Belföld | közlemény hajléktalanok
2013. október 31. 17:06

Válasz Tarlós Istvánnak

Tisztelt Tarlós úr! Mivel megszólított, engedje meg, hogy válaszoljak az ön hajléktalanügyben írt közleményére.  

Nehezemre esik ezt mondani egy idős embernek, de főpolgármester úr: Ön hazudik. Ön könnyedén állít valótlanságot bárki számára hozzáférhető tényekről. Például következetesen állítja, hogy főpolgármester-helyettesként az előző önkormányzati ciklusban én felügyeltem a hajléktalan-ellátást. Ez nem igaz, az viszont tény: mindig szívemen viseltem a fedél nélküli fővárosiak sorsát.

Tarlós úr!

Én tisztelem az Ön korát. Kérem, Ön pedig tisztelje a tényeket! Közleményében azt írja, hogy krízishelyzetben ma 6900 embert képes ellátni a fővárosi hajléktalanellátó rendszer, majd megjegyzi, hogy „mindez korábban nem volt”. A valóság ezzel szemben az, hogy az előző önkormányzati ciklusban a főváros a téli időszakban – civil szervezetek, köztük a Máltai Szeretetszolgálat és a Menhely Alapítvány együttműködésével – 7000 ember ellátásáról gondoskodott.

2009-ben a főváros csak a téli felkészülésre 3,3 milliárd forintot költött. 2002 és 2006 között II. kerületi polgármesterként a nappali hajléktalan-ellátásban több helyen hoztam létre ellátó kapacitásokat a Moszkva tér és a Margit híd környékén. 2004-től a Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítvány létrehozásával mintaprojekteket valósítottunk meg. A Sorsfordító Mentor Program keretében elesett egyéneket és gyerekes családokat segítettünk vissza az önálló életbe. Az alapítvány a mai napig működik, magam is annak aktív tagjaként, a kuratórium elnökeként segítem munkáját.

Tehát, bár soha nem tartozott a fővárosi szociális- és hajléktalanellátás a hivatali feladataim közé, jelenleg is részt veszek a Budapesten is súlyos szociális katasztrófa enyhítésében.

Ön számon kéri rajtam, hogy hol volt korábban a svéd modell, miközben a Népszava 2013. február 1-jén megjelent írásában éppen Ön állítja, hogy a svéd modellt követik. Ez azonban nem igaz. Ha ismerné, tudná, hogy ott a szociális háló fenntartja azt, aki pusztán anyagi okból kerülne az utcára. A svéd modell csak azok esetében teszi lehetővé a rendészeti eszközöket, akik nem fogadják el a segítő kezet.

Itt viszont segítő kéz nincs. Az önök rendeletei – a 2008-ban elfogadottal ellentétben – valóban üldözik a fedél nélkülieket. Nem tesznek különbséget eltérő sorsok között, nem foglalkoznak a megelőzéssel, az egyénre szabott segítségnyújtással, mentorprogramjuk nincs, a díjhátralékosok támogatását megszüntették. Nem a probléma megoldásán dolgoznak, hanem az elrejtésén.

Mi a hajléktalanságot továbbra is elsősorban szociális problémának tekintjük, nem pedig rendészeti vagy épp városképi kérdésnek. Így tekintünk rá majd akkor is, amikor 2014 őszén átvesszük Budapest vezetését, és új, a hajléktalan embereket nem bűnözőként kezelő, hanem őket a társadalomba visszavezető, emberséges megoldásokat választunk.

Tisztelettel:

Horváth Csaba,
az MSZP fővárosi frakcióvezetője