Csak „gazdaságpolitikai kínlódásnak” lehet nevezni azt, amelyet a kormány az elmúlt években végez, hiszen hosszú évek óta egyetlen fontos költségvetési számot sem sikerült eltalálniuk. Sem a GDP változását, sem a költségvetési hiányt, sem az államadósság alakulását.
Az államadósság finanszírozása óriási terhet jelent az ország számára. Minden magyar embernek – a csecsemőtől az aggastyánig – minden egyes nap ezer forintot kell fizetnie az államadósság kamatai után, és ebben még egy fillérnyi tőketörlesztés sincsen. Idén a GDP 4,8 százalékát kell kamatkiadásokra fordítani, ez több mint az egészségügyi kiadásokra fordítandó összeg.
Ennek a közel 4000 milliárd forintnak lenne helye a naponta összeomló magyar vasúton, a HÉV-szerelvények cseréjénél, a kórházak felújításánál, a közigazgatásban, illetve az egyetemi oktatók bérének rendezésénél.
Szomorú, hogy várhatóan a következő jegybankelnök regnálása idején is folytatódni fog a magyar emberek pénzének gyengítése. Ennek csak úgy lehetne gátat szabni, ha hazánk is csatlakozna az euróövezethez. A cégek körében már zajlik az euró spontán bevezetése, hiszen például a vállalatok és különböző gazdasági szereplők egymás között már gyakran euró alapú szerződéseket kötnek.
Itt az ideje, hogy ne csak az árakat zárkóztassuk fel nyugati szintre, hanem a fizetőeszközünket is!
Vajda Zoltán, a Költségvetési Bizottság elnöke, az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának tagja