Viktor, véget ért a pávatánc!

Viktor, véget ért a pávatánc!
Van abban valami megmosolyogtató és egyszerre lehangoló, ahogyan Orbán Viktor lengyel „barátai” nekirongyoltak a magyar kormányfőnek, miután az illiberális szövetséges jelenlegi lengyel kormány akaratával szemben Donald Tuskot támogatta az Európai Tanács élén.
Megmosolyogtató, mert megmutatja: miként fordul pillanat alatt gyűlöletté az istenítő rajongás és lehangoló, hogy már megint tőlünk hangos az európai közélet. És nem jó értelemben. Mondhatnánk persze, hogy megjött végre Orbán esze és Tusk melletti kiállásával félretette az Unió gyengítéséről szóló kóros víziót, de nem erről van szó. 
 
Orbán ugyanaz és ugyanazt akarja, amit eddig: az Unió végletes legyengülését, hogy a balkáni periférián háborítatlanul király maradhasson. Mostani lépése sem az „európai működés fenntartásáról” vagy – ahogyan a nyelvelő lakájmédia zengi – váteszi képességekről tanúskodik, hanem egyszerű (és átmeneti) hűségesküről az Európai Néppárt felé, amely nyilván páros lábbal kente volna partvonalon túlra, ha ebben is hozza az illiberális formáját. Most ugyanis, hogy az európai közösség jelentős átalakulás előtt áll (részben már benne is van nyakig) és a Fideszt sorai közt tudó konzervatív néppártiak épp az orbáni retorika szerint a patás ördöghöz hasonlító liberálisokkal kötöttek koalíciót Európa megreformálására, nem lehet már kétértelmű mondatokkal, pitiáner havasibertalankodással és origó-mélységű propagandacikkekkel operálni. 
 
Itt most már világos beszéd és egyértelmű tettek jönnek: ki hova áll, ki mit képvisel, ki kivel tart. Ezek a kérdések. Nincs már helye pávatáncnak.
 
Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke – nem mellesleg Orbán egyik példaképe – néhány napja üzente meg egy (a pincsiként lihegő közmédia által persze elhallgatott) interjújában, hogy „mindent megteszünk, hogy Orbánt a családban tartsuk, ám tisztelnie kell az értékeinket és az elveinket". Pont. Világos beszéd. 
 
A Fidesz elnöke pedig értette az üzenetet és szembement illiberális lengyel kardhordozójával: jelöltjük helyett az Európa-barát, jobboldali Tuskot támogatta. Aki olyan komolyakat mondott legutóbb, miszerint „a populizmus semmi újat nem hoz, csak visszatérést jelent a megosztottság, a nacionalizmus és az autokrata uralom katasztrofális politikájához.” De az Orbán által támogatott Tusk mondta azt is – most tessék figyelni -, hogy a sorainkban megbújó populistákat „nem érdekli a válság, a válságot csak érvként akarják használni a demokrácia egy alternatív, illiberális változata mellett. 
 
Jól megértik egymást olyan külső hatalmakkal, amelyek megvetnek minket, európaiakat. És egyáltalán nem törődnek vele, hogy Európa globális gazdasági vezetővé válik-e, mert irritálja őket, hogy Európa politikai entitásként létezik.” Puff neki. Ez is világos beszéd.
 
A kétsebességes Európai Unió, amely egyre inkább megvalósulni látszik a következő időszakban, történelmi veszélyt jelent hazánkra. Nekünk, magyaroknak a biztonságot és a stabilitást jelentő nyugat-európai országokkal kell együtt tartanunk. 
 
A mi helyünk Európában van, nem pedig annak szélén, egy illiberális konföderáció vidám barakkjaként. Hogy mindenki Európában maradhasson, Orbánnak mennie kell.
 
A Fidesz miniszterelnökének vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százharminckettedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
 
dr. Ujhelyi István,
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő

Kapcsolódó párttagok