www.mesterhazyattila.hu
2012. július 22. 10:39

Százmilliárdot tapsolt el Orbán

Nyolc hónapra volt szüksége az Orbán-kormánynak ahhoz, hogy végre tényleg tárgyalni kezdjen a Nemzetközi Valutaalappal. Nem véletlenül fogalmazok úgy, hogy "végre", mert a tárgyalások körüli bizonytalanság az év első felében 75-100 milliárd forintjába került az országnak. Ennyi pénzt vett ki a kormány az adófizetők zsebéből. Ez több mint, például, a BKV összes tartozása.

Valójában azonban a veszteség jóval nagyobb. Nyolc plusz tizenhat hónappal kell kalkulálni,ennyi idő telt el azóta, hogy Orbán Viktor hazazavarta az IMF-et. 2010 nyarán ezzel kezdődött a "szabadságharc", amelynek csúfos eredménye a recesszióba forduló gazdaság, a versenyszféra csökkenő foglalkoztatása, a visszaeső reálbér.

Akinek van szeme, láthatja: Orbán Viktor ma sem akar megállapodni a Valutaalappal. A miniszterelnök célja nem az, hogy visszavezesse Magyarországot abba a világba, ahol partnerség, együttműködés, a kimondott szó komolysága uralkodik. Orbán Viktor álomvilágot talált ki magának, amelyben ő az újító, akit áhitattal követnek mindenünnen. Lám, nem elég már a miniszterelnöknek a kétharmados fülkeforradalom tündérmeséje, immár Európa kétharmadának élére álmodja magát. Közben azonban, ne legyen kétsége senkinek, az európai vezetők összenevetnek a háta mögött, a mértékadó európai közvélemény gúnyt űz belőle, a rossz kormányzás és az antidemokratikus törekvések jelképeként utalnak rá.

Miközben a Fidesz józanabb politikusai igyekeznek komolyan vehető tárgyalási helyzetbekerülni a Valutaalappal, a kormányfő rendületlenül folytatja ámokfutását. Hiába ment át aparlamenti törvénygyáron az Unió és az IMF számára elfogadható új jegybanktörvény, ha közben a kormány "feltalálja" a tranzakciós adót. Hiába üt meg higgadt hangot a tárgyalásokért felelős miniszter, ha közben főnöke a bankrendszer és a közszolgáltatások államosítását hirdeti meg. Amivel "mindössze" az a baj, hogy az államnak közüzemeket és bankokat vásárolni, feltőkésíteni nincs pénze. Ha pedig a Fidesz jogszabállyal próbálná eztelérni, akkor rögtön elmenekül mindenki, aki munkát adhatna a magyar embereknek.

A kormányfő azt mondja, neki nem a Valutaalap érdekét, hanem a magyar érdeket kell képviselnie az IMF-fel folytatott tárgyalásokon. Színigaz. A baj az, hogy Orbán Viktor amagyar érdek ellen cselekszik.

A magyar embereknek nem érdeke, hogy megbízhatatlan ország legyünk. A magyar embereknek nem érdeke a recesszió. A magyar embereknek nem érdeke a különadókkal fojtogatott gazdaság. A magyar embereknek nem érdeke, hogy nincs piaci munkahely, piaci fizetéssel. A magyar embereknek nem érdeke a közmunkával megkereshető éhbér a valódibér helyett. A magyar embereknek nem érdeke a rossz gazdaságpolitika miatt bevezetett megszorítás az egészségügyben, oktatásban, közösségi közlekedésben. A magyar embereknek nem érdeke a rossz tárgyalási taktikával eltapsolt több tízmilliárd forint a pénzpiacokon. A magyar embereknek a magas hozamígérettel finanszírozott államadósság sem érdeke, mert ezt majd a következő nemzedékeknek kell visszafizetniük.

Orbán Viktort mindez nem zavarja. A munkahelyvédelmi akcióterv kibővítéséről, az erre szánt pénz növeléséről álmodik. Nagyon kérem, Miniszterelnök úr, kezdje meg végre a "lemerült akkumulátorok" feltöltését! Az igazság ugyanis az, hogy az akcióterv kapcsán mégaz első lépést sem sikerült megtenni. A munkahelyek védelmére szánt 300 milliárd forint egyszerűen nem létezik. A jegybank megadóztatása trükk. Az államkincstár megadóztatása még trükknél is kevesebb: a napokban olvadt az ettől remélt 110 milliárd forint 15-re a valóság fényénél. Ez azt jelenti, hogy újabb megszorításokkal lehet majd csak elérni, hogy valami megvalósuljon az amúgy is vérszegény tervből. Feltűnő, hogy Orbán 2020-ról, Matolcsy 2030-ról beszél mostanában. Lefordítom, ez azt jelenti, hogy mindketten tudják: a 2010-2014-es ciklust elvesztették. Belátható időn belül képtelenek eredményt felmutatni, ezért a távoli jövőre vonatkozóan kezdenek el ígérgetni.

Újra és újra el kell mondanunk, valójában mi a tét. Nem pusztán arról van szó, sikerül-e végreegyetlenegyszer igazságmorzsával bíró költségvetést összeraknia Orbánnak és Matolcsynak. Ez sem kis probléma, ám sajnos van nagyobb is. Ezekben az években dől el, milyen messzire szakadunk le Európa centrumától és kelet-közép-európai szomszédjainktól.

Az MSZP-nek - ellentétben a Fidesszel - nem álmodoznia kell, hanem dolgoznia. Arra kell készülnünk, hogy nagy hátrányból újraindítsuk Magyarországot, ezt követően pedigszisztematikus munkával emeljük méltó helyére, növekedéssel, munkahelyekkel, az elérhető jobb élet megalapozott reményével.