Ekkor még csak tervként került előtérbe egy olyan bemutatóhely(!) kialakítása, ahol a bányászathoz kapcsolódó eszközök kerülnének kiállításra. Önrész 3 000 euró, max. 1 000 000,-Ft lett volna. 2014. januárjában kapott az önkormányzat értesítést arról – tudtuk meg mi képviselők a 2014. 02.14-i ülésen -, hogy a pályázat támogatásban részesült. A 2014.06.19-i testületi ülésen lettünk tájékoztatva arról, hogy a „bányászati eszközök helyreállítása, felületkezelése, szállítása, helyszínen történő elhelyezése, rögzítése” 11 642 000,-Ft. Melyet a pályázat biztosított. Erről szólt a testületi ülésen a polgármester tájékoztatása, de kellett további 10 0000 000,-Ft az „egyéb építési” munkálatokra. Ekkor merült fel a jelenlegi emlékmű gondolata, terve. Még ezt is támogattuk, (nem volt jobb, nem volt más) ráadásul a polgármester megnyilvánulásai alapján ma Komlón bányászati kérdést nem támogatni szinte hazaárulásnak számít. A polgármester által minden esetben magasztos bányászati lózunggal tálalt bányászati kérdések az emberek lelkiismeretére hatva érnek el olyan hatást, amiből úgy érzed elárulod őseid, a volt bányászokat, ha ellenük teszel, jelen esetben nemmel szavazol. Pedig lássuk be a létrejött emlékművel szakmailag a hozzáértők részéről mindenkinek (vagy a legtöbb embernek) csak baja, kritikája van. A lényeg: támogattuk még ezt a plusz 10 millió forintos igényt is. Azért lássuk be az eredetileg tervezett bemutatóhely és a létrejött emlékmű között jelentős különbség van. Evés közben jön meg az étvágy.
A bomba igazán akkor robbant, amikor a 2016.11.25-i RENDKÍVÜLI testületi ülésen a bányászati eszközök állítólagos tulajdonosa, Hoffmann György 10 000 000,-Ft vételárat igényelt Komló Város Önkormányzatától az ingyenes használatba átadott bányászati eszközökért, melyek esetében a pályázatban kikötött határidő 2024-ben jár le. Tessék mondani: az igényen túl mi ebben olyan rendkívüli, hogy rendkívüli testületi ülésen kellett dönteni róla?
Mi az oka annak, hogy a polgármester annyira szívén viselte ezt az ügyet, hogy rendkívüli testületi ülésen kellett dönteni olyan 10 millió forint kifizetéséről, aminek az alapja egyáltalán nem tisztázott? Ahol mi szocik részt sem tudtunk venni (gondolom nagy örömére a polgármesternek, hiszen a testületi üléseken javarészt a mi hozzászólásainkat lehet hallani), mert a rendkívüli testületi ülés időpontja ad-hoc jellegű, igazodni hozzá lehetetlen. A mai komlói gyakorlat: a polgármester egyre több rendkívüli ülést tart, amiket 1-1 sürgős ügy tárgyalása mellett olyan napirendi pontokkal tölt fel, amik igazán tárgyalhatóak lennének a következő, rendes testületi ülésen is. Így nem ritka, hogy elmaradnak a rendes testületi ülések, mert „nincs mit megtárgyalni”. Ez a helyzet a bányászati eszközök értékesítésével is. Semmi olyan sürgető momentum nem volt, ami miatt nem tárgyalhattuk volna a decemberi rendes testületi ülésen.
A rendkívüli testületi ülésről történő távolmaradásunk nem jelenti azt, hogy nincsenek kérdéseink, nincs véleményünk.
A kérdésben eddig csak Hoffmann György nem szólalt meg. Így egyoldalú információkkal rendelkezünk. Nem ismerjük a használatba adási szerződés tartalmát: ki adta át és meddig, milyen feltételekkel a városnak az eszközöket? Ki gondolt arra, hogy beépítenek, majd 10 év múlva, a határidő lejártával kiszednek bányászati eszközöket egy beépített emlékműbe? Valóban 10 évre kapta a város használatba a bányászati eszközöket, hiszen korábban ingyenesen bárki megtekinthette azokat a Komló-Mecsekjánosiban létrehozott emlékparkban? Mi, illetve ki generálta az eszközök áruba bocsátását akkor, amikor tulajdonlási kérdések is felmerülnek? Hoffmann György vagy a Hídépító Vállalat a tulajdonos? Kinek és hogyan került a tulajdonába? Az érték megállapításánál milyen szempontokat vettek figyelembe? A polgármester állítása szerint (testületi ülés jegyzőkönyve) „Az eszközök értéke egzakt módon szinte meghatározhatatlan” Azért illett volna legalább megpróbálni! Közpénzről nem szokás bemondás alapján dönteni. (nem tudta polgármester úr?) Bár a jelenlegi világunkban, mint tapasztalhatjuk nem egyforma mérce alá tartozunk. Valóban ez volt a bemondás? Hoffmann György képviselő testületnek írt levele erről szólt, de ő személyesen ott sem jelent meg.
Hogy jöhetett létre úgy egy emlékmű, hogy a beépített eszközök jogi tulajdonságai és jogi sorsa nem került pontosan meghatározásra? Felelős kerestetik!
dr. Barbarics Ildikó
Komló Város önkormányzati képviselője
az MSZP Komlói Szervezetének elnöke
