nol.hu | Belföld | generációs vita tisztújítás
2014. június 14. 12:01

Tóbiás József: Nem lehet leírni bennünket!

Az ellenzék nem narrálhatja tovább a saját magáról szóló dokumentumfilmet, az országról kell beszélnie – mondja lapunknak Tóbiás József. Az MSZP elnöki székének várományosa véget vetne a párton belüli generációs vitának, és úgy látja, aki akart,már két és fél éve elment Gyurcsánnyal. Arról is beszél, hogy szükséges az összefogás, de máshogy, mint áprilisban, előbb mindenkinek építkeznie kell. Szerinte eljött az ideje, hogy a többi ellenzéki párt is megnevezze főpolgármester-jelöltjét, és ha lesz olyan, akivel győzni lehet Budapesten, meg fognak egyezni.

- Elkezdte már összegyűjteni az elnökjelöltséghez szükséges háromezer aláírást?

- Még nem, arra a kongresszusig van idő. Emellett írnom kell egy pályázatot arról, hogy mire készülök elnökként, mit vállalok, azt el kell küldenem a helyi és megyei tisztújítások után megalakuló jelölőbizottságnak. Most ezen dolgozom úgy, hogy minél több olyan ember véleményét meghallgatom, akinek fontos az, hogy miként nézhet ki a Fideszen túli világ. Így áll össze az a terv, amelyet megosztok a kongresszussal.

- Melyik volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy indul az elnökségért?

- Nem tudom visszaidézni.

- De nem közvetlenül április 6. után történt.

- Nem. A parlamenti választási vereség után is úgy gondoltam, hogy változtatni kell, de a változás irányáról és mélységéről sosem egy ember, hanem mindig a közösség dönt. Az EP-választási kampány közelsége miatt akkor erre nem volt idő. Egyébként is azt tanultam meg az MSZP-ben, hogy munkára kell jelentkezni, ha van feladat, azt kell elvégezni. Így jött az elnökjelöltség is. Nem egyedül döntöttem.

    "Végig kell nézni, hogy az elmúlt huszonöt évben mikor tévesztettünk utat."

- Kényszer volt, vagy úgy érezte, hogy eljött az ön ideje?

- Mesterházy Attila lemondása után annyira gyorsan történt minden, hogy ez nem így vetődött fel. Leültünk az országos választási bizottság tagjaival, a megyei elnökökkel, és megbeszéltük, milyen teendőink vannak. Azt mondtam, van olyan feladat, ami elől nem ugranék el, sőt szívesen vállalkozom rá. Éspedig arra, hogy az MSZP újraépítésével képessé váljunk azoknak a képviseletére, akik nem erre a kormányra szavaztak, és a társadalomban többséget szerezzünk annak, amiben hiszünk. Ehhez sok mindenen változtatnunk kell.

- 2010-ben a nagy vereség ellenére még 20 százalékot ért el az MSZP, a mostani EP-választáson viszont alig többet 10 százaléknál. Van még jövője a szocialista pártnak? Úgy tudom, a választási vereség után ön is elgondolkodott azon, hogy új történetet kell kezdeni, zöldmezős beruházást, mert ennek vége van.

- 1991 októbere óta vagyok ennek a közösségnek a tagja, előbb az ifjúsági mozgalomé, aztán a párté. Hiszek abban, hogy az MSZP bázisán felépítünk valami újat. Az elmúlt hetek bizonyították, hogy nem lehet leírni bennünket. Ez eldőlt. Hihetetlenül erős az életösztön ebben a közösségben. Senki sem mondta, hogy fel kellene adnunk, a vereség után a helyi szervezetekben és az országos választmányban is órákon át azon vitatkoztak az emberek, hogy merre tovább. Ezt az energiát kell most felszabadítanunk.

    "A Fidesz-kormány nem a felemelkedést, hanem legfeljebb a túlélést kínálja 3,5-4 millió embernek."

- De előbb meg kellene érteni, hogy mi történt, hogy miként lett az MSZP kormányzó pártból előbb középpárt, majd egy – még csak nem is domináns erő – a három baloldali párt közül.

- Fontos, hogy a kudarc okaival szembenézzük, de ez nem korlátozódhat az előző négy évre. Végig kell nézni, hogy az elmúlt huszonöt évben mikor tévesztettünk utat. Nem hiszem, hogy ez elsősorban a mi feladatunk lenne – politikusként önmagunk utólagos elemzése. Vannak társadalomkutatók, akik nálunk jobban látják azokat a társadalmi változásokat, amelyekre rosszul reagáltunk, vagy nem is volt válaszunk. Az elmúlt hetekben azt tapasztaltam, hogy szívesen segítenek megérteni ezeket. Nemcsak a párt közvetlen környezetében, hanem szélesebb értelemben a baloldalon. Egyik feladatomnak most azt tartom, hogy kikérjem a véleményüket. A napi teendők mellett ezzel telik a legtöbb időm. Amit biztosan tudok, hogy a választóknak nem vonzó, ha a saját magunkról szóló dokumentumfilmet narráljuk. Azokat, akik fogékonyak a politikára, érdekelheti, hogy mi történik a hatalmi-politikai térben, de a többség nem kíváncsi rá, mert nem kínálja számára a felemelkedés esélyét. Fontos tanulság, hogy kevesebbet beszéljünk önmagunkról, arról, hogy milyenek leszünk, inkább találjuk meg a módját annak, hogy ellenzékből is szolgáljuk a társadalmi jólétet. Ne beszéljünk baloldali fordulatról, mert nem fordulatra van szükség, hanem stabil értékválasztásra, amin belül megtaláljuk a kiutat, a megoldásokat. A társadalom jelentős része az európai uniós csatlakozás óta úgy érzi, hogy épül az ország, de az ő élete nem változik. Egy borsodi családapa mondta nekem a napokban, hogy hiába érkezett sok milliárd forint támogatás a térségükbe, az ő gyermeke még mindig ugyanabban a lyukas cipőben jár. Nem leszünk sikeresek – nem csak mi, a baloldal, az ország sem –, ha nem szólítjuk meg ezeket az embereket, nem hozzuk helyzetbe őket, nem segítünk nekik abban, hogy előrejussanak. Márpedig a Fidesz-kormány nem a felemelkedést, hanem legfeljebb a túlélést kínálja 3,5-4 millió embernek.

- Az MSZP egykor kétmilliós szavazótábort fogott össze, ma viszont három párt verseng a baloldalon. Mi a céljuk? Visszaszerezni a váltópárti pozíciót? Vagy lemondanak a balközép néppárt szerepéről, és szűkítik a célcsoportot?

- A versengés rendben van, főleg ha arról szól, hogy milyen politikát kínálunk Magyarországnak. Nincs kizárólagosság, az MSZP nem egyedül van ezen a térfélen. De nincs sok értelme annak, hogy ha ezek a pártok ugyanazért a szavazótáborért versenyeznek. Hiszek abban, hogy az MSZP tudja a legtöbb embert megnyerni a baloldalon, de remélem, hogy a többi ellenzéki párt is megtalálja a maga táborát. Mi nyitottak vagyunk minden együttműködésre, ami hozzásegít ehhez. Mert az Orbán Viktor forgatókönyve, hogy a baloldal egy közel másfél milliós szavazóbázis újraelosztásán marakodjék. A sikerhez az kell, hogy a 4,5 millió szavazó közül minél többen gondolják úgy, hogy az ellenzék pártjai felismerték, milyen szervezeti megoldással tudják leváltani az Orbán-kormányt, és ami még fontosabb, világos ajánlatuk van az ország számára.

    "A fiatalok megnyeréséhez nem elég, ha hasonló korú politikusok szólnak hozzájuk."

- Egyetért Botka Lászlóval, aki szerint a ciklus félidejére létre kell hozni az új baloldali egységet?

- Az MSZP mindig összefogással nyert választást. Nem lesz ez másként 2018-ban sem.

- De 2002-ben és 2006-ban az összefogás azt jelentette, hogy a szocialisták a két forduló között megállapodtak az SZDSZ-szel a visszalépésekről. A jelenlegi választási rendszer viszont olyan együttműködést kényszerített ki, ami – utólag úgy fest – többet rontott a baloldal esélyein, mint amekkora eredménnyel járt.

- Az áprilisi választás valóban megmutatta, hogyan nem érdemes ezt csinálni. Ennek ebben a formában, ezzel a menetrenddel, az egy évig tartó alkudozással semmi értelme nincs. Hogy milyen típusú összefogásra van szükség, és valóban létre kell-e hozni már félidőben, vagy elég egy évvel a választás előtt, azt nem most kell eldöntenünk. Előbb mindenkinek építkeznie kell, hogy legyen értelme összefogásról és kormányváltásról beszélni. Nekünk is meg kell mutatnunk, hogy van nyitott, demokratikus, erős, a társadalom többségét képviselni tudó Magyar Szocialista Párt. Ez rengeteg munka, amit nem lehet megspórolni. Ha megvagyunk vele, és a többiek is túl lesznek az építkezésen, akkor lesz miről tárgyalni.

- Mivel kezdődik ez a munka?

A frakcióban már elkezdtük, amikor elkészítettük azt a javaslatunkat, hogy az állami vagy uniós pénzből gazdagodó vállalatok fizessenek több osztalékadót. Ez talán még több embernek világossá teszi, hogy mit értünk igazságos közteherviselés alatt. Közben el kell kezdenünk a felkészülést az önkormányzati választásra. Ezért főleg a Botka László vezette országos választási bizottság felel. A július 19-ei kongresszuson meghozzuk azokat a döntéseket, amelyek a következő két év aprólékos munkájához kellenek. Ennek része a szervezeti hálózatunk szélesítése éppúgy, mint a biztonságot és esélyt adó baloldali politika alapjainak lerakása. Ez nem leíró jellegű programok gyártását jelenti, hanem terepmunkát, megoldási javaslatok kidolgozását, helyi és civil kezdeményezések felkarolását, parlamenti megjelenítését.

- Hányan hagyták ott az MSZP-t május 25. óta azért, hogy a Demokratikus Koalícióba igazoljanak?

- Nem tudok ilyenről. Aki akart, már 2011-ben elment Gyurcsány Ferenccel.

- Lesz kihívója az elnöki posztért?

- Nagyon örülnék neki. A verseny erősítené a párt életerejét.

- Ha megválasztják, egyben tartaná az elnöki és a frakcióvezetői posztot?

- Eleinte igen, a változások láthatóvá tételéhez a kezdeti időszakban ez szükséges. De nem törvényszerű, hogy ez sokáig így is marad.

- Fog csapatot hirdetni?

- Van csapatom: minden párttag, aki tenni akar az MSZP-ért, és így az országért.

- Nem lesz tehát listája arról, hogy kiket látna szívesen az elnökségben?

- Nem lesz.

- Mit gondol arról a generációs vitáról, ami az elmúlt időszakban jellemezte az MSZP-t, és olyan komikus jeleneteket tartogatott, mint hogy az „öregek” sürgettek megújulást, miközben a megfiatalított pártvezetés képtelen volt a saját korosztályából szavazókat szerezni.

- Egy családban van nagyszülő, szülő és unoka, ugyanígy egy pártban is szükség van a különböző generációk eltérő tudására, világlátására.

- Az utóbbi években viszont úgy tűnt, hogy a harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járó szocialista családfők legszívesebben beadták volna az öregek otthonába a nagypapát és a nagymamát.

- Most visszatérünk a hagyományos családmodellhez.

- És hogyan lehet változtatni azon, hogy felmérések szerint az MSZP támogatottsága az öt százalékot sem éri el a fiatalok, az egyetemi-főiskolai hallgatók között?

- Az biztos, hogy ezt nem lehet elrendezni a fiatalítással, a fiatalok megnyeréséhez nem elég, ha hasonló korú politikusok szólnak hozzájuk. A gondolataink, a tetteink és a jövőképünk fogja meghatározni, sikerül-e. Az egy korosztályhoz tartozók nincsenek azonos élethelyzetben, ezért nekünk is inkább konkrét ügyekre kell megoldásokat találnunk: a pályakezdő-munkanélküliség kezelésére, a felsőoktatás versenyképességére és így tovább.

- Lesznek pártvezetői egyeztetések a baloldalon az önkormányzati választás előtt?

- Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a helyiekre bízzuk az ügyeik intézését. Arra biztatom a szövetségeseinket, nyissák meg ennek lehetőségét. Nem országos politikai megállapodásokra van szükség, nem lehet Budapesten egy asztal mellett eldönteni, hogy egy vidéki városban ki a legjobb jelölt. A kényszer szülte egyezségből nem lesz tartós együttműködés.

- Budapesten mikor lesz megegyezés?

- A választási rendszer átalakítása új helyzetet teremtett. De itt is azt az elvet követném, hogy a kerületekben kell megállapodni. A hivatalban lévő polgármestereink újbóli indulásáról persze nem szeretnénk vitatkozni – nem csak a fővárosban, máshol sem. Nem hiszem, hogy Botka László vagy Tóth József alku tárgya lenne. Számolnunk kell azokkal a jelöltekkel is, akik 8-12 éve megnyerik egyéni körzetüket, őket is hiba lenne lecserélni.

- Kiből lehet közös főpolgármester-jelölt?

- Azon túl vagyunk, hogy az MSZP egymaga mondja meg, ki lehet az. De a helyzet továbbra is úgy áll, hogy csak a mi fővárosi szervezetünk nevezte meg a maga jelöltjét, a többi ellenzéki párt nem. Ha megvan a jelöltjük, akkor – lehet, hogy először nem a médián keresztül – meg kellene nevezniük. A cél az, hogy olyan jelöltet indítsunk, akivel győzni lehet. Meg fogunk egyezni, nálunk nem tabu ez a téma.

/Bita Dániel, Népszabadság/