Amikor 1956 október 23-ának kereken ötvenhatodik évfordulóján körbetekintünk az országban, elmondhatjuk: ismét egy még regnáló, de egyébként már levitézlett politikai garnitúra, a népképviselet általuk történt korlátozása és a tevékenységük eredményezte gazdasági és társadalmi problémák azok, amelyek nyomán egyre nő az elégedetlenség hazánkban.
A munkavállalók érdekeinek semmibevétele, a sajtószabadság és szabad véleménynyilvánítás korlátozása, a demokratikus intézményrendszerek megszűntetése és a még megmaradtak véleményének negligálása, a magyar érdekek képviseletének örve alatt valójában az ország lejáratása a külföld előtt, az okatás, az egészségügy, a gazdasági struktúra csődje, az életszínvonal, a szociális ügyek iránti teljes érzéketlenség vagy a köztársaság eltörlése, csakúgy jellemezte az ötven évvel ezelőtti diktatórikus államberendezkedést, mint, a ma már nemhogy autoriter, de egyenesen zsarnoki uralom felé törő második Orbán-kabinet munkáját.
A jelenlegi adminisztráció ráadásul azzal is tetézi bűneit, hogy a mostani évfordulón, mint a demokrácia letéteményese és az ötvenhatos eszmék továbbvivője tetszeleg. Végtelenül hamis játék ez a magyar társadalom és a magyar emberek tisztességérzetével, bár - sajnos - e demagógiák ma még sokakra vannak hatással.
De egyre többeknek nyílik ki a szeme. Egyre többen veszik észre, hogy a demokrácia intézményeinek és gyakorlatának lábbal tiprása ma már olyan széleskörű hogy attól senki nem függetlenítheti, hatásai alól pedig senki nem vonhatja ki magát.
E demokratikusan mind érzékenyebb közvélemény megszólítására azonban sem a csekély támogatottsággal és a jelenlegi helyzethez képest meglehetősen erőtlen retorikával fellépő LMP, sem - értelemszerűen - a fasiszta és szélsőséges eszméket hirdető Jobbik nem képes.
Ahogy pártunk, az MSZP, úgy mi, Bács-megyei szocialisták is úgy gondoljuk, hogy egyedül mi vagyunk azok, akik valóban készek és képesek vagyunk hathatósan, eredményesen cselekedni a napról napra egyre inkább ellehetetlenített demokraták és demokratikus intézmények védelmében, ez a cselekvés pedig ma, 2012-ben az egyetlen '56 örökségéhez igazán méltó politikai feladat- és szerepvállalás.
A 2010-es hatalomváltás óta egyedül a szocialisták, a baloldali demokraták voltak azok, akik méltóképpen a nagy napok és főszereplőjük, köztársasági hagyományunk egyik legjelentősebb védelmezője, Nagy Imre örökségéhez, méltóképpen igyekeztek képviseni annak hagyományait. A demokratikus szocializmus, a szociáldemokrata politikai kiállás, civil kurázsi és félelem nélküli, őszinte véleménynyilvánítás eszközeivel élve, úgy érezzük, mi tettünk a legtöbbet azért, hogy egyszer majd vele együtt újra kimondhassuk:
"Éljen a szabad, demokratikus, független Magyarország!"
Reméljük azonban, munkánk az utókor szemében már csak előzménye lesz egy széleskörű, minél sokszínűbb és jelentősebb erőt demonstráló nemzeti ellenállásnak.
Mi, bácsmegyei szocialisták továbbra is ezért dolgozunk majd, időt és fáradságot lehetőleg minél kevésbé kímélve, Nagy Imre és az '56-osok örökségét nem csak október 23-án, hanem az egész évben, és nem csak szavakkal, hanem sokkal inkább tettekkel ápolva értékeit, s próbálván minél hűségesebb és áldozatkészebb demokraták lenni, illetve másokat is erre a mindnyájunk számára leghasznosabbé és legtöbb előnnyel járó magatartásra bíztatni.
A Bács-megyei fiatal szocialisták nevében:
Eszik Bence,
A Societas Bács-Kiskun Megyei Területi Szövetségének elnöke
A Kiskunfélegyházi MSZP elnökségi tagja
A Bács-megyei fiatal szocialisták nevében
Egy esős őszi délelőttön robbant ki a magyar történelem utolsó igazán jelentős szabadságharca. Egy forradalmi eseménysor vette ekkor kezdetét, amely rengeteg áldozatot követelt az országtól, mégis megteremtette a demokratikus önszerveződés reális és releváns lehetőségét. Az igazi népképviselet kiharcolása mellett gazdasági és társadalmi problémák egész sora hívta az embereket az ucára, hogy ítéletet mondjanak egy csődöt mondott politikai rendszer, a sztálin típusú államszocializmus felett.
