Budapesten született, polgári családban, 1918-ban felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. Bátyja révén ismerkedett meg a baloldali eszmékkel. 1919 februárjában tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, a Tanácsköztársaság alatt ifjúmunkás-vezetőként tevékenykedett, a Vörös Hadseregben tüzérként szolgált. A proletárdiktatúra bukása után bujkált, augusztus végén letartóztatták, de bizonyítékok hiányában két hónap múlva szabadon bocsátották. 1919. decembertől Richter Gedeon vegyészeti gyárában dolgozott, közben részt vett az Értesítő és az Örök Forradalom című illegális kommunista lapok kiadásában. 1920-21-ben Bécsben a Technische Hochschule levelező hallgatójaként vegyészetet tanult, de 1921 augusztusában ismét letartóztatták. Kommunista szervezkedésért 1 év és 3 hónap fogházra ítélték, majd internálták, ahonnan csak 1924 tavaszán szabadult, miután elutasította a szovjet-magyar fogolycsere-egyezmény keretében számára is felkínált emigrációt.
1925-ben tagja lett a legális Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, de kommunista nézetei miatt 1932-ben kizárták. Az illegalitásban tevékenykedő kommunista mozgalomban Demény önálló csoportot szervezett, amely sok mindenben opponálta az emigrációban élő kommunista vezetők irányítását, a rendszerrel való "öngyilkos" szembenállást. A Demény-frakció különösen a budapesti munkásövezetekben (főként Csepelen) volt jelentős, számos munkásszervezetet (Alkoholellenes Munkásszövetség, Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete stb.) is befolyása alá vonva. Deményt 1934-ben és 1938-ban is elítélték sajtóban elkövetett izgatásért, röplapterjesztésért. A második világháború alatt Demény csoportja menekülteket, zsidókat és munkaszolgálatosokat bújtatott, látott el hamis papírokkal, mint a legnagyobb kommunista frakció részt vett az ellenállásban, s 1944 októberében együttműködési egyezményt kötött a Rajk László vezette Békepárttal (a korábbi KMP-vel).
1945. február 13-án a Moszkvából hazatért kommunisták irányítása alá került titkosrendőrség letartóztatta Deményt, később családját és mozgalma több más vezetőjét is. 1946. július 7-én a Budapesti Népbíróság népellenes bűntett vádjával négy év hat hónap börtönre ítélte. Ennek letöltése után a kistarcsai internálótáborba került, ahol 1953 októberében a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával újabb tízévi börtönbüntetést kapott.
1956. október 15-én szabadult, 1967-es nyugdíjazásáig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda német-angol igazságügyi fordítójaként dolgozott. 1957-ben visszavonták a vele szemben emelt 1953-as koholt vádat, de 1946-os ügyében csak 1989. május 23-án rehabilitálták.
Demény Pál 1989-ben alapító tagja volt a Magyar Szocialista Pártnak, az 1990-es országgyűlési választáson az MSZP országos listájáról szerzett mandátumot. 1991. január 14-én a parlamenti ülésteremben rosszul lett, s elhunyt. Emlékeit, gondolatait A párt foglya voltam (1988) című interjúkötetben, valamint a Rabságaim (1989) és a Zárkatársam, Spinoza (1989) című könyveiben adta közre. Tiszteletére az MSZP Budapesti Tanácsa 1991-ben Demény Pál emlékérmet alapított, amellyel a kiemelkedő tevékenységet végző, baloldali érzelmű, humanista személyiségeket jutalmazzák.
MTI
2011. augusztus 29. 12:28
110 éve született Demény Pál
Száztíz évvel ezelőtt, 1901. augusztus 29-én született Demény Pál, akit élete során ellenségei és elvtársai is többszörösen bebörtönöztek: 6 és fél évet töltött a Horthy-korszak, 11 évet és 8 hónapot (ebből nyolc esztendőt magánzárkában) a Rákosi-éra börtöneiben. Az MTVA-Sajtóadatbank összeállítása a politikus életútjáról: