Nők és a nyugdíj

1.) Ez a 21. század egyik legfontosabb kérdése. Miért?

Az európai társadalmaknak kivétel nélkül szembe kell nézniük az elöregedés problémájával, és a reformokat igénylő nyugdíjrendszerükkel. Ezen reformok nagy részét a konzervatív kormányok viszik végbe, akik figyelmen kívül hagyják a női szempontokat. Pedig erre oda kellene figyelni, hiszen a 65 év feletti nők sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a férfiak: a nők esetében a szegénységi létbe süllyedés esélye 22 %, míg a férfiaknál ugyanennek az esélye csak 16 % (ehhez a kijelentéshez kiváló hátteret jelent a román európai parlamenti képviselő, Rovana Plumb női szegénységről szóló jelentése).

A nőket, akik sokszor kétszer annyit dolgoznak, fele annyi juttatásért és nyugdíjért, mintha büntetnék a társadalmi teherviselésért. A nők nyugdíja sokszor alig haladja meg a létminimumhoz szükséges szintet a nők és férfiak közötti fizetési egyenlőtlenségek következtében, a gyermekvállalás és a hozzátartózok gondozása miatti fizetéskiesés hatására, illetve mert a nők gyakran kényszerülnek a kevésbé fontos és alulértékelt szektorokba. A pontos arányt nehéz lenne megmondani, de a nők nyugdíja Olaszországban kb. 66 százaléka, Nagy-Britanniában kb. 60 százaléka, Franciaországban kb. 56 százaléka, Németországban pedig kb. 42 százaléka a férfiakénak.

Cselekednünk kell.

2.) Mire alapozzuk a kijelentéseinket?

Az OECD 2009-es "Nyugdíjak pillanatképe", illetve a román európai parlamenti képviselő, Rovana Plumb női szegénységről szóló jelentése pontos képet fest a jelenlegi helyzetről.

3.) Mit szeretnénk elérni?

Elsőként a nők figyelmét kell felhívnunk a sajt nyugdíjukat illető kérdésekre. Tudniuk kell, hogy mi a helyzet valójában.

Felháborítónak tartjuk, hogy a nyugdíjakról szóló vitákban alig kerülnek elő a női szempontok. Ha rajtunk, az ESZP Nőszervezetén múlna, már rég lennének pontos kimutatások arról, hogy az európai nyugdíjrendszerek tervezett reformjainak milyen hatásai lehetnek a nők nyugdíjára. Szeretnénk elérni, hogy a döntéshozókban tudatosuljanak ezek a hatások, és hogy rendelkezésükre álljon minél több pontos adat a nők nyugdíjáról. Nagyon nehéz meghatározni a nők nyugdíj juttatásait a férfiakéhoz képest, mivel feltételezik, hogy a házasságban élő párok egyenlő arányban osztoznak a bevételeiken, annak ellenére, hogy sok esetben a férjezett nők jóval kevesebbet keresnek házastársuknál. Ezen kívül a döntéshozók által használt "minta" a nyugdíjak kiszámításához általában egy olyan kitalált személy, aki 21 éves korától 65 éves koráig folyamatos, szünet nélküli munkaviszonnyal rendelkezik, azaz egy férfi. Ezen változtatni kell: jó, megbízható adatokra van szükségünk.

Tudjuk, hogy a nyugdíjak kérdésköre nemzeti hatáskörbe tartozik, de a nemek közötti esélyegyenlőtlenség, az arányos apasági szabadság, és a gyermekgondozási intézmények bővítése nem. A Bizottságnak lépnie kell, főleg Reding biztosnak, akinek hamarosan be kell mutatnia a nyugdíjak és a nők témakörben végzett kutatásainak eredményét az egész Bizottság előtt. Tetteket akarunk látni!

4.) Mit javaslunk mi?

A nemek közötti esélyegyenlőségre kell koncentrálni, nem pedig feltétel nélkül az éves növekedési felmérést követni. Hiszünk a gyermekgondozási intézmények bővítésében, hiszünk a házimunka egyenlő megosztásában, a fizetési különbségek közös erőfeszítések általi felszámolásában, az arányos apasági szabadságban, és a nyugdíjak egyenlő megosztásában, akár az ún. gondozási krediteken keresztül. Mindez befolyásolja a nők nyugdíjas évek alatti életminőségét, néhányat a fentiek közül illusztráltunk az animációban is.