2011. november 04. 16:35

1956 hétköznapi hőseire emlékezünk

Magyarország életének egyik legfelemelőbb és egyben legdrámaibb történelmi pillanata 1956. november 4. Az egyetemisták békés tüntetése ezen a napon egy egész nemzet tragédiájává fordult át, amelynek örökségét nemzedékeken át azóta is súlyos teherként cipeli az ország. Ez a nap nem csak egy korszaknak a lezárultát jelentette, hanem véget vetett a belső békének, nemzetbiztonsági kockázatot és bizonytalanságot is okozott határon innen és határon túl. Szégyenteljes időszak, sötét, félelemmel teli évek következtek, amelynek borzalmait mindmáig nem heverte ki az ország. Több százezren ekkor kényszerültek elhagyni Magyarországot, mert úgy érezték, nincs otthonuk a saját hazájukban.

Október 23-a reményt ébresztett az egész nemzetben.

Reményt arra, hogy demokratikus alapokon újjászerveződik az ország, hogy az egypártrendszert többpártrendszer váltja fel, hogy megvalósul a szabadság és a függetlenség, az emberiség öntudatra ébredése óta élő eszméje. Ez a remény azonban a szovjet tankok bejövetelével szertefoszlott, évtizedeken át illúzióként élt tovább a magyar lelkekben.

Mindannyian tudjuk, hogy 1956 olyan történelmi tanulsággal szolgált, amely józanságra és mérsékletre intette mindazokat, akik új világot és rendszerváltást akartak.

Mindannyian tudjuk, hogy 56 példájából okulva teremtődtek meg az 1989-es átmenet békés feltételei, amelyek több mint két évtizeden át meghatározták hazánk demokratikus előrehaladását és lelki-erkölcsi megújulását. 56 örököseiként kiáltottuk ki a köztársaságot 1989-ben és éppen ezen az alapon bízunk abban is, hogy lesz még köztársaság, lesz még több demokrácia, lesz még igazságosabb Magyarország!

Ezen a tragikus napon nemcsak egy bátor nemzedék álmaira és hősies helytállására emlékezünk, hanem tisztelettel fejet hajtunk hőseink előtt, akik életüket áldozták egy jobb élet, igazságosabb társadalom, a kikezdhetetlen szabadság reményében. Emlékezünk azokra is, akik parancsot végrehajtva lettek 56 tragédiájának áldozatai.

November 4-e nem csak a nemzet legfájdalmasabb tragédiájának napja, hanem az igazságtalansággal szembeni bátor kiállás, az önfeláldozó küzdelem, a változtatni akarás és az emberiség előrejutását segítő remény napja is.

Emlékezzünk és cselekedjünk, hogy a jövő nemzedékeinek reményei is valóra váljanak!

Mesterházy Attila,
párelnök-frakcióvezető