, s bizony ez felelősség is.

Felnőttként, szülőként látva az iskola belső életét, eredményeit ajánlaná-e és miért az intézményt továbbtanulás céljából?

Természetesen, fentiekben már sok érvről szóltam, de azt gondolom egy szakma nagyon fontos; a jó alapok elengedhetetlenek, s itt ez mind együtt van. Felkészült a tantestület, elkötelezettek a kollégák, szakmailag, emberileg együtt van ez a közösség. Az intézmény vezetése, Kohut Andrásné főigazgató asszony irányításával mindent megtesznek az intézményben folyó magas színvonalú munkáért, az intézmény jövőjéért.

Van-e plusz értéke annak, hogy a Székely Mihály Intézmény Szarvason van?

Szarvas iskolaváros és ez óriási érték. Több mint száz éves a szakképzés Szarvason, s ez kötelez. A város a környező települések fiataljai, családjai számára létkérdés, hogy jó színvonalú, piacképes tudást adó szakképzés legyen ebben az intézményben. Bár az oktatás, s ebben a szakképzés is jelentős átalakulását éljük át napjainkban, ennek az intézménynek szilárd háttérrel, a városban működnie kell, fenntartótól függetlenül. A város vezetése ebben elkötelezett, minden támogatást meg fog adni ahhoz, hogy a mi intézményünk sikeres, eredményes legyen.