A hazugsággyárak nem részei a magyar sajtónak

A hazugsággyárak nem részei a magyar sajtónak
Azt mondták, hogy vége van a politikai korrektség időszakának, ideje nevén nevezni a dolgokat. Rendben, ne legyünk hát megengedőek és elfogadóak tovább, mondjuk ki az igazságot: a pénztárosok és politikai kegyeltek által lerabolt magyar médiapiac számos szereplője ma gyakorlatilag nem más, mint a Fidesz propagandaosztályának helyi kirendeltsége, a kormányzati csúsztatások, ámítások és nem ritkán puszta hazugságok szolgalelkű közvetítői.

Ezek a hazugsággyárak nem tekinthetőek a magyar sajtó érdemi részének, mert nem tartják be a nyilvánosság legalapvetőbb törvényét sem, tudniillik, hogy „a hír szent, a vélemény szabad”. Nem egyszer bizonyították, hogy számukra a hírek, a tények sem szentek, ha úgy hozza a szükség vagy a felülről lecsorgó utasítás, már nem csak elhallgatják, de meg is hamisítják a kormány számára kellemetlen közléseket. A fideszes rezsim az elmúlt években átlépett egy olyan határt, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa. Totális és semmilyen eszköz használatától vissza nem riadó médiaháborút indított, képes volt a kritikus médiumok gazdasági ellehetetlenítése vagy hatósági vegzálása mellett nem egyszer a konkrét fizikai megsemmisítésükre is.

Ez fehérorosz tempó, nem pedig európai. Védhetetlen és megmagyarázhatatlan, ahogyan hiteltelen kormánypropagandává silányították a közmédiát, ahogyan – az újkori magyar demokráciától eddig ismeretlen módon – olyan lejárató riportok készítésére adtak utasítást, amelyek célja nem az oknyomozás, vagy a törvénytelenségek leleplezése volt, hanem a politikai ellenfelek zsarolással felérő, személyükben történő megalázása. Ez semmiképpen sem nevezhető újságírói munkának, ezt minden felvilágosult országban egyszerű aljasságnak nevezik.

A jobboldali sajtó egy jelentős (és az oligarchikus és kitartotti befolyásoltság miatt jól behatárolható) része vállaltan és bizonyíthatóan nem a nyilvánosságot, hanem kizárólag a kormánypártokat szolgálja. A habony-, mészáros-, fideszes média az orbáni rezsim részei, amelyek politikai munkát végeznek. Legyen világos: a kritikai hangvétel, a politikailag elfogult publicisztikai vélemény, az egyetlen oldalra koncentráló oknyomozói munka is része a sajtószabadságnak. A médiumok saját döntésük alapján támogathatnak egy adott értékrendet vagy politikai oldalt. Joguk van hozzá. És olykor gyomruk is. Az azonban, amikor meg sem próbálnak törekedni a tényszerűségre, amikor már meghamisítanak tényeket, nyilatkozatokat, eseményeket, amikor letagadnak, elhazudnak, kitakarnak megszólalásokat, az nem a médiaszabadság alkotta szerkesztői jog gyakorlása, hanem a nyilvánosság iránt vállalt kötelesség és felelősség teljes megcsalása.

Az a médiaszabadsággal való tudatos és bűnös visszaélés. Amikor a riporter nem válaszokat akar, mert az nem fér bele az előzetesen elkészített „tényfeltáró” koncepciójába, csak egy kiprovokált elutasítást, a látszatvegzálást akarja rögzíteni. Ez nem újságírás, ez egyszerű pártpropaganda munka. Ez pontosan az, amiről a magyar sajtó kihaló félben lévő, valódi képviselői beszéltek a legutóbbi Media Hungary konferencián saját szakmájuk lezüllése kapcsán: egy olyan kutyagumi, amiről nem kell félnünk kimondani, hogy büdös.


A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száznegyvenedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2017. május 14.

Mandur László búcsúztató

Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Mindnyájan, akik eljöttetek elkísérni Mandur Lászlót utolsó útjára, és persze megszólítom azokat is, akik innen távol, de lélekben hasonló szomorúsággal és megrendüléssel búcsúznak Lacitól!
2020-10-28 16:53

Kapcsolódó párttagok