mti/mszp.hu | Belföld | 1956
2012. október 23. 14:26

A demokráciát nem elég kivívni, azért mindig küzdeni kell!

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és országgyűlési frakcióvezetője szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc mai üzenete, hogy a szabadságot és a demokráciát nem elég kivívni, azért mindig, minden nap küzdeni kell.

A pártelnök kedden, az 1956-os forradalom évfordulóján Budapesten, az MSZP és a Táncsics Mihály Alapítvány ünnepi megemlékezésén azt mondta: Orbán Viktor miniszterelnök "elárulta 1956 emlékét", a magyarok által akkor és 1989-ben megfogalmazott vágyakat, a köztársaságot, a szabadságot, a demokráciát, a nemzet érdekét, és korábbi önmagát is.


Mesterházy Attila a Büszkeség és tisztelet című rendezvényen arra szólította fel "a köztársaság híveit", hogy "az új magyar köztársaság megteremtésének napjáig" hordják a Kossuth-címert kitűzőként, "legyen ez a demokraták összetartozásának jelképe".

Képek a megemlékezésről >>>
 

Mesterházy Attila beszédének teljes szövege:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

• Büszkeség és tisztelet – ez ennek az eseménynek a mottója. Tisztelettel gondolunk az egykori hősökre. És büszkék vagyunk az örökségre, amit ránk hagytak.
• Tisztelettel és hálával tartozik a hősöknek mindenki, akinek fontos a szabadság és a demokrácia. És büszke örököseik mindazok, akik őszintén hisznek a szabadságban, a demokráciában, és készek tenni is azért, hogy ezek maradéktalanul érvényesüljenek.
• Nemcsak a magyar, de a világtörténelem lapjain is jeles nap a mai, mert ez a nemzet akkor bizonyította a nyugati világ előtt, hogy milyen erősen él benne a szabadság iránti vágy, és minden túlerő ellenére van bátorsága felvenni a harcot egy elnyomó nagyhatalommal szemben. Ezért ’56 nem egyszerűen szimbóluma, hanem bizonyítéka a magyarok hősiességének és szabadságszeretetének.
• Nagy Imre emberi és politikusi nagyságát az adja, hogy fölismerte a pillanat történelmi jelentőségét, saját felelősségét, és volt bátorsága a forradalom élére állni. Egységbe forrasztotta a nemzetet, hogy kivívja szabadságát. Képes volt az életét is feláldozni ezért. Ennél nagyobb, hősiesebb politikusi erény nincs.
• Az ő nagy tragédiája, az ország egyik legnagyobb vesztesége, hogy nem tudta véghezvinni azt, amit tervezett. De Nagy Imre önfeláldozása és az egykori hősök áldozata nem volt hiábavaló. 1956-ban zajlott, de 1989-ben győzött a forradalom. Mert mindaz, amit akkor akart a nemzet, 33 évvel később, a rendszerváltással valósult meg.
• Nem véletlenül ezen a napon született újjá a köztársaság. Mert Nagy Imrének, társainak és valamennyi forradalmárnak nem egyszerűen azt a néhány szabad és felemelő októberi napot köszönhetjük, hanem minden egyes napot, amit 1989-óta szabadon tölthetünk.
• ’56 máig ható üzenete, hogy a szabadságot és a demokráciát nem elég kivívni. Azért mindig, minden nap küzdeni kell. Ma különösen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


• Erre az alkalomra készülve sokat gondolkodtam azon, méltó, vagy egyáltalán szabad-e ’56 nagyságát összevetni a mával?
• Úgy hiszem, ezt tenni, nemcsak hogy szabad, de kötelességünk is. Hiszen ’56 hőseinek emlékéhez lennénk hűtlenek, ha nem tennénk. Mert mindazt, amiért ők akkor küzdöttek,  ma ismét veszély fenyegeti.

• Sajnos megosztó ünnep lett október huszonharmadika. Pedig ennek a napnak inkább összeforrasztania kellene a magyarságot. Ehhez viszont arra volna szükség, hogy mindenki őszintén osztozzon ’56 örökségében és az elvekben, amikért akkor küzdött a magyar nemzet.

• A mai hatalomnak azonban felemás a viszonya ’56-hoz és örökségéhez. Magát nem a szabadság, hanem a Turul szellemiségéből eredezteti. Nem a nemzeti egység erősítése, hanem a kirekesztés a célja.
• Nézzük csak meg, képletesen a menetelők egyik kezében lyukas lobogó, a másikban pedig árpádsávos zászló van. Márpedig a kettő nem fér meg egymás mellett: mert az egyik a szabadság, a másik a kirekesztés szimbóluma.
• A kirekesztésre, az ellenségképre mindennél nagyobb szüksége van a mai hatalomnak. De nem a menetelők, hanem a pásztoruk tehet arról, ha rossz az irány.

• Orbán Viktor nem vezeti, hanem megvezeti a követőit. A mi és ők megosztására, a szembenállásra, a fenyegető ellenségkép felmutatására van szüksége ahhoz, hogy igazolni tudja egyre kétségbeesettebb küzdelmeit.
• Ettől volt hangos a Kossuth tér március 15-én. És most ugyanaz a hallgatóság vonul oda újra. Nyilván a beszéd sem lesz nagyon más, mint fél éve volt.
• Tudjuk, mert mindenhol ezt harsogják: idegen elnyomó hatalomról, nemzetközi pénztőke ármánykodásáról, világösszeesküvésről beszélnek. És az erre adott válaszról: Nem hagyjuk, nem engedjük, nem hátrálunk, nem leszünk gyarmat! Aki magyar, velünk tart!

• Őrült beszéd, de van benne rendszer!
• Nem véletlen az orbáni manipuláció: hiszen a kormánypártoknak csak a parlamentben van kétharmaduk. A parlamenten kívül, az emberek között ma már négyötödös többségben vannak azok, akik nem értenek egyet a kormánnyal.
• Ezért kell a kormánynak a folytonos harc, a szűnni nem akaró küzdelem, hogy elfedje vele saját kudarcait: nem ő a hibás, hanem az általa gyártott ellenség.
• Aki számon kéri rajta például a korrupciót, arra azt mondja, labanc. Aki számon kéri rajta a jogállamiság tiszteletét, az európai normákat, arra azt mondja, áruló.
• Holott amit a kormány kurucos politikának akar beállítani, valójában kudarcos politika.
• Aki pedig a saját kudarcainak sorozatát szabadságharcnak nevezi, aki így akarja saját kisszerűségét elfedni, az valójában a szabadságért vívott igazi küzdelmet alacsonyítja le. Az ’56 hőseinek emlékét gyalázza meg.
• Orbán Viktor elárulta ’56 emlékét, a magyarok által akkor és 1989-ben egyként megfogalmazott eszményeit és vágyait: a köztársaságot, a szabadságot, a demokráciát. A ma hatalmon lévők önös érdekből, tudatosan és módszeresen rombolják ezeket.

• A köztársaságot már lerombolták: ami a helyén épül, az egy gátlástalan populista ember félázsiai rendszere.
• A szabadságot végletesen korlátozzák: a közéletben és a magánéletben, a parlamentben, a munkahelyen, iskolában, mindenütt.
• A demokrácia maradékát pedig most készülnek meggyengíteni teljesen.
• Hazug érvekből, álságos szándékból, gyáva hatalomféltésből építenek magas falakat a választók és a választottak közé. Milliókat fosztanának meg a lehetőségtől, hogy szavazhassanak.
• Ebből is látszik : lenézik az embereket. Azt gondolják, hogy egy állampolgár, különösen ha szegény, aluliskolázott, idős vagy éppen fogyatékkal élő, nem képes átlátni, hogy mi lenne jó saját magának és az országnak. Ezért a Fidesz nem is bízná rájuk a döntést. Pedig 2010-ben ezeknek az embereknek a szavazatai még fontosak voltak a Fidesznek.
• Tökéletes ellentétét csinálják annak, mint amit a demokratikus kormányzás definíciójaként tartunk számon. A nép felett, a nép nélkül, a nép ellen kormányoznak.
• Márpedig a legnagyobb hazugság, ha a népet a nép nevében fosztják meg önrendelkezésétől. Minden hatalom elveszíti legitimitását, ha akaratát antidemokratikus úton, az emberek szabadságának és szuverenitásának korlátozásán keresztül, hazugságra építve akarja érvényesíteni.

• Márpedig nehéz volna kétségbe vonni, hogy a jelenlegi kormány éppen ezt teszi.
o Nincs egyetlen döntésük, amit ne saját hatalmuk érdekében hoztak volna.
o Nincs egyetlen lépésük, amire előzetesen valódi felhatalmazást kértek volna.
o Nincs egyetlen tettük, ami ne fájna millióknak.
Ez a kormány olyan útra kényszeríti az országot, amelyről egyszer már visszafordultunk és azt hittük, végérvényesen.
„A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.”


Ezek nem a saját mondataim, hanem Orbán Viktoré. 1989-ben mondta őket Nagy Imre újratemetésekor. Elég csak ezt a beszédet felidézni, és összehasonlítani a mostani szavaival és tetteivel, hogy lássuk: Orbán elárulta 1956 örökségét, a rendszerváltás céljait, a nemzet érdekét és elárulta saját korábbi önmagát is.
• Szerinte Európa évtizedekig válságban lesz, a nyugat hanyatlik, ezért keletre nyit. A Kaukázusban és még távolabb, fél- és egész ázsiai, fél- és egész diktatúrák mintáját követi.
• Pedig ’56-ban egyértelmű volt, hová akar tartozni a nemzet: a keleti elnyomás ellen küzdöttünk, és a nyugat szabad világához akartunk tartozni. ’89-ben ugyanez volt a cél: szabadságot és nyugati típusú jólétet akartunk.

• ’56-ban, ’89-ben és az azóta elmúlt 23 évben rengeteg áldozatot hozott az ország azért, hogy ez így is legyen. Az Európai Unió és a NATO tagjaként pedig minden korábbinál több lehetőségünk és reményünk lehet arra, hogy szabadságban és jólétben éljünk. Azt hittük, ezt a reményt soha többé nem veheti el tőlünk senki.
• De az ország mostani vezetője másképp döntött.
• Orbán Viktor téveszméket követ és tévútra vezeti az országot. Ami egykor Moszkva volt, azt ma az ő szemében Brüsszel testesíti meg. Ahol korábban az ellenség volt, ott most szövetségest keres, hogy finanszírozza a szabadságharcát Európa ellen, ’56 céljai ellen, ’89 vágyai ellen, a magyar nép ellen.

• Ez nem forradalom, hanem téveszmés ellenforradalom. Ellenforradalom, a magyarok vágya, célja és érdeke ellen. Ezek a vágyak ugyanis ’56 óta nem változtak. Csak Orbán Viktor és az ő hatalmi érdekei változtak. Ő ma már nem annyira akar köztársaságot, szabadságot, demokráciát.
• A Fidesz elnökére észérvekkel már nem lehet hatni, ez bebizonyosodott. De követőihez, akiket tévútra visz, igenis szólni kell.
• Mindenkinek bele kell végre gondolni, mennyit küszködött, mennyi áldozatot hozott személyesen azért, hogy szabadon, biztonságban éljünk. Hogy Európa elismert, egyenjogú tagjai legyünk. Ahová lelkünk szerint ezer éve tartozunk. És mindenki gondolja meg, hogy eldobná-e mindezt egyetlen ember téveszméiért. Kelet és nyugat, önkény és demokrácia, téveszmék és remény között kell választani. Ma még mindenki szabadon dönthet ezek között. Ma még igen…
 

Kedves Barátaim!

• Ez a kormány szembefordult a nemzettel. Megtévesztéssel szerezte a hatalmát, és azzal is akarja megtartani. De nem fog sikerülni. Nem fog, mert igenis erősen él a magyarokban a szabadság iránti vágy, és él a köztársaság. Mert az ország nevéből ki lehet iktatni a köztársaság szót – de a szívünkből soha nem lehet kitörölni az eszméjét.
• A köztársaságot mi tartjuk életben, és mi fogjuk újjáteremteni is. Mi mindannyian, akik olyan felelős kormányt és olyan valódi köztársaságot akarunk, amely képes polgárainak igazságot, szabadságot, biztonságot és jólétet adni.
• Én személyesen és az MSZP minden politikusa azon leszünk, hogy visszaadjuk az embereknek a reményt. Hogy van olyan politikai erő, amely igenis képes megoldást nyújtani az ország bajaira és az ő személyes gondjaikra is.

• Azon múlik Magyarország jövője, hogy hányan ismerik fel, hogy bár négy évünket elvesztegetik, de nem veszett el a politikából a józanság, a tisztesség és az őszinte tenni akarás. Hogy nem veszett el a remény.
• ’56-ban szovjet tankok kellettek ahhoz, hogy legyőzzék a szabadság híveit. Ma az apátia és a félelem a hatalom legerősebb fegyvere. Ma a szabadságot szerető demokraták közös kötelessége ezekkel szembeszállni. Nem a demokraták között kell ellenfelet keresni, vagy kreálni. A baloldal támogatói ma már tudják és értik ezt.
• Mi, a köztáraság hívei eltökéltek vagyunk. Az új Magyar Köztársaság megteremtéséhez nem taktika, és hatalomtechnikai paktumok kellenek, hanem az, hogy mindannyian őszintén higgyük és bátran kimondjuk: szabadok, magyarok, európaiak, demokraták vagyunk, és azok is maradunk!
• Ezért ma, amikor újra kinyilvánítjuk a szabadság iránti vágyunkat és megerősítjük a demokráciába vetett hitünket, ígérem mindenkinek: hamarosan nem vágyként, hanem tényként fogjuk büszkén mondani: él, és éljen az új Magyar Köztársaság!


• Azt javaslom, hogy mi, demokraták, a köztársaság hívei - mai naptól az új Magyar Köztársaság megteremtéséig tűzzük ki és viseljük a Kossuth-címert.  Legyen ez minden egyes demokrata jelképe az Orbán-kormánnyal szemben. Az összetartozás jelképe legyen az új magyar Köztársaság megteremtésének napjáig!