- Egyfajta politikai coming out volt, hogy a minap egy rendezvényen már főpolgármester-jelöltként mutatták be?
- Ez Fejtő Ferenc szobrának koszorúzásán történt, és valóban, inkább lehetett tudatos értékvállalás, mint elszólás. Jelölt már voltam, ha pedig jövőre a közösség, amelynek tagja vagyok és a budapestiek többsége is megtisztel bizalmával és megválaszt, szeretném végre betölteni azt a teret, amit Demszky Gábor a húsz év főpolgármesterség vége felé már nem akart, Tarlós István pedig nem tud. Demszkyvel szemben Tarlósnak már az első ciklusa is csalódás. Ha arra számítottunk, hogy a kormányzat, illetve a kerületek többségének segítségével megold egy sor égető problémát, akkor csalódnunk kellett. Ennek példája a korábbi hét helyett az egységesítés jelszavával tizennégy tagúra növesztett parkolási cégháló, vagy a Budapest szeletelésével a Margitszigetből kialakított 24. kerület, amit a napokban hagyott jóvá a közgyűlés. A sziget esetében indokként elhangzó stratégiai beruházások, fejlesztések pedig inkább fenyegetések, mint ígéretek. A budapestiek nem akarnak a Margitszigeten se kaszinót, se szállodát, se stadiont látni. A szökőkút felújításához pedig a területet nem kell kiszakítani a kerület szövetéből, ahová tartozott. Tarlós csak mutogat egy koncepcióra, ami pont annyit ér, mint a kormánnyal általában kitalált hasonló tervek, vagy akár aláírt megállapodások: nem túl konkrét, ráadásul nem is teljesül időre.
- Mint a közösségi közlekedés állami támogatásáról szóló megállapodás?
- Pontosan. Augusztus 15-ig kellett volna az államnak utalnia az ígért hétmilliárdos összeget, de az Orbán-kormány nem fizetett, és úgy áll a dolog, hogy ha szerencsénk van, a kérdés talán majd szeptember vége felé esetleg szóba kerül egy kormányülésen. A minisztérium nemcsak letagadta a Tarlós szerint több kormánytag által megígért részletet, de a jelek szerint eszük ágában sincs többet költeni a BKV-ra. Ez nem nyugtat meg. Lehet nyolcévezni, de az utolsó néhány évben mégis kiszámíthatóbb volt a fővárosi közlekedés finanszírozása, mint most, amikor ez a kormány kénye-kedvétől függ. Tarlós erre persze mindig azt mondja, hogy lám, nem dőlt össze a BKV. Csak azt nem teszi hozzá, hogy közben a főváros ingre-gatyára vetkőzött. Zaciba adtuk, amit tudtunk, feléltük az összes tartalékunkat, ráadásul fontos ágazatoktól vettünk el pénzt, mindent kifosztottunk annak érdekében, hogy a közlekedés fennmaradjon. Pedig ehelyett a főpolgármesternek csak annyi lett volna a dolga, hogy bemegy a parlamentbe, és addig csapkodja Orbán Viktor asztalát, amíg a főváros nem kapja meg, ami jár. Márpedig abból az ötezer milliárd forintból, amit a budapestiek befizetnek évente adóba, annyi mindenképpen jár, hogy a közlekedés rendben legyen. Ehhez képest a kormány minden egyes forintot kegyként, könyöradományként ad, miközben évente 50 milliárd forintot vettek el a fővárostól - az államosított feladatokon túl. Ha ezt nem teszik, szinte évente lecserélhetnénk a teljes buszparkot, kétévente pedig felújíthatnánk a komplett 3-as metrót. Ráadásul úgy néz ki, a BKK-nak azért kell felvennie kétmilliárd forint folyószámla-hitelt, hogy valamelyest egyensúlyozza azt a hiányt, amit az elmaradó állami pénz okoz.
- Tarlós István vajon nem olvassa a saját előterjesztéseit, vagy miért sétált bele a Jobbik csapdájába a Madách színház igazgatói prémiuma ügyében?
- A közgyűlésen a főpolgármester ugyan korrekt akart lenni, de végül megfutamodott a Jobbik elől. Nyilvánvaló volt, hogy ez a Jobbik politikai támadása a főváros egyik legjobban teljesítő színháza ellen. Egy laikus számára is kiderült volna három másodperc alatt, hogy a felvetés abszurd, és minden morális-szakmai feltétel adott volt, hogy a Jobbik javaslatát leszavazza a közgyűlés. De annak hatására, hogy a Jobbik feljelentéssel fenyegette meg az egész közgyűlést, Tarlós megijedt és felfüggesztette a prémium kifizetését. Pedig csak el kellett volna olvasnia saját előterjesztését, mert abból kiderül, hogy a Jobbik által veszteségként emlegetett összeg számszakilag létezik ugyan, ám összességében a színház nyereséges volt tavaly. Egyébként pedig az Újszínház esetében bármiféle aggályoskodás nélkül kifizették a hasonló nagyságrendű jutalmat Dörner Györgynek, pedig ott a nézők harmada elmenekült és csak a duplájára nőtt külső támogatás miatt tudott működőképes maradni a teátrum. A főpolgármester szíve-joga, hogy jutalmazza a vazallusait, de egy nyilvánvaló politikai támadás esetén kötelessége lenne állást foglalni - akár a Jobbikkal szemben is.
- Tormay Cécile ügyben végül állást foglalt azzal, hogy visszavonatta az átnevezést. Nem volt ez kissé megkésett és kényszeredett lépés?
- Én ezt bocsánatkérésként értékeltem, amit kikért magának, mondván: őt a törvény ereje és az akadémia állásfoglalása késztette erre. Tehát nem a saját lelkiismerete, hanem a döntés után, utólag kikért állásfoglalás. Korábban, miután hiába hívtuk fel Tarlós és a közgyűlés figyelmét arra, hogy kicsoda Tormay Cécile, azzal védekezett, hogy neki kötelessége beterjeszteni a kerület utcaátnevezési javaslatát. Most tekintsünk el attól, hogy ezt éppen ő kérte a kerülettől Kerényi Imre ötlete alapján, de ha valóban ilyen komolyan veszi kötelezettségét, akkor miért söpörte le az asztalról egy másik önkormányzat - történetesen a Margitsziget ügyében is érintett, szocialista irányítású XIII. kerület - javaslatát, hogy nevezzenek el sétányt Tom Lantosról? Erre azt mondta, hogy neki van mérlegelési joga. Most akkor kötelező, vagy mérlegelhet?
- A ciklus háromnegyedénél járunk: milyen bizonyítványt állítana ki Budapest vezetéséről?
- Javítanék: nem járunk. Előre legalábbis biztosan nem léptünk, inkább csak hátra. A város közjogi, pénzügyi helyzetét nézve, illetve az uniós fejlesztéseket illetően legalábbis biztos. Budapest az elmúlt három évben súlytalanná vált. A forrásokon túl a főváros hatásköreit is elvonták. Elvették a kórházainkat, az iskoláinkat. Megrekedtek a fejlesztések; a fideszes városvezetés azokat a projekteket ígéri sorra, amelyeket az előző vezetés itt hagyott, újabbakba nem kezdtek. Tervezés nincs, csak ad hoc döntések. A szó szoros értelmében vett önkormányzatiság megszűnt, a fővárost gyakorlatilag a kormány irányítja. Budapest eltűnt a nemzetközi porondról, a korábban kiváló külföldi kapcsolataink megszűntek. Ha ezt osztályzatként kellene értékelnem, nem adhatnék mást, csak elégtelent.
- Készülnek is Tarlós leváltására, de ehhez, ahogy a parlamenti győzelemhez is, összefogásra van szükség. Ám az MSZP gyakorlatilag kikosarazta a Demokratikus Koalíciót (DK), illetve világossá tette, hogy nem látná szívesen a listán Gyurcsány Ferencet. Az ellenzéki összefogásnak nincs szüksége százezer szavazatra?
- Szó sincs kikosarazásról, hiszen az MSZP volt az egyetlen politikai szervezet amely mindig is a DK-val való megegyezés szükségességét hangsúlyozta. A két párt sok közös vonást mutat, mert a DK szavazóbázisának nagy része szocialista, kisebb részben liberális érzelmű választó. Érdekünk és szándékunk, hogy a DK bázisával és politikusaival megtaláljuk a közös hangot. Ám ennek feltételeit az MSZP és az Együtt-PM közötti egyezség bebetonozta, már csak ennek perifériáján lehet megállapodni Gyurcsányékkal. A megállapodásunk sarkalatos kérdéseit újranyitni nincs szándékunkban, Bajnai Gordonék nélkül egyébként sem tehetnénk, hiszen az egyezségünkre a szavunkat és a kezünket adtuk: aláírtuk a megállapodást. A DK programjában vannak pontok, melyek ütnék ezt, mert újranyitnának stratégiai kérdéseket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy mindazon, az Orbán-rezsim leváltásában ugyancsak érdekelt kisebb pártokkal, szatellit szervezetekkel is meg kell találni a módját az együttműködésnek, de ez nem csak szervezett politikai keretek között, például jelöltállítással történhet, hanem a politikai programok összehangolásával is. Hiszen számos olyan szervezet van, amelyekkel tavasszal kialakítottunk egy olyan közös álláspontot, ami alapja lehet a későbbi politikai együttműködésnek. Ugyanis nem tudom elégszer hangsúlyozni: az Orbán-rezsim leváltása nem cél, hanem eszköz. Ez a választás napján megtörténik, de érdekesebb, mi lesz másnap. Az a kérdés, miként tudunk együttműködni ezután egy jobb Magyarország megteremtésében. Együttműködni mindazokkal tudunk, akik ezt a közös nevezőt elfogadják. A váltás egy dolog, de fontosabb, hogy a kormányzat stabil lábakon álljon, és a ciklusát kitöltve megvalósíthassa a választói akaratot. Nem biankó támogatást fogunk kérni, jobb is lenne, ha a választók ezután senkinek nem adnának ilyen felhatalmazást, pláne nem kétharmadost, hanem konkrét elképzelésekre, választási-, majd kormányprogramra adnák csak igenjeiket. Ha ebben a kisebb szervezetekkel megtaláljuk a közös hangot, az a legjobb, de ha nem, akkor önállóan kell képviselniük politikájukat. Mi azon leszünk, hogy minél szélesebb körű összefogás jöhessen létre.
- Végleg eldőlt, hogy a 106 egyéni hely 75:31 arányban, a fővárosi 18 pedig ezen belül 11:7 arányban oszlik meg az MSZP és az Együtt-PM között?
- Ez végleges. Mi csak a magunk 75 helye rovására tudunk megállapodni bárkivel is, a feladat ugyanakkor közös az Együtt-PM-el. A tárgyalódelegációnk minden egyéni tagja vesztese lett egyébként ennek a megállapodásnak: elveszítette saját körzetét Tóbiás József, Molnár Zsolt és Gúr Nándor is. Megjegyzem, ezt minden sértődöttség nélkül tették, példát mutattak önfeláldozásból és a közösség iránti szolidaritásból. Sőt mind a 31 képviselő-aspiráns is elfogadta, tudomásul vette, hogy ez az ára az Orbán-rezsimet leváltani készülő ellenzéki összefogás ütőképességének. Ha ez egyesek szerint talán nem is a világ legjobb megállapodása, de mindenképpen a legoptimálisabb, mert tökéletesen alkalmas Orbán Viktor legyőzésére. Ezzel együtt is mindegyik félnek tiszteletben kell tartania a másikat, hiszen nem arról van szó, hogy 31 körzetben az Együtt-PM, 75-ben pedig az MSZP kampányol majd - mind a 106 körzetben együtt kampányolunk. Nekünk az az érdekünk, hogy Bajnaiék 31 körzetének indulója is győzzön. Hiszen összesen legalább 70 egyéni mandátumot meg kell szereznünk ahhoz, hogy akár kétharmados váltás legyen.
- Budapesten is lehet ilyen arányú az ellenzéki győzelem?
- Legutóbb mindössze hatezer szavazaton múlott, hogy a Fidesz-KDNP egyfős többséget szerezett a közgyűlésben. Ezt biztosan nem tudják megismételni jövőre. Ami pedig Tarlós újraindulását illeti, ezt ő maga lebegteti, de azt gondolom, a kormánypártok jelöltje marad - akár akarja, akár nem. Az ő forgatókönyvük is úgy számol, hogy ezúttal még a Jobbikkal együtt sem lesz meg a többségük a közgyűlésben, várhatóan 5-6 mandátummal kevesebbet szereznek a mostaninál. A Fidesz, úgy tűnik, abban reménykedik: elveszíti többségét Budapesten, ám Tarlóst megválaszthatják, és akkor főpolgármesterként azon lesz, hogy minket, a többséget megossza, egyeseknek esetleg politikai értelemben megvásárolja a szavazatát, és így lavírozzon. Ez azonban lehet, hogy Óbudán működött, itt nem fog.
Lengyel Tibor / Népszava
