nol.hu | Belföld | házszabály Kövér László parlament
2013. december 18. 15:21

Úthenger a célegyenesben

„A parlamentáris demokráciánál csak rosszabb megoldás létezik (…) a parlamentáris demokrácián kívül minden más rendszer szükségszerűen vezet az egyén szabadságának elvesztéséhez” – ezt még Orbán Viktor mondta a rendszerváltást követő első parlamenti ciklus éveiben.

Egyetértek Orbán Viktorral.

Kár, hogy a Fidesz elnöke azóta már kevésbé ért egyet saját magával; igaz, nem ez az egyetlen dolog, amelyben az egykor még radikális liberálisként fellépő, a szocialista politikát egykoron még „nem ördögtől valónak” nevező politikus megfordult a saját tengelye körül. Ugyanígy történt az Országgyűlés szerepének és demokratikus működésének megítélésében is: már az első Orbán-kormány idején egyértelművé vált, hogy a Fidesz csökkenteni kívánja a parlament fontosságát az egyre izmosított kormányzati rendszerrel szemben. Az erőviszonyok átalakítását jól jelezte a parlamenti ülésezés időrendjének már akkor unortodox „reformja”: az egyhetest felváltó háromhetes ülésezés meggyengítette az ellenzék kontrollját a kormány felett, de egészében csökkentette a törvényhozás súlyát is. Ugyancsak a parlamentáris rendszer és az ellenzéki kontroll gyengítését szolgálta a kétéves költségvetés bevezetése. Orbán személyes hozzáállásával is világossá tette, hogy miniszterelnökként már másként gondolkodik az „újkori demokrácia szentélyéről”, első kormányzása idején alig ötven nap tette csak tiszteletét a tisztelt házban. Sőt jelzésértékű volt az is, ahogyan a Fidesz vezetője fontosabb kormányfői megszólalásait sem az Országgyűlés falai között, hanem a parlamenten kívül tette meg.

Amire a házszabály újraírása kapcsán most készül a Fidesz, több ponton is szembemegy azzal, amit nyugatos, európai, demokratikus parlamenti szellemiségként ismerünk. A sajtó –természetéből adódóan – elsősorban azt emelte ki a Fidesz–KDNP tervezetéből, hogy a képviselőknek felállva kell majd köszönteniük az emelvényre lépő házelnököt, amivel a törvényalkotók szerint „a választópolgárok közösségét” köszöntik majd a politikusok. Ugyanígy, felállva kell majd üdvözölni az esetleg megjelenő államfőt is a T. Házban. Azt a hasonlatot most ne is emlegessük, hogy a kiharcolt rendszerváltással többek között a bolsevik típusú reflexeket is nyugdíjba küldtük, és most mégis rezzenéstelenül visszahozzák majd mindet. Ráadásul azok, akik radikális liberálisként egykoron még ellene küzdöttek. Az újraírt házszabállyal mégsem ez a legnagyobb baj. Hiszen, ha a Fidesz–KDNP elképzelése szerint egy írásban kikötött főhajtás, nem pedig demokratikus államférfiúi viselkedés kell ahhoz, hogy a mindenkori házelnök megfelelő tiszteletet kapjon; akkor ezzel fogok a legkevésbé vitatkozni. Szánalmas ez önmagában is. Az pedig, hogy Kövér Lászlóék szándéka szerint a jövőben semmilyen „demonstrációs eszközzel” nem lehet majd „szemléltetni” a képviselői mondanivalót, legalábbis sajátos egy olyan politikai erőtől, amely ellenzékben még büszkén emelt fel tiltakozó táblákat a parlamenti patkóban. Az Országgyűlés méltóságára és a tisztelet megőrzésére pedig szintén meglehetősen visszás épp azoknak hivatkozni, akik politikai hisztériakeltésből hónapokon át inkább a parlamenti büfében töltötték az időt. Ellenzékben persze minden más, értem. De nem fogadom el.

A Fidesz–KDNP házszabályi tervezete ennél sokkal több és komolyabb problémát vet fel. Az, hogy egyértelműen feszesebb keretek közé tereli a jogalkotást, világos beismerése annak, hogy az elmúlt parlamenti ciklusban a jobboldal sietve, olykor silány minőségű törvényalkotási munkát végezve tolta keresztül az Országgyűlésen saját akaratát. Nem véletlenül követeltük az általuk elfogadott házszabály módosítását. A törvényjavaslatokat az új szabályozás elfogadása után már legalább hat nappal a tárgyalás megkezdése előtt kell majd benyújtani a parlamentnek, a módosító indítványokat pedig szigorúan az adott törvényjavaslatokhoz lehet majd csak benyújtani. Ez így helyes. De félreértés ne essék, az a Fidesz–KDNP javasolja most mindezt, amelyik az elmúlt három és fél évben egyéni képviselői indítványokkal formálta át a teljes magyar közjogi berendezkedést, és amelyik csak tavaly 235 alkalommal nyújtott be zárószavazás előtti módosító indítványokat, ezzel általában teljesen átírva az addig tárgyalt törvényeket; és semmibe véve az ellenzék véleményét. Így írták át például az utolsó pillanatban az egyházakat érintő teljes szabályozást, de jellemző volt az is, amikor a vízközműveket érintő törvényekhez benyújtott módosítóval engedélyezték a dohányzást a játékkaszinókban, vagy amikor az egészségügyi salátatörvényben rendezték az egyéni nyugdíjszámlákról szóló rendelkezéseket. Cinikus, kapkodó, pofátlan. Csak a fideszes kormányzás első két évében több mint 370 törvényt fogadtak el; többségét sebtében. A Méltányosság Politikaelemző Központ egyik korábbi kutatása mutatta ki, hogy míg például a német Bundestagban átlagosan 111 munkanap jut egy szövetségi törvény elfogadására, addig a Fidesz–KDNP kormányzása átlagosan alig három hetet szán csak egy szabályozás megtárgyalására. És egyre több a néhány nap (!) alatti, rendkívüli sürgősségű törvényhozás. Persze biztos, mert a Bundestag rosszabbul teljesít. Orbánék az elmúlt három és fél év alatt nyolcszáz törvényt és jogszabály-módosítást, több mint négyszáz országgyűlési határozatot préseltek át. Az eddig parlamenti plénum előtt meglévő részletes vita helyett –amely Kövér László házelnök szerint sokszor csak „unalmas, személyeskedő szócséplés” – egy kétszintű bizottsági rendszerben formálnák a módosító javaslatokat. A fideszes házvezetés számos kiemelt fontosságú ügyet az elmúlt időszakban tudatosan éjszaka vagy a hajnali órákban tárgyalt, ezzel nemcsak világossá téve meglehetősen álságos hozzáállását az adott kérdésekhez, de kizárva annak lehetőségét is, hogy a választók a tévéközvetítésen keresztül követhessék a saját sorsukat befolyásoló törvények alakulását. Most pedig még az eddig meglévő vitákat is kiszerveznék. A Fidesz ugyanis nem szereti a vitát. Zavarja. Rendszerhibát okoz a nemzeti együttműködésben. A brit parlamentben a miniszterelnök hetente ütközik meg az ellenzékkel és védi meg a kormány politikáját. Sokszor jóval hevesebb csörték közepette, mint nálunk. Magyarországon, ha a miniszterelnök már nem tudja kire ráosztani a válaszadás feladatát és kénytelen háromhetente ellenzéki kérdésekre is válaszolni, akkor a szocialista alelnököt leveszik az ülésvezetésről.

A Fidesz még a választások előtt el akarja fogadni a következő parlamentre érvényes házszabályt, amit azzal indokol, hogy a hatékony országgyűlési munka „minden kormányra készülő politikai erőnek érdeke”. Az igazság ezzel szemben az, hogy a Fidesz–KDNP még a kétharmados többsége birtokában akarja ezt (is) átverni a törvényhozáson. Azért, hogy maga határozhassa meg egy bizonyosan új összetételű parlament működését. Fejlettebb demokráciákban alkotmányozni is úgy szoktak, hogy vagy népszavazással erősítik meg az új alaptörvényt, vagy elfogadása után csak akkor léphet életbe, ha egy következő összetételű parlament is jóváhagyja azt. A Fidesz–KDNP természetét ismerve biztosra vehető, hogy az ellenzéki érvek kikérése és figyelembevétele nélkül fogják ezt is keresztülerőszakolni az Országgyűlésen. Amelynek épp a méltóságát igyekeznének megvédeni. Sajátos. Vajon mennyire hörögnének a Fidesz-potentátok és kiszolgáló médiamunkásaik, ha egy baloldali többség készülne hasonlóra? Nem kell válaszolni; jól tudjuk.

Legyen világos, az Országgyűlés munkájának és működésének minőségétől a mindennapjaink minősége függ. Nem elég, ha egy gyógyszermegfelelő színű és formájú, és nem elég, ha a hatóanyagok nagyjából megfelelőek benne. Ha nem felel meg a szigorú minőségbiztosítási előírásoknak, a felmerülő veszélyek miatt nem hozható forgalomba. Ha úgy tetszik: a törvények meghozatalát meghatározó minőségbiztosítás maga a házszabály. Éppen ezért a parlament működésének kérdése nem pusztán ellenzéki nyavalygás vagy értelmiségi szőrszálhasogatás; a mindennapi életünket meghatározó keretrendszer fontos ügye. Legyen elég figyelmeztetés, hogy a Fidesz–KDNP által eddig elfogadott parlamenti döntések jelentős részét az általuk most javasolt új előírásoknak megfelelően immáron csak házszabályellenesen lehetne elfogadni. Ez az igazán cinikus arcátlanság. És a tudatos aljasság beismerése.

A Fidesz új házszabályának részletes vitája megkezdődött. Jellemző, ahogyan épp arról vitatkozunk majd: kell-e egyáltalán részletes vita.