Ha alaposabban megvizsgáljuk az elmúlt évek költségvetési döntéseit, egyértelmű, hogy a Fidesz tervezetei messze járnak a valóságtól. Az elfogadott költségvetés és annak későbbi megvalósulása között hatalmas az eltérés, így nehéz komolyan venni őket.
A Fidesz költségvetésének napirendi vitája nem több, mint egy rosszul megírt színjáték. Hazánk már közel öt éve rendkívüli jogrendben működik, a kormány rendeletekkel és kormányhatározatokkal módosítja a költségvetési törvényt, ahogy kedve tartja. Egyetlen éjszaka alatt akár százmilliárdokat átcsoportosíthatnak, vagy újabb adókat vethetnek ki rendeletek formájában.
A kormánypártnak már nincs szüksége az Országgyűlésre, a parlamenti munka ma már csupán arra szolgál, hogy a Fidesz eljátssza, elbábozza a parlamentáris demokrácia látszatát.
Csak egy színjáték a jövő évi költségvetés is, hiszen a Varga-Matolcsy-Nagy Márton trió rosszabb arányban találta el a makrogazdasági adatokat és a költségvetés fő számait, mint a meteorológusok a másnapi időjárást.
A 2025-ös költségvetés nem próbálja kezelni Magyarország legsürgetőbb problémáit, a demográfiai válságot, a rekordalacsony születésszámot, és az elértéktelenedett családtámogatási juttatásokat. A családi pótlék, a GYES és az anyasági támogatás összege 16 éve változatlan, miközben a gazdasági helyzet egyre nehezebb.
A jelenlegi helyzetben a nyugdíjasok fele 200 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat kap, miközben a szűkös megélhetéshez legalább 250 ezer forintra lenne szükség. A társadalom egyre inkább elszegényedik, és a lakosság harmada nem tudna kifizetni egy váratlan 100 ezer forintos kiadást sem. A Fidesz 2025-ös költségvetésének azonban nem is célja, hogy változtasson ezen.
A nehéz megélhetési körülményeket tovább súlyosbítja a Fidesz elhibázott lakhatási politikája is. A 2025-ös költségvetés tehát folytatja a gazdaságpolitikai kínlódást, amely már évek óta sújtja Magyarországot.
Az MSZP számára továbbra is az emberek megélhetésének biztosítása az elsődleges cél, ezért a párt módosító javaslatokat fog benyújtani a költségvetéshez, hogy az végre a valós társadalmi szükségletekhez igazodjon.
